Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

24 A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. előmozdítani és én csak sajnálattal veszem tudomásul azokat a kritikákat, amelyek egyik oldalról őt túlliberálisnak, a másik oldalról pedig túlklerikárisnak tartják. Nagyon jól tudom, hogy ő se az egyik, se a másik. Nagy Ernő: Se hideg, se meleg! Eőri-Szabó Dezső : Nagyon jól tudom, hogy ő az az ember, aki a magyar kultúra ügyét a jelen viszonyok között a kellő utón és kellő eszközökkel diadalra viheti. Meskó Zoltán : 0 az, aki az eseményeknek mindig a szemébe néz ! Szabó meg elmondja Klebersberg programmját ! Eőri-Szabó Dezső : Erre ő hivatott, nem én ! (Felkiáltások a hal- és a szélsöbalóldalon : De nem meri!) Cserti József : Nem szól egy szót sem ! Nagy Ernő: A tanítókat odaadja kortesszolgálatra ! Eőri-Szabó Dezső: Örömmel üdvözlöm a kultuszmínister urnák az indemnitási javaslatban megnyilvánuló azt a szándékát, hogy amenynyire az indokolt, az államháztartás tehermentesítését a nem állami iskoláknál is igyekszik keresztülvinni. Azt hiszem nem vádolnak meg elfogultsággal, ha azt mondom, hogy tényleg megokolt az, hogy a felekezeti iskolák államsegély ügyeibe az ország érdekében egyszer már belenyulunk, mert lehetetlen, hogy vannak olyan néptanítói állások, amelyek 50—60 holdnyi természetbeni javadalmazással vannak egybekapcsolva . . . Cserti József : De a papnak még több van ! Eőri-Szabó Dezső : ... s mindeddig kapták az államsegélyt. (Zaj. Elnök csenget.) En ugyanis az ország mai helyzetében nagyonis indokoltnak tartom, hogy ebbe a kérdésbe erélyes kézzel bele kell nyúlni, s ott, ahol a nyorrorult, koldusország segítségére nincs kifejezetten szükség, çtt azt a segítséget ne is akarjuk igénybevenní. Cserti József: Nem is adják már! Eőri-Szabó Dezső : A fontos azonban az, hogy ez az eljárás minden tekintetben igazságos legyen. Sajnos, azt kell mondanom, hogy e tekintetben jogos panaszokra vagyok kénytelen rámutatni, nem itt, a központban, hanem kint a megyékben, a közigazgatási bizottságoknál, ahol, sajnos, számtalan levél bizonyitja, amelyek nálam vannak, — aki kíváncsi, meg is mutathatom, — hogy nagyon sok helyen nem egyforma mértékkel mérnek az államsegélyre való javaslatnál, vagy pedig az államsegélytől való megvonásnál. A közigazgatási bizottságok -— sajnos, ugy látszik — nem mindenütt tudnak felemelkedni a helyzet magaslatára s nem az objektív szempontokat nézik, hanem néznek kisebb, partikuláris, sajnos nem egyszer felekezeti érdekeket. Nagyon sok levél van nálam, amelyek azt bizonyítják, hogy a közigazgatási bízottságok sok helyen felekezeti momentumokat is visznek bele ebbe a kérdésbe s be lehet bizonyítani schwarz auf weiss — hogy ezzel a rossz német kifejezéssel éljek — nagyon egyszerűen azt, hogy egyik tanítónál, akinek a jövedelme ugyanannyi, mint a másiké, javasolják az államsegély további folyósítását, a másiknál pedig, aki ugyanolyan körülmények között van, nem. Mély tisztelettel felkérem a kultuszmínister urat, akinek pártatlanságában egy percig sem kételkedem, legyen szíves odahatni, hogy azokat a hibákat, amelyeket a közigazgatási bizottságok ebben a tekintetben elkövettek, a ministeriumban tárgyilagos mértékkel mérve, helyrehozzák. A tanítói kar egy részének arra a sérelmére akarok még rámutatni, hogy ott, ahol a közigazgatási bizottságok nem javasolták az államsegélynek további fen tartását, ettől függetlenül azonban az állampénztárak egy bizonyos ideig kiutalták az államsegélyeket, most arra akarják kényszeríteni a néptanítókat, hogy ezeket a havonként felvett összegeket egyszerre, sürgősen fizessék vissza. Ezt már én, aki az államháztartás egyensúlya helyreállításának szükségét többször hangsúlyoztam, mégsem tartom helyesnek és nem tartom a magyar néptanítók helyzetével megegyeztethe tőnek. Igen kérem a mélyen tisztelt kultuszmínister urat, igyekezzék odahatni, hogy ilyen visszafizetésekre a magyar tanítóságnak egyik tagja se kényszeríttessék. Rámutatok még arra, hogy az iskoláztatás terén még mindig igen nagy hiányok vannak. Esztergályos János : Óriási hiányok ! Eőri-Szabó Dezső : Óriási hiányok, ezt a kifejezést is magamévá teszem. Rámutatok arra, hogy bár több törvény kötelezőleg kimondja, hogy olyan uradalmak tulajdonosai, melyekben a cselédség iskolaköteles gyermekeinek száma ezt és ezt a fokot eléri, . . . Cserti József : Negyvenet ! Eőri-Szabó Dezső : . .. kötelesek a maguk költségén iskolát felállítani. Kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy az én vidékemen, a Dunántúl egyes vidékein, ahol pedig tudjuk, hogy a nagybirtokrendszer talán a legnagyobb mértékben ki van fejlődve, ezek az uradalmi iskolák vajmi gyér számban vannak meg, sőt tudok olyan uradalmakat, ahol állami iskolák vannak, ahol az uradalom cselédségének gyermekei az állam pénzén fentartott iskolába járnak. Ezt nem tartom helyesnek és egyáltalában nem tartom összeegyeztethetőnek az ország mai helyzetével. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Nagyon kérem a mélyen t. kultuszmínister urat, igyekezzék közreműködni olyan irányban, hogy ez a törvény igenis végrehajtassák és az uradalmak ezen uradalmi iskolák felállítására feltétlenül köteleztessenek. Hiszen egyedüli fegyverünk, amelyet még meghagytak a kezünkben, kulturális felsőbbségünk és ezt a fegyvert nem szabad engednünk, hogy kicsavarják a kezünkből. Esztergályos János: Egyes osztályokban száz tanuló van beosztva egy tanítóra!