Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-157

A nemzetgyűlés 157. ülése 1923. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés I Az elmúlt évben a salgótarjáni munkabeszüntetéssel kapcsolatosan már egyizben szóvátettem azokat a brutalitásokat, amelyeket a salgótarjáni kerületben a csendőrök békés munkásokkal szemben elkövettek. Annak idején a belügyminister úrtól választ nem kaptam, de ugy értesültem, bogy a vizsgálat megindult. A vizsgálat láttató eredményt eddig nem hozott, semmiféle javulás tapasztalható nem volt. Azóta is folytatták a csendőrök a veréseket és nem múlt el bét, hogy egy-két összevert munkás ne jelentkezett volna nálam, vagjr a kerület képviselőjénél, Klárik Ferencnél. A bántalmazásokról minden esetben j egyí őkönyvet vettünk fel, a jegyzőkönyveket átküldtem a belügyminister urnák, azonban eddig egyetlenegy esetben sem sikerült a belügyminister úrtól választ kapnom, hogy a vizsgálatoknak mi lett az eredménye, i Propper Sándor : Nem ér rá, mert kenegeti az ekrazitos-ügyet ! Peyer Károly : Legutóbb azonban olyan eset történt, amelyet nem intéshetek el azzal, hogy a belügyminister urnái feljelentem a tetteseket ; kénytelen vagyok idehozni a nemzetgyűlés elé, mert nem hiszem, hogy pártállásra való tekintet nélkül ne háborodjék fel mindenki azon a szomorú eseten, amely a legutóbbi vasárnapon Salgótarjánban történt. A Népszava betiltásával kapcsolatban érthető izgalom keletkezett a munkások körében, ez izgalom hullámai a bányatelepekre is eljutottak. Amidőn köztünk és a kormány között létrejött a megállapodás, kötelességünknek tartottuk erről értesiteni a bányászokat, hogy semmise zavarja a munka menetét, ami a termelést károsan befolyásolná. E célból tisztviselőket küldtünk ki a nagyobb bányatelepekre, amelyek postai közlekedés hiányából csak később értesülhettek volna a megállapodásról. Azt akartuk, hogy tudomást szerezzenek róla a bányászok, hogy mi történt, nehogy üzembeszüntetés legyen. Ez történt Salgótarjánban is, ahová a bányamunkások szövetségének egyik alelnöke ment le, aki szombaton közölte a munkásokkal, hogy mi történt és a munka rendesen folyt tovább. Másnap, vasárnap, * felkérte őt az „egyik helyicsoport elnöke, hogy menjen át a Salgótarjántól 10—15 percedre fekvő Baglyasaljára és nézze meg a helyicsoport helyiségeit és azt, hogy hogyan végzi hivatalos teendőit. Alapszabályokkal biró egyesületnek kormányhatóságilag megalakított helyicsoportjáról van szó. Az illető oda is ment, megnézte, hogyan fizetik be a tagok az egyesületi járulékokat, miképen veszik ki a könyvtárból a könyveket és hogyan jönnek össze az emberek ott, amint ez vasárnap délelőtt más társaskörökben is szokásos, ahol elbeszélgetnek ügyes-bajos dolgaikról. ö is egypár munkással leült és tájékoztatta őket azokról a bértárgyalásokról, amelyek a bányaiparban legutóbb folytak a természetbeni évi július hó 18-án> szerdán. _• 273 kedvezményeknek részben való átszámítása ügyében. De alig tartózkodott ott 15 percig, bejött két csendőr, akik azt kérdezték, hogy mi történik ott. Közölték velük, hogy befizetés van, hivatalos órát tartanak. Azt mondták erre a esendőiök : Itt van egy idegen. — Erre ő jelentkezett, hogy Budapestről van ott és szabályszerűen igazolta magát. Felszólították őt s egyúttal a helyi csoport elnökét és két pénztárcsát is, hogy kövessék őket a baglyasaljai csendőrörsparancsnekságra. Az őrsparancsnok előttük telefonon jelentette a járási csendőrparancsnoknak, hogy előállítottak egy idegen embert, mert itt találták a járásban. Nem tudom, mit kérdeztek, de visszafeleltek: Nem kérem, nem tartottak semmiféle titkos gyűlést, csak itt találtuk őket, tehát szükségesnek tartottuk előállítani ; kérek tovább utasításokat. Az utasitás az volt, hogy az embereket be kell kisérni Salgótarjánra a járási csendőrparancsnoksághoz. Be is kisérték mind a négyüket ; vasárnap délelőtt fél 11 órakor értek oda. Ott bevezették őket egy csendőrfőhadnagy elé, akit személyesen ismerek ; egy fiatal tiszt, aki már nem első izben igen tapintatlanul viselkedett, hogy ne használjak súlyosabb kifejezést. Behivatták a helyi csoport elnökét, Oravecz Jánost, a főhadnagy szobájába. Alig egypár percig tartotta azonban ott ; kiküldte őt azzal, hogy nem erre van szüksége, hanem azt a pesti stricit küldjék be neki. Szószerint igy mondotta ; bocsánatot kérek az imparlamentáris kifejezésért, csak idézem az ő szavait. Klárik Ferenc : Csendőrfőhadnagy, kérlek ! Peyer Károly : Azt az utasítást adta a csendőrtiszthelyettesnek, hogy jól vizsgálják meg azt a pesti csirkefogót, mert zsidó ; az arcáról ugyan nyomban megláthatta volna, hogy téved. Erre a tiszthelyettes visszafelelt : Tessék csak ránk bizni, főhadnagy ur, majd alaposan meg fogjuk vizsgálni. Bement abba a szobába, ahol rajta kivül még három csendőr tartózkodott és ő egyedül, és azt mondta neki : Te zsidó, hogy hívnak? — Megmondta a nevét és igazolta magát, de tiltakozott az ellen, hogy ő zsidó, mert római katholikus. — Hát mióta vagy római katholikus? — Amióta születtem, — No, majd mindjárt megvizsgáljuk a keresztleveledet, Hát hol az a csomag, amit hoztál? — Kijelentette, hogy semmiféle csomagot nem hozott ; megmondotta, hogy micsoda utasítása volt. Azt mondták erre : De igen, tudom, hogy hoztál valami csomagot, valami »Uj Szocializmusát ; majd kivallatjuk belőled. — Erre mind a három csendőr nekirohant és elkezdte ütlegelni. Érthető, hogy az ember védekezett és igyekezett az ütéseket visszatartani. Erre bejött a szobába még egy csendőr, most együttesen nekiestek és ütötték kézzel, bottal, fegyvertussal, ami a kezükben volt. Klárik Ferenc : Magyar közigazgatás ! Peyer Károly : Az egyik elkapta a haját és ennél fogva ráncigálta, így tartott ez az ütlegelés körülbelül 25—30 percig szünet nélkül. Propper Sándor : Hallatlan gazság l Klárik Ferenc : Barbárok !