Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-157
274 A nemzetgyűlés 157, ülése 1923. évi július hó 18-án, szerdán, Rothenstein Mór : A belügyminister védnöksége alatt ! Peyer Károly : Több izben elesett, mire kajánál fogva felrántották a földről. Végre elájult. Nem tudja, mi történt vele, csak arra ébredt fel, hogy az ágynak támasztották és a csendőrtiszthelyettes egy fésűvel fésüli a haját és igyekszik valamiképen őt rend behozni. Cserti József : Milyen udvarias ! Peyer Károly : Az ütlegelés alatt a csendőrök folyton azt kiabálták : Ha az a gazember Peyer vagy Klárik még egyszer ide beteszi a lábát, le fogjuk lőni, mint egy gazembert ! Rothenstein Mór : Szomjas képviselő urnák ez tetszik? Esztergályos János : Ezen nevet? Szomjas Gusztáv : Nem hiszem én ezt el ! Egyoldalú bemondás ! Klárik Ferenc (közbeszól). Elnök : Klárik képviselő ur, méltóztassék tartózkodni a közbeszólásoktól ! Peyer Károly : Az ütlegelés után behívták a szobába a helyi csoport elnökét, Oravecz Jánost és megkérdezték, hogy hivják. A tiszthelyettes kétszer arculütötte ; erre odament a csendőrőrmester, feléje nyújtotta a kezét, — hiszen ismerte őt — és azt mondotta neki : szervusz, ő nem merte a kezét elfogadni ; erre a törzsőrmester kétszer arculütötte, majd újból felényujtotta a kezét és azt mondotta : Hát nem fogsz velem kezet ? — Erre ő abban a hiszemben, hogyha nem fog vele kezet, újból megüti, felényujtotta a kezét. Erre nekiestek valamennyien : te büdös gazember, még kezet mersz velünk fogni ? — és összeverték ezt az embert épugy, mint ahogy előzőleg társát megverték. Propper Sándor : Vadállatok ezek ! Peyer Károly : Itt azután már nem elégedtek meg csak ezzel a móddal. Ledobták az illetőt a földre és kényszeritették, hogy vesse le a cipőjét. Az egyik csendőr elébe állt, két lábát a lába közé vette, elébe állt a tiszthelyettes és egy pálcával elkezdte szünet nélkül öt percig a talpát verni. Klárik Ferenc : Fel kellene akasztani ! Rothenstein Mór : Ki lesz tüntetve ! Eőri-SzabÓ Dezső : Ha ez igaz, akkor ez disznóság ! Barabás Samu : Ha igaz, fel kell akasztani a gazembert ! Vanczák János : így. csini Íj a a magyar csendőrség az egész crsrf gban végig ! Propper Sándor : Mcdern inkvizíció ! Vadállatok, gazemberek ezek ! EŐri-SzabÓ Dezső' : Ha igaz, akkor azck ! Rothenstein Mór : Ezen nem háborodnak fel ! Eőri-SzabÓ Dezső : Mcst mondtam : ha igaz, akkor gazemberek Î Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Eieket a dolgokat nem védi senki ! Peyer Károly : Az egyik bot eltörött, mire egy másikat vett a kezébe és azzal ütötte még egy darabig, amig belefáradt. Akkor átadta a botot annak a csendőrtörzsőrmesternek, aki a lába közé szorította a földön fekvő ember lábát és igy verték tovább. Ezalatt három másik csendőr a földre szoritotta ezt az embert, úgyhogy mozdulni nem tudott. Kínjában azonban borzasztóan ordított, mire az egyik erővel befogta a száját, hogy hang ne tudjon kijönni a torkán. Maga sem tudja, meddig tartott a verés. Közben elvesztette az eszméletét, mire vizzel felöntötték és egy székre ültették, hogy huzza fel a cipőjét. Nem volt azonban harisnyája, hanem kapcarongya. Erre odaugrott az egyik csendőr, elkapta két fülénél, felrázta a székről és azt mondta : Nézd a büdös gazembert, még itt mutogatja, hogy nincs harisnyája, csak kapcarongya •— és ordítva kiabált rá : Nem eszed meg a kapcarongyodat ? — Végre ennek az ütlegelésnek is valamiképen vége szakadt ; kin az ilyesmit elmondani anélkül, hogy az ember minden része fel ne háborodjék. Közben az egyik csendőr már el akarta őt bocsátani, mire azt mondta a tiszthelyettes, hogy majd ő mondja meg, mikor elég. Mutatta neki a botot : milyen bot az 1 Az egyik csendőr odasúgta neki, hogy mondja azt : jajbot. ö ismételte, hogy jaj bot ; erre végigvágott vele rajta egyet és azt mondta : »ez nem jajbot, hanem ez rózsafa és majd megkóstoltatjuk veled még egyszer«. Az egyik csendőr ekkor elkapta ezt a munkást, a két kezét hátraszorította és igy megfogta. Elébe állt a törzsőrmester és elkezdte az illetőt jobb- és balkézzel arculütni. Közben azonban az egyik ütésnél a saját hüvelykujját megütötte, mire azt mondotta : »te büdös gazember, ezért még egyszer meglakolsz«. Minden pofonnál beleköpött a tenyerébe, hogy nagyobb erővel tudja verni és ugy fogott neki az ütlegelésnek. Végül azután összekötötték teljesen és az ágy alá rúgták. Á csendőrök ezután, mint akik jól végezték a munkájukat, lefeküdtek az ágyra pihenni. Alig feküdtek pár percig, újból felkeltek és az egyik csendőr felszólította Oravecz Jánost, hogy bújjon ki az ágy alól. Érthetően nem igen sietett, mert félt az ujabb verésektől. Erre az egyik csendőr a lábánál fogva kihúzta őt azzal, hogy »te büdös gazember, miért nem jösz ki, hiszen nem fizetsz itt kvártélyt«. Ezután felállították és mivel zöldesszinü ruha volt rajta, amelyet a társulat beszerzett és ebből a posztóból varrtak a munkásoknak ruhát, ráfogták, hogy kincstári ruha és ezért újból elkezdték ütlegelni. Ezután azt mondták neki, hogy szedje rendbe magát, huzza fel a cipőjét, fésülködjék meg. A zsebkendőjével le kellett törölnie a vért az arcáról, majd kikísérték az egyik szobába, ahol arccal a falnak állították, hogy a többiek ne lássák és nem volt szabad beszélnie többi társával. Bertrand Antalt egy külön szobába kisérték és bezárták, őutána bekísérték ugyanabba a szobába Kovács János bányamunkást, aki a helyi csoportnak pénztárnoka, Ettől a csendőrök
