Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-157

270 A nemzetgyűlés 157. ülése 1923. évi július hó 18-án, szén dán, amelynek beváltását, sajnos, nélkülözzük. Szóval nincs kivetés, mert ez az igéretünk van. A behajtási munkálatok azonban egyre folynak, amire szintén van alap, mert ugy tudom, hogy a törvény értelmében az előző évi kivetés alapján előlegeket lehet szedni. Ezek az előlegszedések azonban úgynevezett valorizált érték szerint történnek, legalább az én járásomban. Olyan embertől, aki 1920/21-re fizetett, mondjuk 10.000 korona jövedelem- és vagyonadót, 50—60—70.000 korona előleget szednek . . . Esztergályos János : így van Baranyában is ! EŐri-Szabó Dezső : . . . anélkül, hogy a kivetésről, amely meg sem történt, értesülve volna az illető fél és az ellen felszólalni módjában lett volna. Én ezt az eljárást nem tartom helyesnek, hanem igenis, zaklatásszerünek tartom. Mert ebből folyik egyrészt az, hegy az az adóalany egyre-másra /kapja az adóintéseket és megkapja az előlegre szóló intést is, bár az adóintésben nincs benn, hogy fizess 1922/23-ra ennyi jövedelem- és vagyonadót. Most lefizeti annak bizonyos részét s kéthárom hét múlva megint kap intést : fizess ennyit ; azt is befizeti. Akkor közben talán ki lesz vetve az 1922/1923. évi jövedelem- és vagyonadó és harmadszor is megkapja az intést : fizess ennyit a jövedelem- és vagyonadóra. Sokszor megtörténik, — személyesen meggyőződtem róla — hogy az előzetesen lefizetett összegek nem voltak leszámítva a harmadik intés összegéből. Én nem vonom kétségbe azt, hogyha az illető fél a harmadszori intés következtében újra lefizeti ugyanazt az összeget, azt valamikép visszatérítik neki, de ez a módszer mindenesetre alkalmas arra, hogy a szegény, egyszerű adóalanyokat vérig zaklassa. Ezért a következő interpellációt intézem a pénzügyminister úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy Somogy vármegyében az 1922/23. évi j övedelem- és vagyonadót, amely még kivetve nincs, az 1920/21. évi jövedelem- és vagyonadó u. n. valorizált értéke szerint hajtják be ? 2. Szándékozik-e a pénzügyminister ur ezt a törvényellenes, zaklatásszerü intézkedést sürgősen betiltani ?« Elnök : A pénzügyminister ur kivan válaszolni. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy az interpellációra egészen röviden válaszoljak. (Halljuk ! Halljuk !) Az első kérdésre az a válaszom, hogy nincs tudomásom ; a másik kérdésre pedig az, hogy intézkedni fogok a dolog megvizsgálása és az esetleges sérelmek reparációja iránt. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eőri-Szabó Dezső : A minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a pénzügyminister urnák Eőri-Szabó Dezső képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Baticz Gyula ! BatiCZ Gyula : T. Nemzetgyűlés i Napról-napra súlyos botrányok szemtanuja Budapest közönsége is, de még vidéki helyeken is találkozunk olyan botrányos jelenetekkel, amilyeneknek szemtanuja kénytelen lenni Budapest közönsége is. A piros virág és a piros zsebkendő körül játszódik le az a botrányos jelenet, amelyet a rendőrség inszcenál a közönséggel szemben állítólag egy belügyministeri rendelet alapján. Hogy jelent-e meg ilyen belügyministeri rendelet, vagy nem, nincs tudomásunk róla, legalább is a hivatalos lapban nem jelent meg ilyen s igy valószínűnek látszik, hogy csak valami' titkos természetű rendelet lehet az, amelyre a végrehajtó közegek hivatkoznak. Hogy lehet ilyen titkos rendelet, azt nem vonom kétségbe, mert Magyarországon nagyon sok hasonló természerü titkos rendelettel találkozunk, különösen akkor, amikor a titkos rendelet létezéséről nem is tudunk, tehát önkéntelenül is beleütközik a közönség a titkos rendelet előírásába. A jelen esetben a piros virág és a piros zsebkendő hordásáról van szó- Mindenki tudja, hogy az utóbbi években a zsebkendőhordás kivül a kabátzsebben divattá vált, . . . Halász Móric : A jobboldalon S BatiCZ Gyula : . . . nemcsak fiatal embereknél, mert az utóbbi időkben különösen korosabb embereket is látunk, hogy ilyen zsebkendőt tűznek kabátjuk zsebébe. Már most vigyáznia kell a közönségnek, hogy milyen szinü zsebkendőt tűzzön ki, ha a divatnak egyáltalában hódolni akar. Propper Sándor : Amilyen van ! ; BatiCZ Gyula : Ha véletlenül piros az a zsebkendő, amelyet minden tendencia nélkül a zsebébe kitűzött s kimegy az utcára, megfogja a rendőr, kiveszi a zsebéből a piros zsebkendőt, sőt beviszi az illetőt a rendőrségre, ahol jegyzőkönyvet vesznek fel ellene és megindítják nem tudom milyen alapon a kihágási eljárást piros zsebkendő viselése címén. Cserti József: Ez alapon a piros bársonyszékeket is ki kellene vinni. BatiCZ Gyula : Ez nevetségesnek és szinte hihetetlennek látszik, de erre nézve egy történeti tényt említek fel. Két héttel ezelőtt többek között saját fiammal történt meg ilyen eset. A fiam, aki tizenhatéves iskolás gyermek, a Vilmos császár-uton írószert akart vásárolni egy papirkereskedésben. Amint barangol és keres papirkereskedést, egyszer csak egy rendőr megszólítja, odahívja magához, kivesz egy céklaszinü — nem is piros — zsebkendőt a zsebéből, — mert ilyen szinü zsekkendő volt a zsebében — s azután bevitte a vadászutcai rendőrségre, ott tartották két és félórán keresztül és jegyzőkönyvet vettek fel róla. Amikor kikérdezték, hogy hogy hívják, hol lakik és a fiu