Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-157

b A nemzetgyűlés 157. ülése 1923. évi július hó 18-án, szerdán, 271 ^emondta azt, hogy hol lakik, nem engedték el e

s nem fogadták el ezt az igazolást, hanem áttelefonáltak az arénauti rendőrségre — azon a részen lakván — s az arénauti rendőrség elment a lakásomra s kérdezte, vájjon Baticz Dezső ott lakik-e, igen vagy nem ? Ájz anyját találja otthon a rendőr, aki kétségbe van esve, hogy mi van a fiával, hiszen olyan szolid gyerek, soha semmi kihágásban nem volt része, az iskolában is a tanitó a legszolidabb gyereknek ismeri, A rendőr nem tudván választ adni, csak azt mondta, hogy valószínűleg valami kihágás miatt vitték be, az anyai fantázia azonban tovább megy, mindjárt villamos-szerencsétlenségre gondolt, ezért rohant a rendőrségre. Mire odaéit, már megérkezett az arénauti rendőrség telefonjelentése, s igy a fiút elbocsátották. Az anyának azt a felvilágositást adták, hogy semmi sem történt, a piros zsebkendő miatt volt csak a baj. A fiu anyja ezt nem hiszi, — hiszen nagyon sürün fordulnak elő esetek, amikor a rendőrség kezére került delikvenseket nem bocsátják ilyen hamar el, — még nagyobb kétségbeeséssel újra hazaszalad, s a fiút nem találván otthon, rohan ismét vissza a rendőrségre, vájjon nem történt-e baja a fiúnak, úgyhogy az az egész napon keresztül tartó izgalom az anyát valósággal beteggé tette. T. Nemzetgyűlés ! Az nem fontos, hogy kinek a fiáról van szó, de szomorú, hogy általában megtörténhetik ilyen eset, hogy egy ártatlan zsebkendőért egy ártatlan naiv gyermeket a rendőrségre hurcolnak. Interpellációm alátámasztására szolgálhatok még néhány esettel. Propper Sándor : Kopmitset nem tudták megfogni ! BatiCZ Gyula : Mindenki által ismert többek között a Thököly-uti millenáris sportpálya, ahol vasárnaponként footballmatch vagy bicikliverseny szokott lenni, amelyre tizezrével vándorol ki a főváros lakossága. Az egyes sportegyleteknek alapszabály szerint meg van határozva a szinük. Az egyiké fehér-fekete, a másiké piros-fehér, a harmadiké tudom is én milyen. A közönség megy a sportpályára, a bejáratnál azonban ott áll a rendőrség, nem minden esetben, csak amikor beteges hajlamú és természetű tisztviselő van odaállítva . . . Esztergályos János : Szinőrült ! BatiCZ Gyula : . . . megtörténik az, hogy barbár módon letépik a nőknek és férfiaknak ruhájáról a piros virágot, anélkül, hogy ezek tudnák, miért történik az. Az a publikum nem akar tüntetni a virágfeltüzéssel, holmi kommunizmus vagy nem tudom mi mellett vagy mi ellen, hanem megy a sportot végignézni, s ha valakinek virágai között többek között piros is találtatik, akkor azt a rendőrség kiméletlenül letépi. Propper Sándor : Internálni kell a természetet, miért produkál piros virágot ! Mayer János : Nem túlzás ez? Esztergályos János : Az 1725-ös rendőrellenőr is megmondhatja, hogy nem túlzás ! BatiCZ Gyufa: Tessék már most elképzelni, hogy olyan nagy tömegben micsoda botrányos jelenetek j átszódnak le emiatt. Nem lehet csodálkozni az olyan kifakadáson, mint aminőről hallottam, hogy egyszer meg fogja járni az illető tiszt ur, aki ezt végrehajtja, mert ki fogja hivni a közönség ellenszenvét és nem lehet tudni, hogy mi lesz ennek a folyománya. Propper Sándor : Bikák uniformisban ! Vadulnak a piros szintől. BatiCZ Gyula : Egy másik hasonló eset. 1923 június 3-án a magyar kerékpáros szövetség egy turaversenyt rendezett Vácon, amelyen körülbelül 600 biciklista vett részt a legkülönbözőbb sportklubok részéről. Nem lehet azt mondani, hogy ott csak szocialisták voltak. Voltak keresztényszocialisták, szociáldemokraták, fehérek, ébredők, polgárok, munkások, mindenféle társadalmi osztályhoz tartozó emberek. Propper Sándor : Talán még egységespárti is volt ! BatiCZ Gyula : Elindult a menet Vácról. Útközben nagyon szép búzavirágokra és pipacsokra tettek szert s amint az szokás, feldiszitették a biciklijüket és ruhájukat búzavirággal és pipaccsal. Propper Sándor : Hogy hogy merészel a pipacs vörös lenni? (Derültség.) BatiCZ Gyula : Vácon óriási közönség várta a menetet, a kerékpárosokat, Ámde három rendőr ott lévén a bizottságnál, ezek megrohanták a kerékpárosokat s el akarták kobozni tőlük a virágokat, tekintet nélkül arra, hogy búzavirág volt-e vagy pipacs, vörös volt-e vagy kék, csak azért, mert vörös virág is volt köztük. Propper Sándor : Pedig aki a virágot nem szereti, jó ember nem lehet. BatiCZ Gyula : A közönség óriási módon felzúdult, ellene szegült a három rendőrnek, akik eltávoztak, hoztak magukkal még hat rendőrt s kilencen nekimenve a publikumnak, barbár módon mégis csak elszedték, letépték az útközben szedett virágokat. Ezek mind olyan dolgok, t. Nemzetgyűlés, amelyek a nyilvánosság elé kívánkoznak s meg kell tudnunk végre, hogy honnan származik ez az intézkedés, milyen rendelet alapján történik ez. A harmadik eset egy fóti-uti lakásépítkezéssel kapcsolatos. Ilyen helyekre, mint tudjuk, a közeli falvakból bejárnak leányok, fiatalemberek napszámosmunkát végezni. Hétfőn, mikor munkára jönnek, felvirágozzák magukat otthon a faluban, amit az idén annál is inkább tehetnek, mert jó virágtermés van. A városi lakosság, amely csak drága pénzért vehet virágot, megrohanja ezeket a lányokat, fiatalembereket, elkérik tőlük a virágot s hamarosan az egész telep egy virágerdővé lesz, mindenkinek van feltűzött virágja. (Felkiáltások jobbfelől : Még hozzá piros !) Észreveszi ezt a rendőr kiméletlenül nekimegy a munkásoknak és letépi a virágot, szintén valami magasabb intézkedésre való hivatkozással. De X esetben megtörténik a körúton, a Rá-