Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-157
 nemzetgyűlés 157. ülése 1923. évi július hé 18-án, szerdán, 269 réven az exisztenciáját fentartsa. En tiltakozom ez ellen mint ember, mint malmos. Legyen szabadverseny a nagyközönség javára, nem kell ennek megakadályozásával megmenteni egyes embereket. De hiszen ez nem is igy van, hanem úgy, hogy a kereskedelmi malmosod között mindaddig, amig ez az állapot fenn lesz tartva, vannak olyan malmosok ebben az országban, hogy közülök a háború előtt öttel n c m cseréltem volna, most pedig ők nem cserélnének száz ilyennel, mint én. Ennek az a magyarázata, hogy igen értették azt a könyvmanipulációt, amelyet a magas kormány kiküldött nekik, mig az egyszerű, becsületes, tanuló szakember nem ért az ilyenhez, az szegény maradt, vagy szegényebb, mint volt a háború előtt. így áll a dolog,, igen t. minister ur. Én olyan helyzetben vagyok, hogy bár ez a becsületnek kérdése is, én pedig a kormányzópártnak vagyok a tagja, mégis őszintén megmondom, hogy az igen t. minister ur ebben nincsen kellőképen felvilágosítva ; hiszen mindenki nem tudhat mindent. Én megmondtam az interpellációmban azt, hogy a minister ur vagy a közélelmezési ministerium — nem is a minister ur csinálhatta — bekérte a vetési statisztikát és igy veti ki a búzát és a rozsot. Csak egy tényt hozok fel. A búzát eladja a kisgazda majd és a rozsot és a kukoricát őrölteti fel kenyérnek. Micsoda lehetetlenség az, hogy ez a malom azt fizesse meg a vetési statisztika alapján, ami a malmába sohasem jön? Mondom tehát, mint a kormányzópárt tagja, abban a Íriszemben és abban a reményben vagyok, hogy az igen t. minister ur és a magas kormány ezeket a súlyos sérelmeket megszívleli. Én el nem tudom képzelni, hogy az igen t. minister ur azt hinné, hogy én a nemzet szine elé ide állok egy nagy valótlansággal. Mód iában van a minister urnák ezekről meggyőződni és különösen arról, hogy egyes malmok nagyszámban beszüntették az üzemüket. Hoznak a minister urnák aláírásokat azok a kis vizes malmok, amelyek se nem szoroznak, se nem számítanak ebben a dologban; hoznak azok a gőzmalmok. Én óva intem az igen t. kormányt attól, hogy átmenjen augusztus hónapba, mert az országban nagy bajok lesznek. En hiszem, hogy az igen t. minister ur ezt a kérdést revízió alá fogja venni, ebben a hitben tudomásul veszem a választ. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Áttérünk az interpellációkra. Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Következik ? Hebeit Ede jegyző : Kabók Lajos ! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Nyolc nappal ezelőtt a népjóléti minister ur beterjesztett indítványom tárgyában azt az Ígéretet tette, hogy a szükséges eljárást folyamatba teszi. Miután ez az eljárás még nem ért véget, jelenleg is folyamatban van, tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, szíveskedjék hozzájárulni interpellációm elhalasztásához. (Helyeslés.) Elnök : Azt hiszem, határozatilag kimondhatom, hogy a nemzetgyűlés hozzájárul az interpelláció elhalasztásához. ( ~~ Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Muszti István ! Elnök : A képviselő ur nem lévén jelen, interpellációja töröltetik. Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Eőri-Szabó Dezső ! EŐri-SzabÓ Dezső : T. Nemzetgyűlés ! Sajnos, az idő előrehaladottsága miatt már kétszer voltam kénytelen interpellációmat elhalasztani. Most a lehető legrövidebben fogom interpellációmat előterjeszteni, annál is inkább, mert a pénzügyminister úrhoz szerencsénk van s nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy ilyen esetben ne kössék le a minister ur figyelmét. (Felkiáltások : Olvassa fel az interpellációt ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! EŐri-SzábÓ Dezső : Előre is megnyugtatom a t. Nemzetgyűlést, nagyon röviden fogom interpellációmat megindokolni. A magyar ember általában véve nem szívesen fizeti az adót, ez tagadhatatlan tény, bár nem ismerek olyan nemzetet, amely szívesen fizetné. A magyar ember is megfizeti azonban az adót, ha tudja, hogy mit és miért fizet. Példának okáért felemlíthetem a buzavaiuta szerint fizetendő eléggé súlyos földadót, amelyről a pénzügyminister ur is megállapíthatja, hogy azt a magyar gazdaközönség igazán fegyelmezetten és lehet mondani, a legnagyobb eredménnyel fizette be, mert tudta, hogy milyen kulcs szerint és miért fizeti. Nem igy áll azonban a dolog a jövedelemés vagyonadónál. A jövedelem- és vagyonadóval valósággal agyonzaklatják az adózó közönséget ; a jövedelem- és vagyonadó intések úgyszólván hetenként egymást érik. Ez pedig abból származik, hogy a pénzügyigazgatóságok — hogy miért, miért nem, nem tudom — a kivetési munkálatokat idejében elvégezni nem tudják. A magam vármegyéjéről, Somogy megyéről beszélek, ahol az 1922. és 1923. évi jövedelem- és vagyonadó máig sincs kivetve. Különben is birjuk a pénzügyminister ur igéretét arra nézve, hogy nem is lesz addig kivetve, mig a jövedelem- és vagyonadó alapjául szolgáló létminimum külön törvényjavaslattal meghatározva nem lesz. Erre nézve még az év elején kaptunk ígéretet, 88*
