Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-157
A nemzetgyűlés 157. ülése 1923. évi július hó 18-án, szerdán, 261 papirost, az Interrexime-t és a Mefte-t a tőzsdére bevezette, közéleti férfiak és képviselők, ezenkívül a kommittenseik között közel 300 millió koronát osztott ki nyereségként. Tehát abszolúte nem igaz az, mintha azt mondottam volna, hogy a nemzetgyűlésnek osztotta ki. Azt mondottam, hogy kommittenseknek, ezenkívül képviselőknek és közéleti szereplést betöltő egyéneknek osztotta ki. Ezt állítottam, ez megfelel a valóságnak. Peyer Károly : Halljuk a neveket ! Ulain Ferenc : Most az igazságügyminister ur azt kérdezi, Cato vagyok, vagy Mefisztó. Igen tisztelt igazságügyminister ur, én nem vagyok Cato és én nem vagyok Mefisztó. En egy egyszerű, tisztességes ember vagyok és azért küldtek ide, a nemzetgyűlésbe, hogy teljesítsem a kötelességemet. Amikor én idejöttem, azt hittem, hogy ha én itt az igazság érdekében a küzdelembe bele fogok, barátokra, támogatókra, jóakarókra találok. Különösen erősen hitem azt, hogy ha én a magyar igazságügyminister elé hozom, itt a plénumban, ezeket a ténykörülményeket, akkor a magyar igazságügyminister feláll és azt fogja mondani : T. Nemzetgyűlés, a nemzetnek valóban érdeke, hogy kitudassék, mi az igazság. T. Nemzetgyűlés, ha ez az ur rágalmaz, ezzel az úrral szemben meg fogjuk találni a methódust ahhoz, hogy végre leszámoljunk vele, de tartozunk nem ennek az urnák, aki mellékes, hanem a nemzetnek azzal, hogy megvizsgáljuk azokat a ténykörülményeket, amelyekre hivatkozik. Fábián Béla: Még neki áll feljebb! Ulain Ferenc: Nem azt vártam, hogy az igazságügyminister ur egy csodálatos rabulisztikával a bankok védelmére kel. (Nagy zaj és ellenmondások a jobb- és a baloldalon.) Erdélyi Aladár: Ez a rabulisztika! Ulain Ferenc : Hiába nevetnek az igen t. képviselő urak, az igazságügyminister ur egyetlen szóval sem mondotta azt, hogy igenis segédkezni fog abban, hogy ezekben a bankokban a könyvek megvizsgáltassanak. Kuna P. András: Hogyne! Igenis! Ulain Ferenc: Az igazságügyminister ur ebben nem igért segítséget. Az igazságügyminister ur csak abból a feltevésből indult ki, hogy amit én mondok, az feltétlenül valótlan és rágalom. Azonkívül felelősségre vont engem az igazságügyminister ur azért, (Zaj. Halljuk ! Halljuk/) hogy én nem szolgáltattam ki az adatokat. Igazságügyminister ur, méltóztassék megnyugodva lenni, eljön annak is az ideje. Fábián Béla: Mikor? Ulain Ferenc: Először látni akarom, meg lesz-e a parlamenti bizottság? (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Nem lesz !) Ha nem lesz meg az a parlamenti bizottság, nem tudom most, mi lesz, de egyébként, t. Nemzetgyűlés, nem lehet elkerülni a dolgot. (Nagy zaj. Félkiáltások : Neveket kérünk!) Farkas István: Halljuk! A neveket! Ulain Ferenc : Nem mondom meg, nem követek el indiszkréciót! (Nagy zaj és derültség.) Peyer Károly : Miért követett el Cegléden ? Farkas István : Akkor részese az eltussolásnak ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Ulain Ferenc : Ha a parlamenti bizottságot az urak nem küldik ki, a nyilvánosság előtt fogom felszólítani azokat a pénzintézeteket, adjanak alkalmat arra, hogy a bíróság előtt a bizonyítás megtörténjék. Ez a nemzet érdeke. Fábián Béla: A pénzintézeteket?! Ulain Ferenc : Most még csak annyit mondok, igen t. igazságügyminister ur, hogy én nem vagyok Cato, nem vagyok Mefisztó, de ön ügyvéd. (Nagy zaj és mozgás.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni! (Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Nagy Emil igazságügyminister ( Ulain Ferenc felé, aki a kijárat felé tart) : Ne tessék elmenni, maradjon ! (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Ulain képviselő ur kijelentette, hogy Cegléden a következőket mondotta: Közéleti férfiak és képviselők között lettek a részvények szétosztva. (Felkiáltások balfelöl: Kommittensek!) Az nem tartozik szorosan ide. Eentartom azt az álláspontomat, hogy egy ilyen burkolt általános gyanúsítás mindaddig, amig egyének megnevezve nincsenek, az egész nemzetgyűlést éri. Ez kétségtelen. Ez egy büntetőügy, amelyet a nemzetgyűlés felhatalmazására lehet megindítani. Az igen t. ügyvéd ur — ő még az, nem tudom meddig lesz ügyvéd, én már nem vagyok az — nagyon jói tudja, hogy a bizonyításnak az exceptio veritatis az útja, a büntetőeljárás. Ott lesz módja neki állítását bizonyítani. Ami a parlamenti bizottságot illeti, láttuk már több ízben is, hogy ez nem rendelkezik semmiféle kényszerítő eszközökkel. A parlamenti bizottság szenzációhajhászás ós elposványosulása a dolognak. Ha tehát a képviselő ur nem bujkálni akar, hanem bizonyítani, . . . Ulain Ferenc: Nem bujkálok, legyen nyugodt ! Nagy Emil igazságügyminister : ... akkor ne méltóztassék ilyen posványositó intézményhez folyamodni. Kegyeskedjék majd a megindítandó bűnvádi eljárás során bizonyítani. Ulain Ferenc: Állok elébe! Csinálják meg! Nagy Emil igazságügyminister: Bocsánatot kérek, arra, hogy én a bankokat védtem, — vagy micsoda — igazán kár válaszolni. (Nagy zaj.) E tekintetben mindig az volt az álláspontom, hogy a legnagyobb mértékben elítéltem és el fogok ítélni minden olyan dolgot, ha egy nemzetgyűlési képviselő lekötelezi magát bármi néven nevezendő vállalathoz. A nemzetgyűlési képviselőnek apostolnak kell lennie. (ügy van! TJgy van!) aki védi az ország ér37*
