Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-157

260 A nemzetgyűlés 157. ülése 1923. évi július hó 18-án, szerdán, képviselő urnák arra, hogy az eljárás folyamán, ha kikérik a Háztól, a bíróság előtt mondja meg, vájjon Bethlen István kormányoz-e, vagy pedig Ullmann Adolf, amint ő állítja, (Mozgás.) a bíróság előtt mondja meg, vájjon engemet és képviselőtársaimat valóban a bankok tartanak-e a zsebükben, amit természetesen tisztelettel visszautasítok, t és ilyen rágalmazást kikérek magamnak. (Általános élénk helyeslés és taps.) Elnök : Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy csak pár szót mondjak el személyes kérdés címén. Azzal a szándékkal jöttem a nemzetgyűlés mai ülésére, hogy sem közbeszólás, sem felszólalással nem veszek > részt abban a vitában, amely e kérdésben keletkezni fog, még pedig azért nem, mert az illető képviselő ur, aki ma e vita központjában áll, énrám nézve tulajdonképen nem létezik. Ezt az álláspontomat elmondtam itt pár hónappal ezelőtt egy konkrét eset kapcsán, amelyre ezúttal nem akarok újból visszatérni. Nem tudtam azonban úrrá lenni az elhatározásom felett, amikor azt láttam, hogy az illető képviselő ur félórás felszólalásában csupa ismeretlen, meg nem nevezett egyénre hivatkozott, viszont hallottam félév előtti szavait, midőn bizonyos társaságokról és bizonyos egyénekről, akik tői kiindult egy vádja abból a célból, hogy most már ne egy egyént, hanem egy egész testületet és e testületen keresztül az egész nemzetnek úgyis eléggé megtépázott tekintélyét pusztítsa el. Amikor azt láttam, hogy a képviselő ur, ahelyett, hogy kötelességét teljesitte volna, miként annakidején sem teljesítette, s nekem kellett erre rákényszeritenem, a végén azzal az indítvánnyal állott elő, hogy személyek megnevezése nélkül mi szerezzünk bizonyítékokat abból a célból, hogy az ő állításait bizonyítsuk, és igy az ő becsületét megmenthessük, akkor — bocsánatot kérek, ha ebben sértés van — azt mondottam, hogy az illető képviselő urnák a szava nem elég súlyos arra, hogy egy váddal kapcsolatosan, különösen, ha az igy van felépítve, alkalmas legyen arra, hogy a nemzetgyűlés megmozduljon és parlamenti vizsgáló bizottságot küldjön ki. (Igaz! Ugy van!) Parlamenti vizsgálóbizottságot ki lehet küldeni, ha akad ebben a nemzetgyűlésben még egy képviselő, aki a szóbanlevő képviselő úron kívül ezt az inclitványt megteszi. Ebben az esetben ezt az indítványt meg fogom szavazni. De ahhoz soha segédkezet nem nyújtok, hogy amikor valaki adatok nélkül, bizonyítékok nélkül vádol, és a megvadultaktól kéri azt, hogy segítsék az ő vádjait igazolni és az ő becsületét magmenteni, hogy ez meg is történjék. (Általános helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Személyes kérdésben szólaltam fel, A képviselő ur erre azt mondotta, hogy »de Rassaynak jó lesz óvakodni!« Én a szóbanlevő képviselő úrtól mindig óvakodom (Derültség.), mert nem tudom, segit-e engem a gondviselés azokkal az eszközökkel szemben, amelyek neki rendelkezésére állanak, de ebben az esetben is csak magam iránt való kötelességemnek teszek eleget azzal, hogy megkérdezzem a képviselő úrtól — hogy annyi könnyelműen odadobott, soha nem igazolt vádjai számát ne szaporítsa, s még egy gyanúsítással meg ne toldja — mit értett az alatt, hogy jó lesz Rassaynak óvakodni? En ugy érzem, hogy ma, amikor lehetetlen gazdasági nehézségekkel küzd az egész nemzet (ügy van! Ugy van!), nem csinálhatok ebből pártkérdést ; tudom, hogy számos olyan nehézség van, amellyel sem én nem tudok, sem önök nem tudnak megbirkózni (Ugy van ! Ugy van!), de épen ezért is gyikosságnak tartom odaállani a nemzet elé, odaállani a nyomorgók elé, és azt mondani, hogy a nemzetgyűlés tagjai közé beledobtak 300 milliót. (Általános helyeslés és taps.) Én elviselek minden gyűlölködést és minden ódiumot. Megyek nyugodtan a magam utján. De, ha a polgári tisztesség utján járva, az egyetlen polgári kincset, az egyéni becsületet megtámadják, akkor fellépek, és velem együtt fellép minden becsületes ember — hogy odakiáltsam : Elő a vádakkal és bizonyítani, vagy elérkezett az az idő, hogy ez az ember megtalálja az utat ki ebből a teremből! Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök : Ulain képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Ulain Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Az igazságügy minister ur volt szives az én felszólalásommal foglalkozni. Legyen szabad az igazságügy minister ur szavaira válaszolni. (Felkiáltások: Hangosaiban ! Berekedt ?) Szilágyi Lajos: Cegléden is ilyen hangon beszélt ? Ulain Ferenc : A t. igazságügyminister ur azt állítja, hogy én nem mondottam meg az imént, hogy mit mondottam Cegléden, Kijelentem, hogy én ott körülbelül ugyanazt mondottam el, amit sűrített formában itt mondottam. De hogy az igazságügyminister ur teljesen tájékozva legyen arról, hogy ón Cegléden mit mondottam, bátor vagyok most elmondani, amennyire emlékezetem megengedi, talán szószerint is azt, — legalább értelmi szempontból — amit Cegléden mondottam. Dinich Ödön: Majd mi segítünk! Ulain Ferenc : Nem kell segíteni a képviselő urnák. Amikor ceglédi beszédemben az általános kormánykritikával foglalkoztam, körülbelül ezeket mondottam : Csak ilyen pénzügyi politika mellett — előzetesén az egész pénzügyi politikát boncoltam — lehetséges az, hogy megtörténhessen, ami a közeli hetekben megtörtént, hogy amikor a Magyar Altalános Hitelbank két