Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-157

À nemzetgyűlés 157. ülése 1923. évi július hó 19-én, szerdán, 247 itt egy uj kinevezési rendszer, uj móltóság van : bolsevista ! (Derültség a szélsöbaloldalon.) A gaz­dag zsidókat kinevezik kormányfőtanácsosoknak, kincstári főtanácsosoknak, kormánytanácsosok­nak, kincstári tanácsosoknak — és bizonyára Jesz még egy csomó tanácsosság — a szegény zsidókat, meg a munkásokat pedig kinevezik bolsevistáknak. (Derültség.) A különbség csak az — és ez lényeges különbség — hogy az, akit kineveznek kormányfőtanácsosnak, méltósá­gos ur... Peyer Károly: És fizetnie kell érte! Propper Sándor: ...ha azonban valakit bol­sevistának neveznek ki, ha belebeszélik valaki­nek a gyomrába, hogy : »Bolsevista vagy, ha megfeszülsz, akkor is« — ennek büntetőjogi következményei vannak. Mire való ez? Miért akarnak például engem kinevezni bolsevistának ? — tessék nekem ezt megmagyarázni — mikor nekem erre a méltóságra semmi kedvem és szükségem nincs. Barla-Szabó József: Tagja volt a munkás­és katonatanácsnak! Szintén tanácsos volt! Propper Sándor: Miért van erre szükség? Méltóztatnak talán tudni, hogyan alakulnak az emberek nézetei, és ha túlságosan sokszor alkalmazzák egy becsületes emberre a »tolvaj« elnevezést, végre azért lop, bogy ne hiába vi­selje ezt a címet. (Derültség jobbfelöl.) Eze.n lehet mosolyogni, de ez veszedelmes játék. Es amidőn én szót emelek amellett, hogy a forra­dalmakat és az ellenforradalmat likvidáljuk, amikor én komolyan mondom és valamennyien komolyan valljuk és akarjuk, hogy legyen vége ennek a hercehurcának, hogy legyen vége ennek a szalonka-politikának, akkor a túlsó oldalról ezt el kell fogadni, nem ellen mondani kell, ha­nem be kell látni, hogy csak igy megy a do­log előre. (Mozgás a jobboldalon.) Rassay Károly: Ügy van! Igaza van! Propper Sándor : A belügyminister ur dél­előtt volt szives megjegyezni, hogy ez népgyű­lési beszéd, amikor azt mondottam, hogy ne méltóztassanak melegházi növényként tenyész­teni bolsevistákat, ne méltóztassanak embere­ket, rajokat kiküldeni a szegény, megtört lelkű tömegek közé, amelyeket megégetett a háború és a forradalmak tüze, s amelyek hajlamosak bizonyos szélsőségekre, ne méltóztassanak azok közé embereket küldeni, beugratni őket és bolsevistákat csinálni belőlük, mert nem akar­nak azok lenni. Elnök: T. Nemzetgyűlés! Most jutott a kezembe az a gyorsírói jegyzet, amelyből meg­állapíthatom, hogy Farkas István képviselő ur akkor, amikor Propper Sándor képviselő ur a beszédének azt a részét mondotta, hogy minden máskép \olna , ha a magyar dolgozó néppel korábban törődött volna a magyar törvény­hozás, azt a közbeszólást tette : »Es ha a nem­zetiségeket nem botozták volna!« A nemzet becsülete érdekében ezen beállítás ellen erről a helyről tiltakozom és a jövőt illetőleg kérem a képviselő urat, méltóztassék ilyen beállítástól tartózkodni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Amikor megállapítom, hogy 1918-ban, az akkor meg­érett politikai és lelki diszpozícióban az egész ország összeforrott abban, hogy csak egy uj irány tudja az országot megmenteni, s ebben a túlsó oldalról is igen sokan résztvettek, s ami­kor ezt odaátról nem kifogásolom senki részé­ről, mert ez volt az atmoszféra, amely alól, ugy látszik, nem volt kivétel : akkor az osztó igazság nevében joggal kérem azt is, hogy az aprókat, a Mitläufereket, a munkásokat viszont ne méltóztassék bűnbakul odaállítani, ne mél­tóztassék erre egy politikát felépíteni s ne méltóztassék a kérdést ugy beállítani, hogy ha ez és amaz nem volna, akkor, ámde, csakhogy stb., hanem tessék államrezónból is, az állam jövője szempontjából is ezzel a kérdéssel egy­szer véglegesen leszámolni. Utalok itt az emig­rációra B. Kaas Albert : Azok talán csak nem Mit­läufer ek ? Propper Sándor: Azok is Mitläuferek.(Egy hang jobb felöl : Kik csinálták akkor a bolseviz­must? Zaj.) Azok között is vannak Mitläufe­rek, mert legalább 50.000 magyar munkás me­nekült el az országból Ausztriába, Csehországba, Jugoszláviába, Franciaországba, s egy részük el­ment valamerre Délamerikába. Miért ne lehetne ezeknek hazajönni ? Ezek elmentek azért, mert féltek a megtorlástól, a büntetéstől, a bosszútól. Kuna P. András: Azokat nem ismertük! Propper Sándor: Miért ne jöhetne haza Garami Ernő, aki nagyatádi Szabó István mi­nistertársa volt ? Baticz Gyula : És Lovászy ! Propper Sándor: Vagy Lovászy! Tessék nekem erre elfogadható magyarázatot adni ! (Felkiáltások jobbfelöl : A baranyai szereplés !) Mi az a baranyai szereplés? (Zaj.) Borgulya Pál: A baranyai köztársaság! (Zaj. Elnök csenget.) Kováts-Nagy Sándor: Azt mondja meg> miért ment ki? (Zaj) Propper Sándor: Megmondom őszintén. Azért mert nem akart a Duna fenekére kerülni. (Zaj és közbeszólások a jobb- és baloldalon. Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak a közbeszőlásoktól tar­tózkodni ! Propper Sándor: De én máskép állítom be a kérdést : nem szabad az embereknek megja­vulni ? (Felkiáltások jobbfelöl -. Dehogy nem f) Feltéve, de tagadva, hogy azok bűnösök — mert én nem tartom bűnösöknek őket — hát ,csak Zsirkay Jánosnak szabad megjavulni? (Elénk helyeslés a baloldalon). Nagy Ernő : Csak Zsirkayt ölelik keblükre !

Next

/
Thumbnails
Contents