Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-157
24Ô A nemzetgyűlés 157. ülése 1923. évi július hó Í9-én, szerdán. Propper Sándor: Csak annak szabad megjavulni, aki elég fürge volt arra, hogy hamar átnyergeljen ? Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mindenkinek szabad megjavulni! Propper Sándor: Aki azonban tettének a konzekvenciáit levonta, annak nem szabad megjavulni? Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ki mondja, hogy nem szabad ? Nem kell ilyet állítani! Propper Sándor : Akkor már egyek vagyunk, gyerünk hát az amnesztiával, minister ur! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Jöttünk már! Pikler Emil : A fehér bolsevisták kaptak amnesztiát! Klárik Ferenc: Ekrazit! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A kommunisták nem voltak kieresztve a börtönből? Lehet ezt tagadni? Pikler Emil : Csak ártatlan emberek jöttek ki ! Klárik Ferenc: Félig agyonverték őket! (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja él.) Propper Sándor : Azt szokták ezzel szembeállítani, és többnyire ez az elfogadott forma, hogy akik a túlsó részről ott voltak, azért voltak ott, hogy mentsék, ami menthető, azok már akkor ellenforradalmárok voltak, amikor ezt a szép világot megtekintették. Ezt nem vagyok hajlandó elfogadni, s ha elfogadom, tessék azt az egész vonalon következetesen keresztülvinni. Barthos Andor: Diktátor, hogy igy beszél? Rassay Károly: Nem diktátor, hanem képviselő, aki elmondja a maga véleményét. Propper Sándor: Dehogy vagyok diktátor. Tisztán azon fordult meg a dolog, hogy megmaradt-e a forradalom, vagy nem. Ha megmaradt volna, minthogy minden győztes forradalom dicsőséges és minden bukott forradalom gyalázatos, ezek az urak is ott maradtak volna és tovább is forradalniároskodtak volna. Szomjas Gusztáv: Feltéve, ha legnagyobb részünket fel nem akasztották volna ! (ügy van ! jobbfelöl.) Propper Sándor: Ön is egy akasztott ember? Ez a legújabb, hogy akasztott emberek ilyen elevenen tudnak beszélni és kiabálni. (Derültség a baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Igen sajátságos, hogy ebben az országban minden második ember akasztott ember és amellett nagyon jól érzi magát. Mindenkit felakasztottak és hála Istennek, mindenki itt van. (Felkiáltások jobb felöl: Kivéve azokat, akik nincsenek itt!) Káliay Tamás : A fehérek is akasztottak, a •vörösek is akasztottak. Propper Sándor : Ugy van. Ezen tehát menjünk túl. En csak azt akarom megállapítani, hogy akik részt vettek a forradalomban, akik a csúcsán, a legelején állottak, azok most egyszerűen kijelentik, hogy ott voltak ugyan, de ellenforradalmárok voltak. Istenkém — mondják —, az volt a hazafias sugallatuk, hogy nekik ezt igy kellett csinálniuk. Meg vagyok azonban róla győződve, hogy ha a forradalom maradt volna, ők is megmaradtak volna állásukban, pozíciójukban. Ezzel tehát számoljunk le, ne áltassuk egymást, és ne használjuk ezt fel arra, hogy másokkal szemben birákul lépjünk fel. Szomjas Gusztáv: Valami Berkovics Jóska ülne a birtokomban, egy korcsmáros zsidó ! (Zaj.) Propper Sándor: Hol van itt az erkölcsi alap ? Csak egy esetet említek, amit közbeszólás alakjában Forgács Miklós képviselő urnák szoktam odakiabálni, amikor már nagyon lármázik, hogy ő is ott volt Sajóhidvégen, mint direktóriumi elnök. Erre azt mondja az én képviselőtársam, hogy igen, ott voltam, mert védelmezni akartam a község érdekeit. (Ugy van ! jobbfelöl.) Hát kérem, a diktatúra alatt én huligán voltam, mert bár 25 éves szocialista múltra tekinthettem vissza, nem voltam hajlandó bekapcsolódni az eseményekbe. Forgács Miklós képviselő ur ellenben nagy ember volt, főelvtárs volt, falusi direktóriumi elnök volt, amikor én senki sem voltam. Barla-Szabó József : Tanácstag volt a VII. kerületben ! Propper Sándor : Ön a múltkor nekem közbeszólás formájában mondta már ezt s én akkor egészen nyersen azt mondtam, hogy hazudik a t. képviselő ur. Ezt ismét kijelentem. En nem tudom, kit látott ön ott, lehet, hogy a nevemet ott látta a listán... (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Hát mégis!) Barla-Szabó József: Benne van a Vörös Újságban, megvan az a példányom, majd bemutatom. Propper Sándor: Tessék csak megvárni, hogy mit mondok. Megmagyarázom önnek a dolgot. A VII. kerületi munkás- és katonatanács listájára tudomásom, beleegyezésem és akaratom nélkül felvettek. De ez nem bizonyíték, t. Barla-Szabó képviselő ur, hanem tessék egy olyan bizonyítékot hozni, hogy én egyetlen egy aktív lépést, egyetlen egy szót, egyetlen egy betűt is tettem, mondtam, vagy irtam olyat, ami arra mutatna, hogy ebben a mulatságban résztvettem (Zaj.) Ha ön ezt hozza, akkor én ennek levonom a konzekvenciáját, noha nem tartom bűncselekménynek, de levonom a konzenvenciákat csak azért, hogy a hazug szerepében ne álljak itt. (Helyeslés bal felöl.) Amikor láttam, hogy engem, mint ismertnevü szocialistát oda beállítottak, rögtön irtam egy ajánlott levelet, amelyben kijelentettem, hogy semmiféle tisztséget elfogadni hajlandó nem vagyok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt
