Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

Ä nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július M 11-én, szerdán. 19 abban, hogy a tisztviselői társadalmat máris sikerült az előbb emiitett módon ráuszítani a falu népére, az u. n. zsíros parasztokra, ugy hogy az eljáró tisztviselők, — nem akarok általánosítani, de legtöbbször különösen a. pénzügyigazgatósági tisztviselők, — amikor rászabadittatnak a falu népére, amelyről azt hiszik, hogy minden jóban dúslakodik és legnagyobb akadálya az ő tisztességes megélhetésüknek, már csak emberi, psychologiai momentumokból is nem a legnagyobb igazsággal bánnak ei azzal a falusi emberrel, hanem sokszor — amint ezt hangoztatják is — igyekeznek kipréselni belőle, amit lehet. Barthos Andor : Percentet kapnak a denunciánsok ! Eőri-Szabó Dezső: Igaza van t. képviselőtársamnak, és helyesen mutatott erre rá Gaal Gaston képviselőtársam is, hogy helytelen dolog, hogy percentet kapnak a felhajtásokért. Gaal Gaston: Miért nem szavazta meg a képviselő ur? Megtettem, az ellenj a vaslatot? Eőri-Szabó Dezső: Én meg fogom szavazni azt a határozati javaslatot, amit be tetszik terjeszteni. Szilágyi Lajos : Ki-kitör az igazság ! Eőri-Szabó Dezső : Kijelentem itt nyilt ülésen, hogy meg fogom szavazni azt a határozati javaslatot, amit Gaal Graston képviselőtársam ebben az irányban benyújt. (Zaj. Elnök csenget.) Szilágyi Lajos: Azért volt kár hallgatni július elsején ! Elnök (csenget) :

f Csendet kérek. Gaal Gaston : En beszélhetek róla, de a képviselő ur nem! (Halljuk! Halljuk ! jobb felöl.) Eőri-Szabó Dezső : Kérem, én azzal kezdtem felszólalásomat, hogy kormánypárti voltom engem nem akadályoz meg abban, hogy szabadon és minden melléktekintetektől függetlenül elmondjam véleményemet. (Helyeslés bal felöl.) Szilágyi Lajos : Itt van a helye a képviselő urnák ! Meskó Zoltán : Ülés után az ellenzéki folyosón találkozunk! (Derültség balfelöl.) Szilágyi Lajos : Tankovics képviselő urnák is itt van a helye! f Eőri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Általában megnyugtathatom a mélyen t. tisztviselőtársadalmat, hogy a falu józan népe igenis tisztában van azzal, hogy tisztviselőkre feltétlenül nélkülözhetetlen szüksége van, hogy tisztviselők nélkül ügyes-bajos dolgait elintézni nem tudja, és a tisztviselők munkája nélkül olyan gabalyodás támadna, hogy végül talán a döntő elv, hogy aki birja, marja. Azt is nagyon jól tudja a falu józan népe, hogy a tisztviselő a maga becsületes munkájáért meg is érdemli a tisztességes, becsületes javadalmazást. Ez a kérdés azonban feltétlenül össze van kapcsolva azzal a másik kérdéssel, amelyről a mélyen t. kormány — teljes elismerés adassék neki — már be is nyújtotta a javaslatot, t. i. a tisztviselői létszám apasztásával. Az, hogy ez a törvényjavaslat mennél előbb törvényerőre emelkedjék . . . Meskó Zoltán: Ez nem! Nem jó! Egy másik ! Eőri-Szabó Dezső : . . . érdeke nemcsak az ország közállapotainak, hanem magának a tisztviselői karnak is. (Igaz ! Ugy van !) Erdeke az országnak, mert hiszen, mint Gaal Gaston képviselőtársam — bár talán kissé túlozva — rámutatott, ez egyik legégetőbb és legnehezebb kérdése közállapotainknak, s ha nem osztozom is abban a véleményében, hogy ennek megoldásával egyszerre rendbejövünk — bár igy lenne, akkor ]ő állapotban volnánk — mindenesetre ez a kérdés az, amely elsősorban vár megoldásra, ha azt akarjuk, hogy az állam pénzügyi helyzete konszolidálódjék és államháztartásunk a mutatkozó sok miliiádnyi minust végre-valahára ki tudja küszöbölni. T. Nemzetgyűlés! Anélkül hogy a részletekre rá akarnék mutatni, — hiszen a most beterjesztett törvényjavaslat tárgyalásakor módunkban lesz ez — ... Szilágyi Lajos: Ma délután már megoffenzivázzuk a javaslatot! Abból nem lesz törvény! Eőri-Szabó Dezső : ... röviden csak arra akarok rámutatni, hogy itt radikális intézkedésre van szükség. Szilágyi Lajos képviselőtársam idevonatkozó beszédében szemrehányást tett a pénzügyminister urnák azért, hogy a nyugdíjasoknak természetben való ellátása terén bizonyos korlátozó intézkedéseket léptetett életbe olyképen, hogy ha a nyugdíjasnak akárhonnan származó javadalma elér egy bizonyos kvantumot, akkor a természetbeni javadalmazása megszűnik. Én magam is ugy gondolom, hog kulcs, amely e tekintetben felállíttatott, csakugyan alacsony. Ha jól emlékszem, 6500 koronáról van szó havonta. Ez a mai viszonyok között a létminimumnak abszolúte nem felel meg, Yiszont azonban leszögezem, hogy annak az állami nyugdíjasnak, aki a társadalomban már elhelyezkedett, még pedig nagyon is jövedelmező és gyümölcsöző állásban, vagy annak az állami nyugdíjasnak, akinek vagyoni viszonyai olyanok, hogy gond nélkül megélhet, önként kellene — ezt tartanám én a legszebbnek — nyugdíjáról és természetbeni járandóságairól lemondani, (Igaz! Ugy van!) tekintettel ennek a nyomorult koldus országnak mai állapotára, s belátva azt, hogy amire nekik tulajdonképen semmi szükségük sincs, arra igen nagy szüksége van az államnak és többi nyomorgó tisztviselőtársaiknak. (Igaz! Ugy van!) Sőt én azt sem tartanám helytelennek, ha a kormány abban az esetben, ha ezt a belátást a vagyonosok és az ellátott nyugdíjasok nem tanúsítják, ma, amikor még mindig nem élünk normális időket, amikor még mindig háború van, ha csak gazdasági háború is, törvényhozásilag 3*