Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
20 A nemzetgyűlés 153. ülése 19* vonná meg az ilyenektől a javadalmazást. En ezt nem találom kommunista iziinek. (Helyeslés.) Gaal Gaston: Hol a határozati javaslat? Eőri-Szabó Dezső : Ha Gaal Glaston t. képviselőtársam hozzájárul, be fogom nyújtani. Gaal Gaston: Lássuk! Eőri-Szabó Dezső: Kérem, akkor be fogom nyújtani. Szilágyi Lajos: Nem lehet keresztülvinni! Nem lehet a határt megszabni! Eőri-Szabó Dezső : Arra akarok még rámutatni, igen t. Nemzetgyűlés, hogy azt a tézist, hogy elsősorban a vagyonos és ellátott tisztviselőknek kell az államháztartás tehermentesítését előmozditaniok, nemcsak a nyugdíjasoknál, hanem az aktiv tisztviselőknél is alkalmaznám, minden olyan esetben, amikór egyenlő körülmények, egyenlő feltételek mellett, egyformán megfelelő tisztviselőkről van szó. Ily esetben elsősorban azt a tisztviselőt küldenem el, akinek jövőjét vagyoni helyzete vagy egyéb elhelyezkedése biztositja. (Helyeslés half elöl.) Ez sem kommunista izü dolog, sőt ellenkezőleg az volna a kommunista izü, ha mi családos, szegény tisztviselőket kidobnánk az életbe anélkül, hogy biztasitanók elhelyezkedésüket, megélhetésüket. (Helyeslés balfelöl.) Dénes István: Kállaynak kell ezt megmondani és figyelmébe ajánlani. Eőri-Szabó Dezső: Mélyen t. Nemzetgyűlés! A tisztviselőkérdés rendezését, amelyet az államiakra nézve elsősorban és elengedhetetlenül szükségesnek tartok, szerény véleményem szerint ki kell terjeszteni a magántisztviselőkre is. A törvényhozásnak, a kormánynak igenis gondoskodnia kell arról, hogy a vállalatok, amelyek általában véve nem nagyon érzik a mai idők roskasztó súlyát, legalább olyan mórtékben fizessék alkalmazottaikat, hogy azoknak megélhetése a mostani viszonyokhoz mérten biztosítva legyen. Mivel azonban erről a kérdésről Szabó József képviselőtársam bőven beszélt és én minden egyes szavát aláírom, a magam részéről feleslegesnek tartom az ezzel való további foglalkozást. Szilágyi Lajos: Különösen a biztosítótársaságokat kell megbélyegezni! Kritikán alul áll a viselkedésük! Meg a bankokat! Eőri-Szabó Dezső: Hadd térjek át most ezek után közéletünknek egy másik fontos problémájára, az igen nagy hullámokat felvert földreformnovellára. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Minekelőtte erről a témáról bővebben kezdenék beszélni, leszögezem azt a felfogásomat, hogy ebből a kérdésből, mint általában a földreform kérdéséből, a politikát teljesen ki kell zárni ! Szilágyi Lajos : Ezt nem értem egészen ! Eőri-Szabó Dezső: Leszögezem azt a felfogásomat, hogy aki a földreform kérdését egyéni vagy pártpolitikai célokra felhasználja, az szerintem igen-igen csúnya, sőt merem azt az erős szót is használni, hitvány dolgot cselekszik. I évi július hó 11-én, szerdán. Gaal Gaston : Tökólesesen igaza van ! Eőri-Szabó Dezső : Én ezzel senkit meg nem bántok, senkit meg nem rágalmazok, elintézem ezt a kérdést azzal az egyszerű, talán triviális, de jó közmondással: akinek nem inge, nevegye magára. Az az első és fő kötelességünk, hogy ebben a kérdésben is igyekezzünk egymást megérteni. Ha igyekszünk ebben a kérdésben egymást megérteni, azt hiszem, hogy igaz magyar emberek, akiknek az első törvénye az állami jólét, akiknek suprema lex-ük a salus rei publicae, megtudnak ebben az igen-igen fontos és egyébként igen kényes kérdésben is egyezni és a kibontakozás útját meg fogják tudni találni. Hiszen ebben a kérdésben, azt hiszem, minden józanul és hazafiasán gondolkozó ember előtt nyilvánvaló elsősorban az, hogy az igényeket a földosztás terén nem lehet, de nem is szabad olyan mértékig fokozni, hogy a kielégítetlenül maradt igények azután csakugyan olyan evolúciót támaszszanak, amely nem a lelkek megnyugtatására, hanem a lelkek állandó felkavarására alkalmas. Azt hiszem abban sem lehet különbség közöttünk, hogy senkinek sem lehet érdeke a jó, megbízható kezekben levő középbirtokhoz hozzányúlni, azt a legtávolabbról is megzavarni. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, hazafiasán gondolkozó emberek mindnyájan egyetértünk abban, hogy e fontos és kényes kérdés megoldásában a bíróság közremunkálását nem szabad mngnyirbálni és ebbe a kérdésbe politikai momentumokat nem szabad belevinni. Azt hiszem, abban is mindnyájan egyetértünk, akik igazán hazafiasán gondolkozunk, hogy a bizonytalanságnak fentartása ebben a kérdésben nem csak hogy nem hasznos, hanem a legveszedelmesebb, és a közös cél csak az lehet, hogy ezt a kérdést minél előbb, minél nagyobb mértékben közmegnyugvásra intézzük el. Azt hiszem, hogy ezek a kérdések azok, amelyekben kell, hogy általános szempontokból a nemzetgyűlésnek minden hazafiasán gondolkozó tagja egyetértsen. Arra akarok még rámutatni, amire itt egyesek, ha csak félve is, de céloztak, hogy a földreformkérdés a magántulajdonba való olyan erős belenyúlás, hogy az egyáltalában nem megokolt és nagyon is veszedelmes. En mindenesetre azok közé tartozom, akik a magántulajdon szentségét addig és azon körülmények között, ameddig és amikor csak lehet, a legmagasabb piedesztálra helyezik. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy a magántulajdont mindig alá kell rendelni a közérdeknek; a közérdek mindig szabályozta a magántulajdon szentségét. Ebben a tekintetben is ez az igazság, tehát nagyon rossz politikát követnek azok, akik a magántulajdon szentségére hivatkozva teljesen el akarnak zárkózni ettől a kérdéstől és ennek a kérdésnek a helyes megoldásától.
