Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
H À nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. jelleget ölthetnek. Máris hallani az egyes községekben, máris suttogják, (Halljuk ! a szélsöbahldalon.) hogy »sokkal helyesebb volna, ha mi is átmennénk elszakított testvéreinkhez, hogy ettől a zaklatástól megkíméltessünk«. Példa van rá, bár még teljesen beigazolva nincs, hogy egy községből memorandumot intéztek egy idegen állam fenhatóságához, amelyben elcsatolásukat kérték. (Mozgás balfelől.) Én tehát nagyon kérem az igen t. kormányt, hogy ezeken a bajokon teljes erejével mindenképen segítsen, igyekezzék ott a határszélen rendet és biztonságot teremteni, .... Dénes István : Hát az országban? Vargha Gábor :... igyekezzék ezt a népet megnyugtatni, hogy ezeknek az állapotoknak egyszersmindenkorra vége fog szakadni. De, igen t. Nemzetgyűlés, nemcsak a rendészet terén vannak bajok, mert itt nem elégséges az, hogy a politikának néha nyers és erőszakos eszközeivel lépjünk fel, hanem sokkal több eredményt fogunk elérni, ha mi ott, azon a határszélen a kultura fegyvereivel is fogunk dolgozni. (Helyeslés balfelől.) E tekintetben az állapotok szinte tűrhetetlenek. Két-három községnek sincs egy iskolája, úgyhogy azok a szegény vend gyermekek kénytelenekek három-négy órai távolságra teljesen ruházatlanul, rongyosan, térdig érő sárban és vizben, nyakig érő hóban egy szomszéd iskolába eljutni. Dénes István : Az Alföldön is így van! Mindenütt igy van ! Vargha Gábor : De hogy még elszomorítóbb példát mondjak, a magyar nemzeti kultura megszégyenítése az, hogy egy legfontosabb határszéli községben a magyar királyi elemi népiskola — tehát nem is felekezeti iskola — már egy évvel ezelőtt összedőlt és ma is romokban hever. Birom ugyan az igen t. kultuszminister ur igéretét ós biztosítását, hogy ezen a megszégyenítő állapoton minél hamarabb segíteni fog. Dénes István : Ismét egy egyetemet akar felállítani. Vargha Gábor : Én azonban kérem, hogy inkább szüntessen be három egyetemet, mert a nélkül eddig Nagy-Magyarországban is meg tudtunk élni. (TJgy van! balfelöl), hanem ott a határszéli községeket rakja tele a kultura eszközeivel, iskolákkal, mert tagadhatatlan, hogy azok a mi legerősebb váraink, azok a mi legerősebb fegyvereink, azok a mi legtitkosabb vágyainknak, integritási törekvéseinknek éltető elemei, ápolói és zászlóhordozói. ( Ugy van ! balfelől.) És ha valahol, ott azokon a határszéleken kell betelepíteni a magyar géniuszt a maga teljes ragyogásával, a magyar kultúrát a maga teljes fényességével, hogy ott azok necsak dokumentálják a mi kulturális fölényünket, hanem egyúttal azok sugarai áttörjenek az erőszak határain és világosságot, fényt terjesszenek a mi elszakított testvéreink körül, hogy bevilágítsanak, behatoljanak azok gyötrődő lelkébe, hogy mindig szent bizalommal és élő szent hittel tekintsenek vissza régi, szép hazájukra. (Tetszés és helyeslés balfelől.) Mert történjék bármiként, kövessen a kormány bármilyen külpolitikát, óvatosát, körültekintőt, a meghunyászkodásig alattomosat, a magyar nemzet lelke, azé a magyar nemzeté, amely átélte ezer év viharait, soha nem fog beletörődni abba, hogy ezek a végek végek maradjanak. De addig is, mig a múló hatalom és erőszak arra kárhoztatja őket, nekünk kötelességünk ezeket a végeket megerősíteni ; erősítsük pedig meg kincsesházunk minden kincsével, gazdasági eszközeinknek minden eszközével, kulturális fegyvereinknek minden fegyverével. (Helyeslés.) A kormány tartsa kötelességének, — mert a legfontosabb nemzeti érdek parancsolja — hogy itt a végeken, a határszéleken rend, béke és nyugalom uralkodjék, hogy a magyar hazához való ragaszkodás érzése soha, egy pillanatra meg ne inogion. Az indemnitást nem fogadom el. (Helyeslés, éljenzés és taps balfelöl) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző : Eőri-Szabó Dezső ! Eőri-Szabó Dezső : T. Nemzetgyűlés S Nem a feltűnési vágy vagy a szereplési inger vezet akkor, amikor az indemnitási vitában felszólalok, — hiszen egyébként is az ón beszédem fölött, aki semmiféle érdekcsoporthoz nem tartozom, az újságok csak ugy napirendre térnek ; — hanem vezet komolyan átérzett törvényhozói kötelesség, a választóimnak tett az az igéret, hogy a közéletünket foglalkoztató nagyfontosságú kérdésekhez, akkor, amikor annak ideje és helye van, minden melléktekintet nélkül, semmiféle partikuláris érdektől nem vezettetve, bátran és őszintén hozzászóljak. Dénes István : Halljuk az őszinte szót ! Eőri-Szabó Dezső : Amennyire elitélem azt az ellenzéki felfogást, amely minden kormányzati ténykedést rossznak talál és kárhoztat, csak azért, mert a kormány részéről jött, . , . Dénes István : Ha rossz az az intézkedés 1 Eőri-Szabó Dezső : ... viszont engem az én kormánypárti voltom nem akadályoz meg abban, hogy szabadon véleményt ne nyilvánítsak, mert tetteim és szavaim legfőbb szabályozójának saját lelkiismeretemet tartom. Kabók Lajos; De az indemnitást elfogadja. (Derültség a szélsöbahldalon.) Eőri-Szabó Dezső: Azért küldött ide bennünket választókerületünk, hogy az ország érdekében komoly munkát folytassunk és a nagy horderejű kérdéseket alapos vitában megtárgyaljuk. Nekem nagyon fáj a lelkem, amikor azt látom, hogy itt a Házban a komoly vitákat sokszor személyeskedő, kicsinyeskedő viták, sőt nem is viták, hanem sokszor valóságos korcsmai jelenetek zavarják meg, amelyek ide a magyar törvényhozás házába, templomába egyáltalán be nem illenek. (Ugy van ! jobb felöl.)
