Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
À nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó ll-én, szerdán. 17 Rothenstein Mór: Ki rendezi ezeket? (Zaj jobb felöl) Eőri-Szabó Dezső : T. Nemzetgyűlés ! Midőn ezt konstatálom, épen ugy, mint az előttem szólott igen t. képviselőtársam, Vargha Gábor is tette, aki szintén kifejezte magyar lelkének fájdalmát e jelenségek felett, viszont nem hallgathatom el azt sem, hogy a sajtónak egy része néhány — mondjuk — egy tucat rendbontó, személyeskedő ember rendbontásából általánosítva, rendszeres hadjáratot folytat a nemzetgyűlés ellen. Saly Endre : Azért, mert nem csukják le őket! Eőri-Szabó Dezső: Ebben a hadjáratban, ebben az igazságtalan általánosításban egy olyan lap vezet, amelyet különben eléggé nagyrabeesültem egészen idáig, — hiszen mutatja ezt az, hogy több, mint egy évtizedes előfizetője vagyok, tiszteltem komoly, tárgyilagos és méltóságteljes hangjáért ; — ebben a nemzetgyűlés méltósága, becsülete, munkája ellen való harcban a Budapesti Hírlap vezet. A Budapesti Hirlap, amely, hogy annak a vesszőparipának, amelyen régóta nyargal, kedvezzen, t. i. hogy az általános választójognak képtelen voltát bebizonyítsa, nem átal mmden rosszat erre a nemzetgyűlésre rákenni, nem átalja ennek a nemzetgyűlésnek mindenesetre, sajnos, itt-ott felmerülő hibáit nagyítva kipellengérezni és általában a nemzetgyűlést olyan kritikával, olyan hangon támadni, amely hang és amely kritika a nemzetgyűlés hitelének, becsületének teljes lerombolását célozza. Pedig én azt hiszem, hogy e nemzetgyűlés tagjainak nagy többsége mélyen átérzi a maga kötelességét és becsülettel is teljesiti törvényhozói hivatását. Én azt hiszem, hogy vagyunk sokan, akik választóink és a köz érdekében egyéni kényelmünket, egyéni érdekeinket is feláldozva, becsülettel felelünk meg annak a hivatásnak, amelyre ideállittattunk, — azért joggal fáj az igazságtalan általánosítás, joggal fáj az, ha bennünket is egy kalap alá vonnak azokkal, akik talán a támadást megérdemlik. Mindenesetre kötelességünk az, hogy a rendbontó elemek zavargó munkájának a leghatározottabban és minél előbb véget vessünk; másrészt azonban nagyon kérem a magam részéről is a mélyen t. sajtót, hogy igazságtalan általánosítással ne pellengérezze ki az egész nemzetgyűlést. (Ugy van! Ugy van! jobb fel 61.) T. Nemzetgyűlés! Egyáltalában az én lelkemet mély fájdalommal és aggodalommal tölti el mindaz a tendencia, amely a meglevő bajokat kihasználva, ennek a szerencsétlen magyar nemzetnek fiait, rétegeit egymás ellen uszítja. Régóta vallott .meggyőződésem, amelynek szolgálatába állítottam eddigi egész közéleti szereplésemet, hogy a meglevő bajokat, igazságtalanságokat lehetőleg gyógyítva, igyekezzünk közelebb hozni ennek a szerencsétlen megtépázott magyar nemzetnek egyes fiait, egyes rétegeit, egyes NAPLÓ XIV. osztályait. (Ugy van! a szélsôbaloldalon.) Mert ki értsen meg bennünket, ki segítsen rajtunk, ha magunk nem értjük meg egymást és ha magunk nem segítünk önmagunkon ? Ha továbbra is megmaradnak azok az éles társadalmi ellentétek, ha nem igyekszünk gátat vetni a gazdasági és vagyoni szörnyű eltolódásoknak, . . . Dénes István : Ez az ! Eőri-Szabó Dezső :. . . ha nem igyekszünk minél előbb segíteni azon, hogy még vannak rétegek, amelyek talán munka nélkül is minden földi jóban dúskálódnak, más rétegek pedig a maguk becsületes fizikai vagy szellemi munkájuk ellenére is nyomorognak és küzködnek, akkor nem számithatunk arra a harmóniára, arra a lelki megnyugvásra, amely nélkül pedig konszolidáció, nemzeti, politikai és gazdasági talpraállás el sem képzelhető. Dénes István : Tessék olyan politikát csinálni ! Eőri-Szabó Dezső : A fő azonban, nézetem szerint az, hogy ezekhez a kérdésekhez ne pártpolitikai szempontokból, ne a sebek felszaggatásának és elmérgesitésének tendenciájával, hanem a kölcsönös megértésen alapuló gyógyitási szándékkal nyúljunk. Esztergályos János : Ezt a belügyministernek kellene tudnia először ! Eőri-Szabó Dezső : T. Nemzetgyűlés ! Ilyen szándékkal és ilyen szellemben óhajtok a most napirenden levő kérdéseknek egyikéhez-másikához hozzászólani. (Halljuk! Hall juh!) Az első kérdés, amelyre rámutatok és amelyhez igazán elfogulatlanul és érdek nélkül szólhatok, a tisztviselőkérdés. (Halljuk! Halljuk!) Ezt a kérdést, ezt a súlyos problémáját, hogy nemondjam, sebét is mostani közéletünknek felhasználják sokan arra, hogy éket verjenek magyar és magyar ember közé. En fájó lélekkel nézem azt a munkát, amely egyenesen arra utazik, hogy a tisztviselő-osztályt elidegenítse, sőt ellenségévé tegye a falu népének és megfordítva. Pedig azt tapasztaljuk, hogy a tisztviselők között általában el van terjedve az a felfogás, hogy az ő nyomoruságuknak, helyzetük rettenetes voltának, elsősorban a falu népe, a kisgazdatársadalom, a kisgazda-uralom az oka. Meskó Zoltán: Szép kis uralom ez most! Eőri-Szabó Dezső : Lépten-nyomon hallani, sajnos, a tisztviselők részéről azt, hogy nekik azért kell küzdeniök, azért kell nélkülözniök, mert az a minden jóban duskálkodó falusi ember, az a— mint mondani szokták — »zsiros paraszt« rideg szívvel, rideg lélekkel nézi a nélkülözésüket, amelyen segíteni nem akar, sőt a 800 koronás lisztárral, a 300 koronás tejárral, az 1400—1500 koronás gyümölcs- stb. árakkal egyenesen kiuzsorázza a város népét, a szegény tisztviselőket. Lelketlen, uszító munka ez, amely igy szembe akarja állítani egymással a várost és a falut, a tisztviselőosztályt és a kisgazdatársadalmat, a termelőt és a fogyasztót. De mindenekfelett igazságtalan is. Többen rámutattak már, 3
