Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

A nemzetgyűlés 154. ülése 1923, a tudományban, a művészetben és az egyes zsenikben, az egyes csúcspontokban nyilatkozik meg, de annak bázisa a széles népnevelés. Amint a Mont-Blanc csúcsai, a gleccserek fénylenek a napfényben, ellenben a csúcsokat az árnyékba hajló hegyoldalak tömegei tartják, ugy a kultuszminister ur feladatának azt ismerem, hogy a magyar faj zsenialitása által elért kulturfölénynek biztos, szilárd bázist építsen meg. Főleg a népoktatás kérdése miatt pár tiszteletteljes kérdést intéznék a t. kultusminister úrhoz, még pedig minden részletezés nélkül, sem budget-technikai kérdéseket, sem költségvetési tételeket nem érintve, sem pedig személyes vonatkozású kérdésekre ki nem térve; egyszerűen össze akarom hasonlítani az 1914/15. évi költségvetés végeredményeit az 1922/23. költségvetési évvel. Tudom, hogy az összehasonlítás nehéz, ezért csak százalékokkal dolgozom és csak a legáltalánosabb eredményeket fogom levonni, ahol a tévedés kevésbé következhetik be. 1914/15ben az állami költségvetésnek 7*2 százaléka esett a kultusztárcára, az 1922/23. évi tervezetben 4'61 százaléka. Azt hiszem, ez a csökkenés mégindokolható a rossz financiális helyzettel, ez így csupán nyers szám, amelynél immorálni nem akarok. Nagy eltolódást látok azonban, ha három részre osztom az egész költségvetést: Az első részbe veszem a központi igazgatást, a nyugdíjakat, az egyházakat és az egész középfokú oktatást, a második részbe a népiskolákat, a harmadikba pedig az egyetemet és a művészetet. Elhagyva a központi igazgatást, illetve az első kategóriát, az egyetemek és művészet 1914ben a kultusztárca költségvetésének 15*68°/o-át tette ki, ma ez felemelkedett 40'97°/

0-ra. A múltban a népiskolákra költött az állam 4211°/o-ot, ellenben ma csak 29'87%-ot. Ebben nagy anomáliát látok, amely határozottan gondolkozásra késztet, mert nemcsak a fejlődést veszélyezteti, nemcsak nem kongruens SZ ctZ arány a demokratikus kultúrpolitikával, hanem ezeken a ,-zámokon meg fog törni a kultuszminister ur minden jóindulata vagy igyekezete, amellyel a népoktatást még az iskolán kivül is be akarja vezetni és a múltkori ankét lelkes munkáját a pénzhiány meg fogja hiúsítani. Ne értsen félre a t. Nemzetgyűlés, nem az egyetemek ellen és az egyetemeknek adott pénzösszegek ellen akarok szólni, hanem tisztán az ellen az arány ellen emelem fel a szavamat, amely a két tétel között van, mert meggyőződésem, hogy igy a kultusztárca költségvetése egy megfordított gúlához fog hasonlitani, amely csúcsával van a földbe helyezve. Sőt ez az arány még romlik, h bevételeket is bekombináljuk, mert a múltban az egyetemek 28'19°/o-át téritették meg a rájuk fordított kiadásoknak, mig ma csupán 10%-át, ezzel szemben a népiskoláknál ez a megtérítés csak egy-egy ezrelék ma, mig a múltban 2'4°/o volt. A színházaknál, évi július hó 12-én, csütörtökön. 99 a művészeteknél ezt az összehasonlítást megtenni nem lehet, mert az állami színházak azelőtt nettó-, ma pedig bruttó-költségvetéssel dolgoznak. Az előttünk fekvő budgetjavaslat 2. §-a azt mondja, hogy a kiadásokra nézve az 1922/23. évi költségvetési tervezet keretei az irányadók. Tisztelettel kérem a kultuszmininister urat, világosítsa fel a Házat arra nézve, hogy a jelen keretek közt meg tudja-e valósítani programmjának a népiskolákra vonatkozó részét. Mert félek tőle, hogy iskolák és főleg iskolaépítkezések nélkül a népoktatási kulturprogramm papíron fog maradni. Amig régen a költségvetési tervezet indokolása szerint évenként circa 130 tantermet és 60—62 tanítói lakást építettek, ennek a számnak a csonka Magyarországra viszonyított arányánál is alatta marad mint építési lehetőség az a 120 millió, amelyet a múlt évi költségvetésbe a népiskolai építkezésekre felvettek. Nem tudom, vájjon hány elemi népiskolát építtetett ebbből a kultuszminisztérium fel, mennyiben fruktifikálta azt a 120 milliót a nép nevelésére? Kiss Menyhért: Miért nincs itt a kultuszminister ur, hogy hallgatná ezeket a jó tanácsokat?! Eurcsa minister, soha sincs itt! B. Kaas Albert: Hogy a jövő évben ez az összeg nem lesz elég, azt ugy hiszem mindnyájan tudjuk, akik a drágaság fokozódását, a pénz elértéktelenedését figyelemmel kisérjük. Kénytelen vagyok kérni a kultuszminister urat, hogy tegye rekonszideráció tárgyává azt, vájjon a népiskolák építkezési, tatarozási költségeire nem kellene-e, itt a Ház előtt felfedve a helyzetet, sokkai nagyobb összeget beállítani, mint azt a 120 milliót, amelyből nem hiszem, hogy ma egy népiskolát is felépítsenek. Ezekkel a kérdésekkel hosszasabban foglalkozni a vita mai stádiumában nem kívánok, mert ha ma talán elfelejtették is sokan azt, ami régen majdnem lángba borította az ország közvéleményét, hogy t. i. exlex van, és hogy mi is az az exlex, mert ma senki sem törődik ezzel, ma mintha a parlamentben egészen más levegő volna, mint kinn; ma itt a parlamentben egészen mindegy, ha itt nincs valami napi politikum, akkor ez a parlament valahogy mintha a negyedik dimenzióban volna, valahogy nebulózusan éli a világát és elvesztette a kontaktust a nemzet bajaival. Dénes István: Igen, a többség elvesztette, de az ellenzék nem! Kiss Menyhért: Kiválasztásokat kérünk! B. Kaas Albert: Nem a többség, hanem elveszítette azért, mert más nézeten vagyok, mint délelőtt előttem szólott t. képviselőtársam, aki azt mondotta, hogy nem fontos a parlamentben a hang és a szellem. Én azt találom, hogy a parlament nem egy jelenség, amelyben másodrendű a modor és a hang kérdése, hanem én azt tartom : a capite foetet piscis. Ha a parlament azt kívánja, hogy a nemzet ne csak kénytelen