Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

4 À nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. azt, amit kihasználni lehet, vagyis kövessük az élet változó helyzeteit. A másik kérdés, ami gyakran szóbakerül, az ipar mesterséges fejlesztése. Én azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy amikor egy olyan időszak van, amelyben az ipar fejlődik, ezzel mindig velejár az, hogy olyan ipar is alakul, amely nem egészen életképes. Ez minden fejlődésénél igy volt a világon és igy is lesz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nekünk azt is támogatnunk kell, ami életképtelen. Mi teljesen tisztában vagyunk vele, hogy annak, ami ilyen életképtelen, el kell hullnia és semmikópen sem gondolunk arra, hogy amikor előreláthatólag még az év folyamán a vámtarifát a nemzetgyűlés elé fogja hozni a kormány, abban olyan intenciókat kövessünk, hogy ezeket a mesterségesen létrejött, nem egészen életképes iparokat támogassuk. Különben is ezek száma olyannyira jelentéktelen azzal a szép fejlődéssel szemben, amely általában most az iparban megnyilvánul, oly elenyészően csekély, hogy komolyan nem is kell velük foglalkoznunk. Egy további kérdés, amelyről gyakran szó van, a mezőgazdasági ipar kérdése. (Felkiáltások jobbfelol: Fontos!) Tény az, hogy a mezőgazdasági ipar aránylag keveset fejlődött, de ennek is megvan a magyarázata. A fejlődés itt mindenesetre időt igényel, sokkal nehezebben halad, mint a rendes ipari fejlődés. Egyébként is, amig más iparokban azt látjuk, hogy ha nem is nagymértékben, de bizonyos fokig mégis külföldi tőke is részesedik, erről a mezőgazdasági iparnál a dolgok jelenlegi állása mellett nincsen szó. Az iparnál annak, hogy abban külföldi tőke részesedik, az a magyarázata, hogy nagyon sok olyan vállalat, amely a régebbi közös vámterületen volt és amely gyártmányainak egy jó részét itt helyezte el, most, a megváltozott viszonyok következtében arra igyekszik, hogy közvetlen érdekeltséget nyerjen itt és közvetlen alapításban vegyen részt. Ez a mezőgazdasági termelésnél nincsen meg. Van azután egy további momentum, ami mindenesetre hozzájárul az ipari fejlődéshez, és ez az, hogy az utóbbi időben a tőzsdén meglehetősen élénk forgalom volt. A mezőgazdasági iparnak nem áll rendelkezésére az, hogy egy alkalmas időpontban, amikor a részvények elhelyezése könnyen lehetséges, tőkeemelések utján csináljon üzemnagyobbitást, vagy bevezessen valamely értékpapirost és ily módon jusson a szükséges tőkéhez, amellyel ezt az alapítást megcsinálhatja. Mindez a dolgok természetes folyománya, úgyhogy én azt hiszem, a mezőgazdasági iparnál csak lassúbb fejlődésre számithatunk és nem lehet arról szó, ami az egyéb iparokban történik. Itt az ipari termeléssel kapcsolatban még néhány adatot lennék bátor közölni a széntermelésről is, mert azt hiszem, hogy ez olyan szoros összefüggésben van az iparral, hogy szükséges az általános kép megrajzolása céljából néhány adat közlése. (Halljuk !) Hazánk mostani területén 1922-ben a termelés 2%-kai haladta meg az 1913. évi termelést. 1918 óta fokozatos volt a fejlődés és 1922ben már túlhaladta a békebeli termelést. Az idei év első hat hónapjában a helyzet még jobban alakult, mert közel négymillió tonna, pontosan 3,942.000 tonna volt a termelés, ami az 1913. év első feléhez viszonyítva, kb. ll°/o-os emelkedést jelent. Ez a produkció nagyobb, mint bármikor volt. Ami a szénimportot illeti, ez az elmúlt hat hónapban szintén erősen emelkedett, még pedig a tavalyi 285.000 tonna helyett 456.000 tonnára. Ennek oka nemcsak az, hogy az iparnak volt szüksége szénre, hanem az is, hogy az államvasutak lényegesen megjavították szénkészletüket. A régebbi időben ugyanis az államvasút hónapokon keresztül csak két-három napi szénkészlettel rendelkezett, most azonban el tudtunk jutni odáig, hogy kb. négy heti készlet van, ami már teljesen megfelel a békebeli állapotnak és nekünk igen nagy biztonságot jelent minden eseménnyel szemben. Hogy számszerűleg említsem, kb. 110—120.000 tonna szénnel rendelkezik az államvasút. T. Nemzetgyűlés! Ami adatot én itt most elmondtam, távolról sem jelenti azt, hogy jó a gazdasági helyzetünk. A gazdasági helyzet megítéléséhez szükséges tekintettel lennünk az államháztartás helyzetére, az általános pénzügyi helyzetre és mindazokra az eltolódásokra, amelyek a gazdasági és a szociális életben történnek. Én tehát ezekkel az adatokkal nem azt akarom mondani, hogy Magyarország gazdasági helyzete jó, csupán azt akarom megállapítani, hogy az alap meg van arra, hogy ha valamennyien összefogunk, dolgozhatunk olyan irányban, hogy, ha egyelőre ne talán gazdasági téren nem is tudnánk javulást elérni, de mindenesetre meg tudjuk akadályozni azt, hogy további rosszabbodás álljon be. Még egy kérdéssel veszem igénybe a t. Nemzetgyűlés türelmét, a bizalom, illetve bizalmatlanság kérdésével. Minduntalan halljuk, hogy a külföldön Magyarországgal szemben' bizalmatlanság van. A dolog ugy áll, hogy bizonyos fokig valóban bizalmatlanság van Középeurópa minden államával szemben, velünk szemben épugy, mint valamennyi szomszédunkkal szemben. Ennek magyarázata az, hogy a háború és az azt követő béke egy harmonikusan működő szép gazdasági életet zavart meg. Egész természetes tehát, hogy hosszú időre van szükség, amig ismét helyreáll az egyensúly és mivel legjobban gazdasági téren jelentkezik a legcsekélyebb zavaroknak a hatása, nagyon érthető, hogy épen gazdasági téren mutatkozik olyan nagy óvatosság ezekkel az államokkal szemben. Ami már most Magyarország helyzetét illeti, ezen az általános bizalmatlanságon felül, amelyről most beszéltem