Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. 5 velünk szemben még egy fokkal nagyobb bizalmatlanság tapasztalható. Ennek magyarázata a reparáció kérdésében rejlik. Mindaddig, amig a jóvátétel kérdésének kezelésénél politikai tekintetek lesznek irányadók és nem az objektiv szempontok, ez a bizalmatlanság sem megszűnni, sem enyhülni nem fog. Azonban az emiitett bizalmatlanságtól eltekintve kétségbevonom azt,, hogy akár politikai, akár gazdasági okokból bizalmatlanság volna velünk szemben. Belső politikai okokból nincs bizalmatlanság, mert mindenki, aki Magyarország ügyei iránt érdeklődik, látja azt, hogy itt meg van minden szándék és minden akarat arra, hogy megfelelő állapotok teremtessenek. Ami pedig a gazdasági bizalmatlanságot illeti, vannak kisebb incidensek, amelyek alkalmul szolgálhatnak bizonyos bizalmatlanságra, épen a devizahiánnyal kapcsolatban, de én azt hiszem, mindazok, akik komoly összeköttetésben vannak Magyarországgal, méltányolják helyzetünket, ugy hogy a devizahiányból előálló incidenseknek nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonitanunk, mert a külföldön sem tulajdonítanak ennek nagyon nagy jelentőséget. Pikler Emii: A belföldi fogyasztók fizetnek rá! Walko Lajos kereskedelemügyi minister : Ami az itthoni helyzetet illeti, idehaza határozottan látom a közönségben gazdaság téren a bizalom hiányát. Nem kívánok azokról beszélni, akik lelkiismeretlenül kihasználják a mai nehéz helyzetet, (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) hiszen valamennyien elitéljük és megvetjük ezeket. (Ugy van!) Szeder Ferenc : Miért nem ezeket viszik Zalaegerszegre? (Felkiáltások jobbfelöl: Most kívánják Zalaegerszeget !) Pikler Emil : Kormányfőtanácsosokat csinálnak belőlük! De csak a gazdagokból! B. Podmaniczky Endre: Dehogy! Dehogy! Horváth Zoltán : Szegény ember nincs köztük ! Elnök : Csendet kérek ! Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Szólni kívánok arról, hogy a közönség körében a bizalom hiányát tapasztalom. Ezt részben meg is tudom érteni, mert az adott szerencsétlen viszonyok folytán nagyon sokan vannak rossz anyagi helyzetben, a gazdasági eltolódások folytán nagyon sok embernek van anyagi gondja és igy teljesen értem, ha az illetők önkéntelenül félnek helyzetük rosszabbodásától és hajlanak minden olyan beszédre, amely ezt a helyzetet .előttük túlságosan kiszínezi. Hozzájárul ehhez, hogy nagyon gyakran egyes kiragadott gazdasági jelenségekből kiindulva ítélik meg az általános gazdasági helyzetet. Nagyon természetesen nem bír mindenki azzal a gazdasági műveltséggel, hogy az egész helyzet áttekintéséből alkosson magának képet, és ebből ered, hogy egyes jelenségek behatása alatt hajlanak az emberek a bizalmatlanságra. Azt hiszem, hogy a törvényhozás tagjainak mindenkor egész általánosságban kell ezeket a kérdéseket megitélniök, nem szabad egyes jelenségek után indulva csak azokat nézniök. Azt hiszem, hogy nekünk mindannyiunknak, akik tagjai vagyunk a törvényhozásnak, feladatunk az, hogy szembeszálljunk azzal a, hogy ugy mondjam, hiányával a bizalomnak, amely sok esetben jelentkezek. Ehhez kérem a nemzetgyűlés tagjainak a közreműködését. (Elénk éljenzés és taps a jobbóldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik! Bodó János jegyző : Vargha Gábor ! Vargha Gábor: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. kereskedelemügyi minister ur megfog nekem bocsátani, hogy beszédemben nem foglalkozom az ő váratlan, de annál értékesebb felszólalásával, tekintettel arra, hogy olyan fontos közgazdasági kérdéseket vetett fel s annyi fontos adatot hozott fel, hogy azokra első hallásra reflektálni alig lehet annak, aki nincs ezeknek az adatoknak a birtokában. Mindenesetre azonban örömömnek kell, hogy kifejezést adjak küiönösen iparunk és kereskedelmünk örvendetes haladása felett. Farkas István : Igen, csak a szociális kérdésekről is meg kellene emlékezni ! Meskó Zoltán: Klebelsberg fog hozzá szólni! Vargha Gábor: Csak egyet kívánok hozzátenni s ez az, hogy kívánatos, hogy — amit az igen t. minister ur a kivitelre vonatkozólag megígért — a termésfölösleg, amelyet a földmivelésügyi államtitkár ur olyan szépnek rajzolt és annyi milliárd értékűnek jelzett, ne elkésve, hanem kellő időben jusson kivitelre. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon és a középen. Egy hang bal felöl : Mondotta is !) Ettől eltekintve azért is örvendek az ő kijelentéseinek, mert óhajtandó, hogy a mi parlamenti vitáink mindig ilyen szakkérdések tárgyalásában merüljenek ki, nem pedig olyan jelenetekben, amilyenekről beszédemben szólni fogok. Azok a zajos, izgalmas és nem egyszer botfáidba fúló jelenetek, amelyek itt ebben a teremben, nemzeti szuverenitásunknak ebben a felséges termében, mondhatnám, a nemzetgyűlés megnyitásának első percétől fogva lejátszódtak, azok a személyes és épen azért szenvedélyes és mindegyre szenvedélyesebbé váló harcok, amelyeket egyes képviselőtársaim egymás ellen a legkomolyabb tárgyalások közepette is, megengedem, talán reputációjuk érdekében folytatnak ; azok a becsmérlő, meggyalázó, szinte durvaságig menő kifakadások, amelyek itt közbeszólások alakjában néha elhangzanak, (Felkiáltások a balközépen : Ugy van ! Sajnos !) amelyek a parlament méltóságát olyan mélyre süiyesztik, engem, mint ennek a nemzetgyűlésnek bizonyára egyik legigénytelenebb, de egyben legelfogulatlanabb tagját is, aki soha ezekben a jelenetekben, ezekben a harcokban részt nem vettem, aki még soha közbe nem szólottam, arra késztetnek,
