Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-143

90 A nemzetgyűlés 14.3. ülése 1923, Propper Sándor : Politikai szakértők azt mondják, hogy jobb jós, mint politikus! Pikler Emil : Miután épen a fordítottja történt annak, mint amit a ministerelnök ur mondott, azok a pszihológiai momentumok, amelyekre a ministerelnök ur alludált, ugy látszik megismétlődtek és pszichológiai momentum pszichológiai momentum mellé került. De nemcsak ez befolyásolta a sajnálatos eredményt, t. i. azt, hogy a ministerelnök ur próféciája csődött mondott és nem valósult meg, hanem bizony a gazdasági politikában is nagy bajok vannak, s amilyen balkezü volt a politika általában, olyan volt a gazdasági politika is. Propper Sándor: Nincs se keze, se lába! Szomjas Gusztáv: Csodálatos, hogy a németeknél is épen igy van ! Pikler Emil : Szomjas Gusztáv t. képviselőtársam, aki szorgalmas közbeszóló, ugy látszik, ezt a problémát nem tanulmányozta eléggé, mert Németországban igaz, hogy a márka zuhanása sokkal nagyobb arányokat öltött, mint nálunk a korona zuhanása, de ezzel szemben a németországi gazdasági élet teleszivta magát külföldi devizákkal. Minden német tőkés tele van dollárokkal, svájci frankokkal, ott nem akadályozták meg Kopinitsokkal a valuta beözönlését, hanem épen ellenkezőleg kinyitották a zsilipeket, és beengedték, ugy hogy ma a márka óriási zuhanása is tulajdonképen csak optikai csalódás. (Mozgás a jobbóldalon.) Mert meg vannak ott a nemzeti értékek a külföldi valuták képében. A német piac elárasztotta Amerikát Olvashattuk a napokban, hogy egy nagy newyorki bankcég azért bukott meg és került csődbe, mert sok márkája volt. Németország igyekezett szabadulni a márkáitól, és nem tartotta a hazafisággal összegyeztethetlennek azt, hogy teleszivta magát idegen devizákkal. Mi történt azonban itt ? Az, amire a ministerelnök ur célzott, hogy felállítja a Devizaközpontot. Tessék elhinni, — én a kereskedelmi életben élek, könyvelő vagyok egy nagy textil cégnél, látom a dolgokat közelről, rutinom és tapasztalatom van, — hogy ami itt történt a Devizaközpont inaugurálásával és gazdasági politikájával, az egyenesen nemzeti veszedelem. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Hogy mennyire nemzeti veszedelem ez, azt mutatja épen a Kopinits-féle eset, amelyre elmésen és helyesen mutatott reá Drozdy Győző mellettem ülő igen t. képviselőtársam, aki azt mondta, hogy annak az embernek, aki ide 500.000 szokolt becsempész, elismerő oklevelet kellene kiállítani, mert egyenesen a nemzeti vagyon szaporítását célozta azzal. S mit látunk? Azt látjuk, hogy a rendőrség agent provocateuröket küld oda, hogy ezt a dolgot leleplezze s ezt az embert zár és lakat alá helyezze. Drozdy Győző : Hogy elrettentse egyszergmindenkorra ! évi június hó 22-én, pénteken. Propper Sándor: 20°/

0 jutalék jár utána, erre megy az egész ! Pikler Emil : Ami Németországban hazafias, okos gazdasági* cselekedet, az Magyarországon hazaárulás számba megy. Drozdy Győző: 20°/

0-os üzletet csinálnak belőle Magyarországon! Peidl Gyula: Megfordított morál! Pikler Emil : A dolog gazdasági vonatkozásától eltekintve, mellékvágányra terelem beszédem mozdonyát és rátérek arra, hogy micsoda erkölcsi alapon áll a rendőrség akkor, amikor — természetesen a belügyi kormányzat hozzájárulásával — agent provocateur-ködéssel erőnek-erejével bűnöket akar tenyészteni. Ezek a a rendőrspiclik nem arra valók, hogy a bűnöket preventive megelőzzék, hanem arra valók, hogy az ingatag lelkű embert, aki nem áll egész szilárd erkölcsi alapon, inog, nem olyan könynyen határozza el még magát a bűnre, az ilyen embert igenis lelki és más eszközökkel beletaszítják a bűnözésbe. Az a Kopinits is ilyen eszköze volt a rendőrségnek. Nem csoda, hogy Kopinits túljárt a rendőrség eszén és nagyon mulatságos leckében részesítette. Kiss Menyhért: 140 milliót elemelt! Pikler Emil : Az igen t. pénzügyminister ur általam egyébként nagyrabecsült személye — mert ugy látom, hogy szorgalmas beamterember, aki adminisztratív tekintetben talán kifogástalan működést fejt ki... Propper Sándor : Szomorú pénztárnok ! Pikler Emil : . . . ugy látszik, nem saját koncepciója szerint dolgozik, hanem mögötte van a vén pénzügyi bába: Teleszky kegyelmes ur, aki az ő hires deflációs elméletével telerakja a szegény minister ur fejét és olyan elméleteket állit fel, amelyek a mai pénzügyi helyzetben egyáltalában helyt nem állanak. Mert hiszen Teleszky nyugalmazott minister ur abban az időben, amikor ő az ország kincstárnoka volt, talán egész ügyes financiernek számithatott, s amikor még normális gazdasági viszonyok voltak és nem éltük még a gazdasági anarchia korszakát, akkor azok az elméletek talán aktuálisak voltak. De ma, amikor a gazdasági élet minden területén, akár a mozifilmen, váltakoznak a gazdasági képek, amikor minden nap uj meg uj gazdasági lehetőségeket produkál, amikor mindennap a kereskedő, a bankár, a tőkének akármelyik letéteményese át- meg átkalkulál mindent, amikor a nemzetgazdaságtannak minden tana, amelyet valamikor az iskolában tanultunk, csődöt mondott és át kell tanulni a gazdaság leprimitivebb fogalmait, akkor az a Teleszky-féle deflációs elmélet valóságos szerencsétlenség. Látjuk a szomszédos Ausztria példáját, hogy az ő inflációs politikája mennyire helyes volt. En nem akarok az inflációs politika mellett érvelni. Defláció, infláció csak üres jelszavak. Az inflációt nem azért kell csinálni, mintha az jó volna — dehogy is jó, ez is veszedelmes