Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-143

84 A nemzetgyűlés 143. ülése 1923, különösen nálunk Magyarországon azok, akik a háború ellenzőit, amikor a háború kitört, defetistáknak, sőt hazaárulóknak nevezték, még mindig erkölcsbirói szerepre vállalkoznak és nekünk prédikálnak, nekünk tartanak előadásokat arról, hogyan és miképen kell a hazát szeretni. A haza népe nem plebiszcitummal, nem népszavazással döntött a háború mellett. Megkérdezése és hozzájárulása nélkül indult meg az a gyilkos háború. (Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) Horváth Zoltán : »Mindent megfontoltam és mindent meggondoltam!« Meskó Zoltán : Osztrák érdekekért ! Pikler Emil: Nem a magyar nép mondotta azt, hogy »mindent meggondoltam és mindent megfontoltam!« A magyar nép tényleg sokat gondolt és fontolt meg akkor, de természetesen a háborús diktatúra folytán ezek a gondolatok és érzelmek nem kerülhettek nyilvánosságra. De a szivekbe mélyen el voltak horgonyozva azok ; a magyar nép emlékszik és ezt még számon fogja kérni. Hogy kik a bűnösök a háború felidézésében, arról nem akarok bővebben szólni. Mi, szocialisták, tudjuk és érezzük, — és a polgári társadalomnak is ama tagjai, akik felvilágosodottak, akik otthonosak az európai kultúrában, igazat fognak nekünk adni — hogy a háborút a kapitalisták és a militaristák idézték elő, (Ugy van ! ,a szélsobaloldalon.) de annak minden következményét áthárították az ártatlan népre, ők pedig az élet rivieráját továbbra is a maguk számára foglalták le. Nagy Ernő : Tovább is uralkodnak ! A szolgabiró-lakájokkal hajtatják a népet ! Pikler Emil : Egyébként el sem képzelhető nagyobb hazugság és szemfényvesztés, mint az általános elszegényedésről szóló legenda. Szegény csak az, akinek nincs más megélhetési forrása, mint munkája, és soha olyan jó módja nem volt annak, aki dolgoztatott, mint most. Ha annak vizsgálatába merülök, hogy azok, akik ezidőszerint Magyarországon az államhatalmat gyakorolják, hű sáfárjai-e a nép érdekeinek, akkor azt kell megállapitanom, hogy a magyar kormány a magyar néppel szemben a gonosz mostoha szerepét játssza . . . Nagy Ernő : Nagyon is gonosz ! Pikler Emil : ... és édes gyermekeinek csak azokat tekinti, akik uralmának támaszai. Nemzeti politikáról szavalnak. Hát lehet nemzeti politikának nevezni azt a politikát, amely a nép érdekeivel ellentétes? Hát mi a különbség a nemzet és a nép között? Sehol a világon ilyen disztinkció nincs máshol, mint Magyarországon. Magyarországon van egy nemzet és egy nép, holott, mint már beszédem elején fejtegettem, Disraeli szerint két nemzet van minden országban. így van ez Magyarországon is. Az itt uralkodó politikai és gazdasági rendszer kifejezetten népellenes és azt a tényt, amiévi június hó 22-én, pénteken. lyen szomorú, épen olyan nevetséges álokosko* dással akarja elkendőzni. Azt mondotta nemrégiben az igen t. kereskedelemügyi minister ur — sajnálom, hogy most nincsen jelen, — ... Propper Sándor : Emeli a tarifát ! Pikler Emil : . . . hogy többet akarunk fogyasztani, mint amennyit termelünk, ez a baj. Mi ezzel szemben az igazság? Yan egy réteg, amely tényleg sokkal többet fogyaszt a kelleténél, de a nagy tömeg csak épen annyit szeretne fogyasztani, amennyi a legprimitívebb megélhetéshez, vegetáláshoz szükséges, azonban erre sincsen módja és lehetősége és a legnagyobb nélkülözések között vergődik egyik napról a másikra. A t. minister ur kijelentése abszolúte rosszhiszemű volt, a tömegekre olyasvalamit fogott rá, amit nem a tömegek csinálnak, hanem más társadalmi osztályok, a kiváltságosak és mindazok, akik közelállanak a minister ur szivéhez. Miért nem mondta meg, hogy kik azok, akik dőzsölnek, akik hivalkodó, pöffeszkedő életmódjukkal a legvégsőkig elkeserítik a dolgozó tömegeket. Ezekről mélyen hallgat a minister ur, mert azt a társadalmi osztályt, amelyhez ő is tartozik, megbántani nem akarja. Általánosít olyan vádat, amely csak azokat illet, akik a kormány támogatói közé tartoznak. Berki Gyula: Azok nem támogatják. Horváth Zoltán : A kormányfőtanácsosok honnan vannak? Csupa szegény zsidó lett kormányfőtanácsos. Pikler Emil: Megmondom nyíltan és nyersen, a mai egység," az úgynevezett szent nemzeti egység és sorsközösség, ennek valóságos megcsúfolása, mert minden terhet a dolgozók vállaira zudit. Amikor mi ezekben a padokban, amelyekben ülünk, Magyarország népétől kapott megbízatásunkhoz hiven idejövünk konkrét javaslatokkal, hogy miként lehetne a dolgozó tömegeken segíteni, — nemcsak a kritikára szorítkozunk, hanem meg is jelöljük az orvoslás módját és eszközeit — akkor önök, t. túloldal, hidegen és cinikusan leszavaznak bennünket. Ezen nem is csodálkozom, mert önök közül a legtöbben a nép nagy tömegeivel kontaktusban nincsenek s így érdekeit nem is ismerhetik. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Csendőr szurony okkal jöttek be!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez nem osztályparlament, hanem a magyar nemzet képviselete. (Helyeslés. Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő urak ezt épen olyan jól tudják, mint én. Propper Sándor: Hatalmi önkény folytán jöttek be. Berki Gyula : Az egyetemes magyar népet képviseljük. Propper Sándor: Szolgabírói önkénnyel! Gyerünk a titkos szavazással, az majd meg fogja mutatni !