Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-143
À nemzetgyűlés 143. ülése 1923 tőke egy hajszálnyival sem áll mögötte a mezőgazdasági nagybirtokos tőkének. Ugyanakkor, amikor a tőke a maga vagyonát és profitját valorizálja, hallani sem akar arról, hogy alkalmazottai és munkásai munkateljesítményének ellenértékét is valorizálja. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam nemrég itt elmondott beszédében szinte megható elégiával emlékezett meg arról, hogy az iparban és a kereskedelemben dolgozó alkalmazottak, továbbá a pénz- és biztosítóintézeti tisztviselők a testi munkásokkal együtt immár a szociáldemokrácia táborában vannak. A t. képviselő ur szavaiból, ha nem is expressis verbis, de mégis elég világosan kicsendült az a mentalitás, hogy a magántisztviselők akkor, amikor felismerve osztályhelyzetüket, szociáldemokratákká lettek, nemzeti szempontból elveszetteknek tekintendők. A képviselő ur tehát szintén azokhoz tartozik, akik az osztályharcot elitélik és azt a munkásosztály bűnös eltévelyedésének minősitik. Akik ezt az álláspontot vallják, azoknak kötelességük volna minden ténykedésükkel, minden lépésükkel bizonyítani, hogy az osztályok közötti harmónia tényleg megvan és az emberek telítve vannak az egymásnak való felelősség tudatával. Rassay Károly : Nekik kellene olyan politikát követniök, hogy ne menjenek a szociáldemokratákhoz ! Pikler Emil: Ezt azonban,sehol sem látjuk, legkevésbé Magyarországon. Állítom és minden ellenkező felfogással szemben, bizonyítani akarom, hogy az öntudatra ébredt munkásosztály az osztályharcot nem csinálja — ez ráfogás —, hanem abban a harcban, amely a tőke és a munka között folyik, megalkotja a maga stratégiáját, a maga frontját, szóval a munkásosztály a nem általa csinált osztályharcban defenzív küzdelmet vív anyagi és erkölcsi érdekei védelmére és előbbrevitelére. ,Mi munkások nem akarunk öngyilkosok lenni. Évtizedes küzdelmek, évtizedes tanulás, szakszervezeti és pártszervezeti oktatás alapján, igenis nyíltan látjuk a helyzetet. Nyíltan látjuk azt az áthidalhatatlan gazdasági érdekellentétet, amely a tőke és a munka között van. Ez gazdasági és társadalmi tény. Az osztályharc önmagától csínálódik, nem mi csináljuk. Nézzünk csak kissé körül ebben a szerencsétlen országban. Soha nagyobb ellentét még nem volt dőzsölő jólét és féktelen nyomor kö, zött, mint manapság, (ügy van ! ügy van !) Még soha nem állt szemben a nyomor és a rezignált szegénység ekkora lelkiismeretlenséggel és cinizmustól. Soha az ember oly keveset nem törődött embertársaival, mint ezekben a szomorú napokban. (TJgy van! TJgy van!) Ebben a korszakban, amely a keresztény jelzőt merészeli bitorolni, semmi nyomát sem látjuk a keresztény szeretetnek. évi június hó 22-én, pénteken. 8S Nagy Ernő : Csakis bitorolja ! Milyen messze van Krisztustól! Meskó Zoltán : A siberek imádkoznak, hogy megmaradjon ez az irányzat ! Nagy Ernő : Sibereknek és gazoknak soha nem volt jobb világuk, mint most ! Barthos Andor: Ez igaz? Pikler Emil : Jellemző, a végnélkül elfajult gondolkozásra a következő konkrét és ha tetszik, bizonyítható eset. Egy nagy részvénytársulat igazgatójához nemrég bement egy családos tisztviselő javítást kérni, ezekkel a szavakkal: »Igazgató ur, kérem szépen, négy gyermekem van. Nem birom tovább a küzdelmet, nem tudok megélni, adjon nekem valami fizetésjavitást. Egyik gyermekemnek egy pár cipőre volna szüksége, nem tudom miből megvenni.« — »Barátom, ha nem tud megélni, dögöljön meg!«, volt a válasz. Barthos Andor: Ez vadállat! Klárik Ferenc : Van ilyen több is ! Meskó Zoltán : Ki volt ez ? Pikler Emil : Egyelőre nem akarok a névvel szolgálni. Ez tipikus kapitalista felfogás. Meskó Zoltán : Az ilyen embert nem kell kímélni. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Pikler Emil : Azért nem említem a nevet, t. Nemzetgyűlés, mert ez az eset véletlenül jutott tudomásomra. De ez tipus, nem egyedül álló eset. Ha nem is mondják, igy gondolkoznak és igy éreznek. Barthos Andor: Le kell őket leplezni! Pikler Emil : A magam képviselői reputációja érdekében rá kell mutatnom arra, hogy Szilágyi Lajos képviselőtársam múltkori beszédében említést tett arról, hogy ő és azok a képviselőtársai, akik a köztisztviselői és magántisztviselői problémákkal foglalkoznak, nem mentek el azokra a gyűlésekre, amelyekre őket meghívták, csekélységem azonban és Kéthly Anna t. képviselőtársam igenis, elmentünk. Súlyt helyezek arra, hogy ebben tisztán lássunk. Kéthly Anna t. képviselőtársam és én nem mint képviselők mentünk oda. A gyűlést a Magántisztviselők Országos Szövetsége néhány társszervezettel együtt rendezte. Én vagyok annak aktiv elnöke, Kéthly Anna képviselőtársam pedig aktív alelnöke. Egyébként mindketten dolgozó magántisztviselők is vagyunk, tehát kettős jogcímünk volt oda lemenni; nem mint képviselők, hanem mint anyagilag és társadalmilag közvetlenül érdekelt egyének mentünk oda. Ennyit Szilágyi Lajos képviselőtársamnak szives felvilágositásul. A gazdasági és társadalmi erkölcsi züllésnek — akármit beszélünk és akármit fecsegnek erről illetékesek és illetéktelenek — semmi egyéb oka nincs, mint a háború. Már közhellyé vált, mégis hangsúlyoznom kell, hogy minden baj eredőjét ebben találjuk meg. Mégis
