Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-143

78 A nemzetgyűlés 143. ülése 1923. Kiss Menyhért : így védik a fajt ! Szabó JÓZSef : Van nálam pl. egy levél, mely­nek írója 41 évig működött egyik nagyobb urada­lomnál és 41 évi munkálkodás után nagy nyomor­ról, nélkülözésről panaszkodik. A városi villamos­vasutasoknál hasonló a panasz. A városi villamos­vasutasok nyugdíjasainak nyugdíja hasonlóképen nem áll arányban az illetményekkel, a bérekkel, úgyhogy itt is a legnagyobb nélkülözéseknek van­nak kitéve a magántisztviselők. Emlitésreméltó az egyik magántisztviselő nyugdíja, aki a gróf Károlyi-majornál eltöltött 27 évi szolgálat után a következő nyugdíj illetményeket kapja : 560 korona készpénzt, 688 liter búzát, 1050 liter két­szerest, 1040 liter árpát, 173 liter főzeléket, 49 métermázsa apró szénát, 20 métermázsa őszi szak­mát, 148 métermázsa tűzifát, egy öreg sovány ser­tést, 8 darab különféle jószáglegeltetést és U5 katasztrális hold megmivelt föld használatát. Ez 27 évi munkájának a jutalma. Pénzértékben át­számítva ezek az illetmények, azt hiszem 1891-ben 1550 koronát, ma pedig 69.500 koronát tesznek ki. Ha tehát a kormány komolyan akarja a köz­tisztviselők kérdését rendezni, nem zárkózhatik el a magántisztviselők ügyeinek rendezése elől sem. Nem lehet a magántisztviselő sem mostohagyer­meke a kormánynak. Épen azért a magántiszt­viselőknek azt a kívánságát, hogy jogviszonyaikat törvényhozás utján rendezzék, a jogviszony ren­dezése pedig magában foglalja az előbb említett sérelmekre vonatkozó intézkedéseket és a munka­béregyeztető bizottságok megszervezését, a kor­mány nem hagyhatja figyelmen kivül. Ha ez meg­lesz, akkor meglesz arra is a mód, hogy ezeknek a nagy kereskedelmi vállalatoknak vezetőit kény­szeritsük, hogy alkalmazottaiknak tisztességes munkabért, öreg napjaikra pedig tisztességes nyug­díj illetményeket biztosítsanak. (Helyeslés a hal­oldalon.) Ezért a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjesztem (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, illetve a kereskedelem­ügyi minister urat, hogy haladéktalanul terjesszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé a magán­tisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak jog­viszonyainak rendezéséről. A törvényjavaslat tar­talmazza különösen a magántisztviselőkamara, a fegyelmi tanács felállítására vonatkozó rendel­kezéseket, intézkedjék a magántisztviselők lét­minimumának, a vasárnapi és ünnepnapi teljes munkaszünetnek, a túlóradíj, remuneráció, próba­és felmondási idő, szabadság, betegsegélyezés és nyugdíj biztosi tásáról, illetve ezeknek rendezéséről. Mivel pedig a megélhetés gondjai mind súlyosab­ban nehezednek a magántisztviselőkre és keres­kedelmi alkalmazottokra és ezen válságos hely­zeten a munkaadók önszántukból lényegesen javí­tani nem igyekeznek, a törvény életbeléptetéséig a magyar kereskedelemügyi kormány haladékta­lanul szervezze meg a paritásos munkabéregyez­tető bizottságot.« (Helyeslés a baloldalon.) Az állami üzemek munkásai érdekében kívá­nom, hogy amikor a kormány intézkedik a köz- ' évi június hó 22-én, pénteken. tisztviselők illetményeinek rendezéséről, ugyan­akkor rendezze az állami üzemekben dolgozó mun­kások illetményeit is. (Helyeslés balfelől.) Ezért a következő határozati javaslatot vagyok^ bátor be­terjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a köztisztviselők illetményeinek rendezésével kapcsolatosan hasonlóképen rendezze az állami vasgyárak, állami bányák, vasúti mű­helyek, dohánygyárak és egyéb állami munkások illetményeit is. A rendezés legyen olyan, hogy az minden egyes állami munkásnak legalább a lét­minimumot biztosítsa.« Csupán néhány szóval vagyok bátor érinteni a kisiparosok ügyét. A kisiparosok nem tartoznak sem a magántisztviselők, sem a munkások kategó­riájába. Már sokat beszéltünk ebben a Házban erről a kérdésről, annak idején biztatásokat is kaptunk, de semmi érdemleges azóta nem történt. Az ipar­törvény revíziójáról szóló törvény, az uj ipar­törvény megalkot tat ott, de az életbeléptetésére vo­natkozó végrehajtási utasítás mindmáig nem je­lent meg. Kiss Menyhért : Még nem jelent meg? Szabó JÓzsef : Ez az iparosok között nagy elé­gedetlenséget váltott ki és sürgetik ennek az ipar­törvénynek az életbeléptetését. Azért a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kereskede­lemügyi minister urat, hogy az ipartörvény végre­hajtási utasításáról szóló rendeletet haladéktalanul adja ki.« (Helyeslés a baloldalon.) Akikről szólottam, kivétel nélkül d:lgozó em­berek, akik évről-évre pusztulnak. Felfogásom az, hogy az országot naggyá tenni, újjáépíteni csak munkával lehet. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Hogy pedig az országot munkával felépíthessük, ahhoz az szükséges, hogy a munkát megbecsüljük. Sajnos, Magyarországon a munkát nem becsülik meg. Pikler Emi! : Nem uri dolog a munka ! KiSS Menyhért: Amerikázik a kormány! Szabó József : Magyarországon egy kis ele­venséggel, egy kis élelmességgel, egy kevés lelki­ismeretlenséggel munka nélkül könnyebben boldo­gulnak az emberek, mint munkával. Ma csak egy politika lehet irányadó, csak egy politikája lehet a kormánynak : a dolgozó nép életfentartásának a biztosítása. KiSS Menyhért : Ez lenne a fajvédelem ! Szabó JÓZSef : Szociális politikát kell a kor­mánynak inaugurálnia, mert a szociális kérdések mellett ma mindennek el kell törpülnie. A. szociális problémák megoldása keresztény feladat, tehát mi, keresztényszocialisták, fokozottabb mértékben, több odaadással és bennünket megillető joggal szorgalmazzuk a szociális problémák megoldását, mert a keresztényszocializmus megelégedettséget akar itt a földön is, az emberek megnyugvását, az emberek, békességét, a családi békét akarja bizto­sítani. Az elégedetlenség forradalmakat szit és forradalmakat teremt, mi pedig "minden forrada­lommal, minden forradalmositással szembenállunk

Next

/
Thumbnails
Contents