Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-143

A nemzetgyűlés 143. ülése 1923. évi június hó 22-én, pénteken. 79 s azért kívánjuk, bogy a kormány preventív intézkedésekkel vegye elejét az elégedetlenségnek, ne adjon okot és alkalmat bogy az elégedetlenséget szítsák, hogy az elégedetlenség fokozódjék s előbb-utóbb majd újra forradalmi hangokban vagy forradalmi formákban törjön ki. Pedig ma óriási az elégedetlenség az országban, óriási az elégedetlenség a dolgozó népek közt. KiSS Menyhért : Nem veszik észre itt ! Szabó József : Épen azért a kereszténységnek akcióba kell lépnie és ezt az elégedetlenséget szociábs munkával, a jogos igények kielégítésével le kell szerelnie. Az elégedetlenség fő oka a jövedelem-eloszlás gtalansága. (Ugy van ! halj elöl.) Mindenki belátja, legyen az fizikai munkás vagy szellemi munkás, hogy olyan éleletet, amilyent ő megérdemelne s amilyen őt megilletné, ma itt e csonka Magyarországon biztosítani nem lehet számára ; de mindenki joggal követelheti és kívánhatja azt, hogy az a kevés, ami itt van, ami rendelkezésre áll, igazságosan osztassék el. A jövedelem igazságtalan eltolódásában tehát változás kell, hogy történjék. (Ugy van ! baljelöl.) a jövedelem a munka arányában kell, hogy biztosittass ék a dolgozó embereknek. Itt nincs idő hosszú tanácskozásra, nincs idő sok ankétezésre és apró törvényjavaslatokkal való foglalkozásra ; itt gyors cselekvésre, intézkedésre van szükség. A mát kell megmentenie a • kormánynak, mert a holnapra talán már nem lesz ideje. Meg kell tennie tehát mindent, hogy a mai körülmények között a dolgozó emberek megélhetését, életstandardját, amely állandóan romlik és lefelé züllik, amely lejebb talán már nem is mehet, arra a nivóra emelje újra fel, amilyenen az legaláb közvetlenül a háború előtti időkben volt. Hiába akarjuk talpraállitani az országot, ha elpusztul a polgárság ; hiába beszélünk irredentizmusról, (Halljuk ! baljelöl.) hiába beszélünk fajpolitikáról, ha a dolgozók elpusztulnak, a polgárság elgyengül és elveszítjük az ország erejét, akkor minden szavalás, minden beszéd, minden politizálás hiábavalónak fog bizonuylni. Azért első kötelessége a kormánynak, hogy a leromlott életsta,ndardot állítsa vissza. Nem sokat kivannak az emberek, ha ezt kívánják, mert hiszen Magyarországon közvetlenül a háború előtti időkben sem volt a munkásnak, a dolgozó embernek valami rózsás a helyzete. Itt akkor is rosszak voltak a viszonyok, akkor is nélkülözések voltak, akkor is nyomor volt az országban. De azóta csak Bomlik és állandóan romlik a helyzet. Érdekes egy statisztika a következő, amely kimutatja, hogy 1914ben egy szakmunkás órabére 71 fillér volt, 1919ben 4.60 korona, 1920-ban 12.43 korona, 1921ben 23.27 korona, 1922-ben 122.60 korona s az elmúlt év április 30-án 149 korona. A munkabér tehát 210-szeresére emelkedett a békebeli évekkel szemben. A nőmunkás bére ennél is sokkal rosszabb, mert az mindössze csak 131-szeresére emelkedett. Heinrich Ferenc : A mai fizetések ezek ? Szabó József : Április 30-iki a statisztika, Nem áll rendelkezésemre a mai statisztika, tehát az április 30-ikit szembeállítom egy másik árral s ez nagyon érdekes fénnyel világítja meg, hogy vájjon a munkás helyzete milyen lehet. (Zaj.) Eínök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szabó JÓZSef : Amíg tehát a férfimunkás bére 210-szeresére, a női munkásé 131-szeresére, emelkedett, addig ugyancsak április 30-án a búza ára 1230-szorosára emelkedett, a disznózsír ára 1313-szorosára, a cukor ára 1534-szeresére, a szappan ára 2045-szörösére, a burgonya ára 500-szorosára, a férfiruha 1280-szorosára, a szövet 2893-szorosára, a cipő 1111-szeresére emelkedett, április 30-án a korona 1022-ed részére esett le. Méltóztatik látni, hogy a közszükségleti cikkek árai mind-mind ezerszeresen felülemelkedtek, még a burgonya is 500-szorosát érte el akkor, amikor a munkabérek mindössze 210-szeresre, illetőleg 131-szeresre emelkedtek. A munkások élet standardja 1914 óta, 100-at véve alapul, a következőképen romlott : 1919-ben 380%-kal csökkent az 1914-beli állapottal szemben ; 1920-ban feljavult : 250% volt a csökkenés ; 1921-ben megint javult a helyzet és 170% volt a csökkenés, — de már 1922-ben újra visszafelé fejlődik és 200% csökkenés állott be az 1914-beli állapottal szemben ; az 1923. év harmadik hónapjában ez a szászalék ismételten felemelkedett 238-ra. Itt teljesen érthetetlen ennek a statisztikának az eredménye. T. i. amikor 1919-ben 380%-os csökkenés volt az életstandardban, akkor megindult egy javulási tendencia és minden magyarázat , minden ok nélkül az ut óbbi időben újra romlott és 238%-ra emelkedett a csökkenés. Azóta semmivel sem javult a helyzet. Ma még rosszabb, mert azóta a koronánk még jobban esett, az árak még jobban emelkedtek, de a .munkabérek ismételten ne m tartottak lépést az utóbbi hónapokban a szükségleti cikkek árainak emelkedésével. Ezzel szemben sehol Európában nincsen az embereknek, a munkásoknak ilyen romlott életstandardja, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sehol sincs ilyen rossz munkabér, ilyen rossz munkaviszony, mint Magyarországon a munkások között. Egy érdekes statisztikát mutatok be a t. Nemzetgyűlésnek, amely szerint néhány élelmicikket állítottak össze, még pedig : 2 kg kenyér. l"5kgfehér liszt, Y

2 kg friss vaj, negyedliter tej és 6drb tojás volt az a szükségleti cikk, amelyet össze állított egy statisztikus. Ezekéit a cikkekért az Amerikai Egyesült Államokban 1 órát dolgozik a munkás, 1 órai munkabér alapján keresi meg ott ezeket az előbb említett cikkeket. Nagy-Britanniában 3 órai munkabérrel keresi meg ezt, Belgiumban 6 óráig, Franciaországban 5 és fél óráig, Németországban 7 és egynegyed óráig kell dolgoznia az előbb emlitett szükségleti cikkekért : Ausztriában, a lerongyolt Ausztriában 11 óráig, Magyarországon pedig az előbb Emiltett hivatalos munkabérstatisztika alapján 17 órát dolgozna ezért a munkás a legjobb esetben a mi statisztikánk alapján, mert én ennél magasabb bért hiszek a munkásoknak, de 12*