Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-143

A nemzetgyűlés 143. ülése 1923. évi június hó 22-én, pénteken. 77 selők teljes jogbizonytalanságban vannak, a munkaadó önkényesen állapítja meg munkabérüket, az ő kénye-kedve szerint, a konjunktúrát teljesen kihasználva, lehetőleg alaposan kihasználva. Elbocsáthatja az alkalmazottat akkor, amikor tetszik, minden további nélkül. Epen ezért a magántisztviselők éveken át kérték, sürgették, deputációztak, gyűléseztek, hogy a kormány végre törvény utján rendezze a magántisztviselők jogviszonyait. Barthos Andor : Ez helyes és ennek meg is kell történnie ! Szilágyi Lajos : Állítólag készen is van, nagyon különös, hogy nem terjesztik be ! Klárik Ferenc : Akkor lesz készen, ha törvény lesz belőle ! Szabó JÓZSef : Sőt több történt. Két. esztendővel ezelőtt a keresztényszocialista magántisztviselők gyűlést tartottak a régi országházban, — magam is ott voltam ezen a gyűlésen, — sa kereskedelmi minister ur képviseletében megjelent, ha jól tudom, Jezsovics ministeri tanácsos ur s ott a minister ur megbízásából kijelentette, hogy a törvényjavaslat készen van s napok kérdése, hogy a törvényhozás elé kerüljön. Peidl Gyula : Ezt két évvel ezelőtt mondotta? (Felkiáltások half elől : Ilyenek a ministeri Ígéretek !) Szabó JÓZSef : Igen, ez a beigeres két évvel ezelőtt volt s azóta még mindig türelmetlenül várják ennek a törvényjavaslatnak a nemzetgyűlés elé kerülését. Kiss Menyhért : Nagy dolgokkal van elfoglalva a kormány ! Szabó JÓZSef : Pedig erre a jog viszonyrendezésre nemcsak az előbb Emiltett okokból van szükség, hanem azért is, mert a magántisztviselőknél, •— hogy csak egy példát mondjak, — nincs rendezve a munkaidő. A biztosítási intézeti igazgató vagy bankigazgató ugy foglalkoztatja a magántisztviselőt, ahogy az neki tetszik. Berendelheti korán reggeltől késő estig. A magántisztviselő kénytelen ezeket a külön munkákat elvégezni, anélkül azonban, hogy ezekért a külön munkákért legalább ő is külön díjazásban részesülne, mint ahogy az ipari munkások a különóra végzése ért külön munkadíjat kapnak. Nincs szabályozva a túlórázás, a vasárnapi munkaszünet, a próba- és felmondási idő. Az 1910/1920. számú mi niste relnöki rendelet szabályozza ugyan s egy időben, annak idején, ez kielégítő is volt, azonban olyan hirek vannak a magántisztviselők között elterjedve, hogy ezt a rendelkezést is visszafejleszteni szándékozik a kormány, és a próbaidőt megrövidítem áll szándékában. (Ellenmondások jobbfelöl.) Nagyon örülök, hogy ez nem igy van, de épen azért szeretném és kérném a kereskedelmi minister urat, épen azért akartam a héten interpellációt is intézni hozzá, hogy nyilatkozzék itt a nemzetgyűlésen : mik igazak ezekből a hírekből s mit szándékozik a minister ur kérésemmel szemben tenni, hogy nyugtassa meg legalább őket s legyen legalább egy biztató és megnyugtató szava hozzájuk. De ez az NAPLÓ XIIL elzárkózottság, ez az állig való begomboltság nagyon rossz taktika, mert ez csak az elégedetlenséget szitja és fokozza a magántisztviselők elkeseredettségét. Pikler Emil : A trösztök és kartellek karmaiban vannak a biztosítóintézetek ! Szabó JÓZSef : A magántisztviselő a munkásokkal szemben is mostohább elbánásban részesül. Erre nézve csak egy példát vagyok bátor felemlíteni. A munkásember betegsegélyezésre és balesetbiztosításra kötelezve van, tekintet nélkül arra, hogy mennyi a munkabére. Magántisztviselőnél bérhatárt szabtak megs ez a bérhatár a közel múltban évi 240.000 korona volt. Tehát az a magántisztviselő, akinek 20.000 korona havi fizetése volt, már betegsegélyezésre sem volt kötelezve, ezt már nem kellett bejelenteni, mert ugylátszik, talán azt hiszi a kormány, hogy ez a magántisztviselő ebből a 20.000 koronából- professzorokat, magánorvost és háziorvost tarthat. Öriási tévedés. Azért itt a magántisztviselők kívánsága az, hogy a betegsegélyezést és balesetbiztosítást illetően a bérhatárt teljesen töröljék el. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.)l$em keresnek a magántisztviselők annyit, hogy ezt a szociális biztositáso nélkülözhessék. Őket is egyenlő elbánásba kell részesíteni a többi dolgozó emberekkel, munkásokkal vagy a köztisztviselőkkel. Még a legfájdalmasabb kérdésükről kívánok szólni és ez a magántisztviselők nyugdíjügye. A köztisztviselőknél a helyzet, ha nem is kielégítő, de mégis elfogadható. Az országié van rongyolódva, az állam koldus és mégis érez magában bizonyos erkölcsi kötelezettséget, hogy tisztviselőit Öreg napjaikra ne tegye az utcára minden támogatás nélkül. A bankokra, a pénzintézetekre, a biztosítási intézetekre és általában a kereskedelmi vállalatokra nézve nem áll ez a kötelezettség. Itt-ott van ugyan egyes vállalatoknál is njnigdíjalap, de a nyugdíjalapot és a nyugdíj kérdését is épugy, mint a munkabér kérdését és egyéb kérdéseket, a vállalatok kényük-kedvük szerint rendezik. Számos panaszos levél érkezett hozzám, melyekben a magántisztviselők panaszkodnak, hogy öreg napjaikra teljesen tehetetlenül és minden tamagatás nélkül nyomorognak és tengetik életüket. Itt van pl. egy levél, melyben egy magántisztviselő, aki 31 évig állott a Mosonmegyei Takarékpénztár szolgálatában Magyaróvárott, azt irj a, hogy évi 30.000 korona nyugdíjat élvez. Peidl Gyula: Élvez? Kiss Menyhért: Szenved talán, nem élvez! Szabó JÓZSef : Ebbe bele van számítva a drágasági pótlék, a lakáspénz és minden egyéb járandóság. 30.000 korona évi nyugdíj illet meny 31 évi szolgálat után Î Méltóztassanak elképzelni ennek az öreg, a magyar középosztályhoz tartozó végzett, iskolázott, intelligens embernek és családjának a helyzetét. Pikler Emil : Ez a faj védelem ! Szabó JÓZSef : Számos ilyen levelem van, melyeket nem szándékozom felolvasni. 12