Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-143
À nemzetgyűlés Í43. ülése 1923. hogy nézze meg az egyes vasúti műhelyeket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : EB nem érdekli!) Maguk a főnökök is szégyenkeznek ennek a rendelkezésnek végrehajtása miatt. A legtöbb főnök nem azt a munkabért folyósítja a munkásnak, amelyet a rendelet megenged, mert emberek, van belátásuk, van szivük, látják a munkásnak nyomorát, és ezéri kénytelenek a szabályt áthágni és saját felelősségükre a munkásoknak, különféle címen elszámolásba hozva, magasabb munkabéreket folyósítani. Miért adjunk erre alkalmat, t. Nemzetgyűlés ! De ez is csak ott javit a munkás helyzetén, ahol a művezető emberséges, ahol a mühelyfőnök belátással bir és meri a rizikót vállalni, hogy a minister akarata ellenére magasabb bért folyósítson ; de ahol a műhelyfőnök erre nem mer vállalkozni, vagy pedig egyszerűen nem törődik a munkások sorsával, ott a munkások helyzete mostoha és teljesen tarthatatlan. Az államvasutak munkásainak és a gépgyárak munkásainak bérét a kormány s a gépgyáraknak vezetői mindenkor a Gépiparosok Országos Szövetségének megállapítása szerint rendezik. Ha tehát a Gyáriparosok Országos Szövetsége vagy a Gépgyárosok Országos Szövetsége nagyobb munkabért ad a munkásainak, akkor az államvasutaknál is kezdenek foglalkozni a munkabéremeléssel, de mire végrehajtják, mire az állami munkások ezt a magasabb munkabért megkapják, addig két-három-négy hét is eltelik, ugy hogy a Máv. gépgyárak munkásai mindig olyankor kapnak béremelést, amikor a magániparban már ujabb béremelésekkel foglalkoznak. Ez pedig a munkásnál azzal a hátránynyal jár, hogy nemcsak elesik a négy lieti különbözettől, de késedelmesen kapván meg a munkabérét, az reá nézve mindig értéktelenebb, mert közben a korona néhány fokkal esik. A gépgyárosoknak megállapított munkabéreit egyébként egyedül csak az állami üzemeknél tartják be. Meggyőződtem róla, hogy a magánüzemek egyszerűen nem respektálják a szövetség által megállapított munkabéreket, hanem azokat túlfizetik, mert az élet kényszeríti őket erre, de az állami üzemeknél pontosan megtartják, egy lépéssel sem lépik át ezt a határt és igy a helyzet :iz, hogy sehol sincs olyan rosszul fizetett munkás, mint épen az állami üzemekben. A vasúti munkások ruházatáról a szolgálati szabályzat és a 63. számú műhely utasítás rendelkezik s előírja, hogy a #nűhelyben rongyos ruhában dolgozni nem szabad, még pedig azért, hogy a munkásokat a balesetektől megvédjék. Ez nagyon helyes, mert a gépek a lecsüngő rongyoknál könnyen elkaphatnák a munkást és szerencsétlenségbe sodorhatnák. Ez a rendelkezés most is megvan ; rongyos ruhában nem szabad dolgozni, de azért ruhát nem kapnak a gyár munkásai. Már évek óta nem folyósítottak ruhát a részükre és kénytelenek abból a munkabérből ruházni magukat, amelyre az imént voient június hó 22-én, pénteken. 75 tam bátor rámutatni és ebből a munkabérből kénytelenek — persze, ha képesek rá — ezt a szabályt betartani. A telítő-telepek munkásainak, akik a vasútnál olajjal, tehát piszkos dologgal foglalkoznak, adnak munkabérpótlékot, amelyet szaknyelven ugy neveznek, hogy : piszkos pótlék. Nagyon találó ez a név, mert mindössze nyolc korona pótlékot kapnak óránként piszkos bér címen. Pikler Emil : Piszkos az egész rendszer ! Szabó József : A ruháját tehát ebből az óránkénti 8 koronából kell bevásárolnia. Méltóztassanak kiszámítani, hogy hányóráig kell dolgoznia, amig annyit keres, hogy egy öltözet ruhát képes venni. Kiss Menyhért: Cérnát sem! Szabó József : Azt hinné az ember, hogy ezek az állami munkások kárpótolva vannak a nyugdíjjal, mert hiszen állandó nyugdíjilletményben részesülnek, tehát öreg napjaikban nincsenek kitéve annak a kellemetlenségnek és szerencsétlenségnek, mint a magániparnál foglalkoztatott munkások, hogy öreg napjaikra koldulni kénytelenek. Az nyugdíj azonban, amelyet a Máv. gépgyárnál és a vasútnál a munkásoknak folyósítanak, egyenesen nevetséges valami. Egy Máv. ,gépg3'ári munkásnak, aki negyven évig szolgált a gépgyárban, a nyugdíja havi 9000 korona. Kilencezer koronát, plusz természetbeni ellátást kap, tehát ha férj és feleség van, — legtöbbször csak a férj- és feleségről van szó, mert a 16 évnél idősebb gyermekek nem kapják a természetbeni ellátást — akkor 9000 plusz 14.000 koronát kapnak. Méltóztassék elképzelni : negyven évig szolgálta becsülettel az államot, negyven évig munkálkodott és dolgozott, most pedig havi kilencezer korona^ nyugdíjilletményből tengesse az életét. Kénytelen öreg napjaira más foglalkozás és más kereset után nézni. Igen ám, de ha hatezer koronánál nagyobb jövedelemre tud szert tenni havonta, ha tehát állásba megy és hatezer koronánál több fizetést kap, akkor elvonják a nyugdíjilletményét. (Zaj és ellenmondások jobb felől és a középen.) Szilágyi Lajos: A kedvezményes ellátást vonják el! Szabó József : Szóval, elvonják az illetményét, ha hatezer koronánál nagyobb keresetre tud szert tenni. Itt is áll az, amit az előbb Emiltettem, hogy a segélyeket egyszerűen nem folyósítják már március hónap óta. Március óta nem kapták meg a pótlékaikat, illetményeiket. (Ugy van! balfelöl.) Ezek a szegény öregek kilincselnek, házról-házra mennek és nincs ember, aki megszánja őket, nincs, aki segítsen rajtuk és nincs, aki gyorsan folyósítsa nekik azokat a nyomorult illetményeket, amelyek nekik járnak. Kiss Menyhért: A pénzügyminister el van foglalva mással ! Stabilizálja a koronát. (Zaj.) Szabó József : A dohánygyári munkásnak helyzete utolsó helyen áll még az állami üze*
