Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-143
A nemzetgyűlés 143. ülése 1923. árak pedig felszöktek az égig. Én nem a főhadnagy javadaclmazását sokalom, hanem keveslem a tanítóét. A tanítónak feltétlenül kell olyan képzettséggel bírnia, mint egy főhadnagynak. Feltétlenül kell annyi szorgalommal annyi odaadással, annyi lelkiismeretességgel rendelkeznie, mint egy főhadnagynak. Forster Elek : S akiben nincs meg ? Peidl Gyula : Dolgozik is annyit, mint egy főhadnagy ! Klárik Ferenc*. Hasznosabb munkát végez! Szabó József : Arról nem akarok beszélni, hogy a tanítóra a nemzetnek van legalább ugyanolyan szüksége, mint amilyen szüksége van a karhatalmi erőkre. Erre már rá is mutattam. De a főhadnagy elő is léphet, százados, őrnagy stb. lehet, tehát korával előrehalad, javul anyagi kelyzete. A tanítót azonban megkötik, a tanitó a VIII. fizetési osztálynál nem mehet előbbre; akármilyen képesítése van, akármilyen szorgalmas, tevékeny munkát fejt ki, akármilyen anyagi gondokkal küzd, akármekkora családja van, nincs tovább előrehaladása, megáll a VIII. fizetési osztályban. Pikler Emil : De ministerelnök lehet és egységespárti alelnök is. Szabó József : Nagyon sérelmes a tanítókra nézve még a nyugdíjkérdés. Amint a fizetéseknél, az illetményeknél mostoha elbánásban részesülnek a tanítók, ugyanolyan mostohán kezelik őket a nyugdíjilletményeknél is. Valahogyan másként bánnak velük, valahogy mostohább gyermekekként kezelik őket; nyugdíjilletményeik sokkal alacsonyabbak, mint a hasonló képesítésű köztisztviselők nyugdíjilletményei. Azt hiszem, hogy a t. Nemzetgyűlés egyhangú helyeslésével találkozik az az óhajom és kívánságom, hogy ezt az állapotot feltétlenül rendezni kell. Egyhangú felfogás lehet a tekintetben, hogy ezen segíteni kell és a tanítót arra a piedesztálra kell emelni, oda kell állítani, amely őt megilleti, ahol ő azzal az odaadással, azzal a munkálkodással ugyanolyan hasznot hajthat az államnak, mint eddig. Ezért van szerencsém a következő határozati javaslatot a t. Nemzetgyűlés figyelmébe ajánlani (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl. Olvassa) : »1. Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy haladéktalanul terjesszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé az állami tanítók és tanítónők státusrendezéséről, mely módot nyújt a tanítóknak a VII., illetőleg VI. fizetési osztályba való előhaladásra és tanítóknak ugyanolyan javadalmazást biztosit, mint a velük egyenlő képesítéssel biró köztisztviselőknek. 2. Gondoskodjék az 1907. évi XXVI. te, 1. §-ának végrehajtásáról, amely az egyenlő elbánás elve alapján gondoskodik az állami tanítók illetményeinek rendezéséről. 3. Gondoskodjék az 1907. évi XXVII. te. 1. §-ának végrehajtásáról, amely egyenlő elbánást biztosit a nem állami tanítóknak az állami tanítókkal« (Helyeslés a baloldalon.) évi június hó 22-én, pénteken. 73 Van törvényünk, amely a tanítónak ugyanolyan illetményt, ugyanolyan nyugdíjat kellene hogy biztosítson, mint a hozzá hasonló, vagy egyenlő képesítéssel biró köztisztviselőnek, de ennek a törvénynek a végrehajtása, nem tudom mi okból, késlekedik. Ezért nyújtottam be határozati javaslatomat, Remélem, hogy a t. Nemzetgyűlés annak idején magáévá fogja tenni. Reisinger Ferenc: Hiu remény! Szabó József : A törvényjavaslat egyáltalában nem rendelkezik, nem foglalkozik a köztisztviselők ügyének rendezése mellett az állami munkások ügyével. Pedig az állam munkásainak helyzete ugyanolyan sanyarú, ugyanolyan elhanyagolt, ugyanolyan rossz, mint a köztisztviselők helyzete. Peidl Gyula: Sőt jóval rosszabb! Szabó József: Nem rendelkezik erről a törvény, de a kormánynak sincs egyetlen biztató szava sem, hogy ezen az állapoton is segíteni kivan. Egyetlen reménysugár sem látható, hogy vájjon a köztisztviselők helyzetének segítésével, azok illetményeinek rendezésével kapcsolatosan az államnál alkalmazott munkások béreit, illetményeit is hasonlóképen rendezni fogják. Pedig, ha ez elmarad, ez egyenesen veszélyezteti az állami közüzemeket, ez pusztulást eredményez, mert a mai rendszer mellett, a mai fizetések és a mai javadalmazás mellett a helyzet az, hogy sok szakembert elveszítenek az állami üzemekben, akik másutt igyekeznek boldogulást szerezni és igy maradnak a kevésbé hasznos, a kevesebb szakképzettséggel biró munkások az állami üzemekben. Jó szakember nélkül nem lehet a közüzemeket gazdaságossá tenni, jó munkás nélkül nem lehet deficitmentessé tenni az államvasutakat, az állami gépgyárakat, a vasúti főműhelyeket, dohánygyárainkat és egyéb állami üzemeinket A Máv. gépgyári munkások bére alacsonyabb, mint akármilyen más munkásnak a bére. Csak néhány hiteles adatot vagyok bátor a t. Nemzetgyűlésnek bemutatni, amelyek a legutóbbi fizetésről adnak kimutatást. így pl. május 25-én, a legutolsó zárfizetésnél, egy jó gépszerelő munkásnak, aki a gépgyárban dolgozik 20 esztendeje, havi fizetése 30.419 K. Égy másik munkásnak, aki lakatos, havi fizetése 28.281 K. Erdélyi Aladár : Természetbeni ellátása nincsen ? Szabó József: Egy gépszerelő, aki 25 éve van már a gyár szolgálatában, havi 23.423 korona fizetést kapott elsején, egy aratógépszerelő munkás pedig 28 327 koronát vett fel legutóbb, 18 éve van már a gyár szolgálatában és 38 éves. (Felkiáltások balfelöl: Egy napra?) Nem, egy hónapra ! Egy gépszerelő munkás, aki csoportvezető, tehát a munkások elitjéhez tartozó úgynevezett előkelő munkás 31.231 koronát kapott havi fizetésként. (Egy hang balfelöl: Gyalázat!) Ehhez járul a természetbeni ellátás.
