Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-143
72 À nemzetgyűlés 143. ülése 1923. évi június hó 22-én, pénteken. Elnök: Csendet kérek! Szabó József: À 15. § a tisztviselők illetményeinek rendezésére ad a kormánynak felhatalmazást. Ezt a szakaszt mi valamennyien a legnagyobb készséggel megszavazzuk, szívesen adunk felhatalmazást a kormánynak arra, hogy a tisztviselőkérdés végre-valahára rendbe jöjjön. Nekünk csak az a kívánságunk, hogy ez a rendezés komoly legyen, hogy legyen benne szociális belátás, mentesittessék a politikától s irányitója az emberszeretet és megértés, a tisztviselők ügyéhez való meleg ragaszkodás legyen, Meskó Zoltán : Egyszersmindenkorra oldják meg a kérdést és ne kövessék a félóránkint egy kávéskanállal szisztémái. Kiss Menyhért: És hozzák a kérdést a Ház elé! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szabó József : Felfogásom szerint minden munkást egyformán meg kell becsülni s ezért egészen természetesnek találom és találjuk mi mindannyian, hogy végre a köztisztviselők munkájának megbecsülésére is szándékozik lépéseket tenni a kormány. Óhajtásunk csak az, hogy ez a megbecsülés komoly legyen. Itt, a nemzetgyűlésen az elmúlt időkben néha-néha már targyaltunk köztisztviselői ügyeket, így ismételten szó volt a birák fizetésrendezéséről, hallottunk intézkedéseket a karhatalmi erők fizetésének rendezéséről is. Nekem semmi kifogásom nincs az ellen, ha a kormány a bírákat és a karhatalmi erőket külön elbánásban részesíti, csak azt nem tudom megérteni, hogy miért kezeli olyan mostoha-gyermekként a tanítóságot? A karhatalom, felfogásom szerint, elfogja, lezárja, őrizetbe veszi,a bűnös embert. Erdélyi Aladár : És megvéd bennünket tőlük. Szabó József: A bíró elitéli a bűnösöket. A tanitó azonban magát a bűnbeesést előzi meg, neveli a gyermeket, a polgárt, erkölcsöt ad az embereknek, polgárokat a hazának, ha tehát fontos á bíró ténykedése, ha szükség van a karhatalmi erőre, akkor nem lehet nélkülöznie egyetlen társadalomnak, egyetlen országnak a tanítók munkáját sem. (TJgy van ! bal felöl.) Ha a tisztviselők közül ki kellene emelni valakit, ha külön elbánásban kellene valakit részesíteni, akkor felfogásom szerint ennek a tanítónak kellene lennie. (Ugy van! balfelöl.) A tanitó legyen az az alap, amelyre lehet építeni, a tanitó legyen az az erkölcsi támasz, amelyen a nemzet felépítését akarjuk véghez vinni. (Ugy van! bal felöl) Azt látjuk, hogy a köztisztviselők, a közalkalmazottak és minden állami alkalmazottak között legutolsó helyen áll a tanitóember. Miért van ez a mostoha elbánás? Egy szép frázist adtunk a tanítóknak; kimondtuk, hogy ők a nemzet napszámosai. Ezt a tanítók már megköszönték nekünk, mert ebből a szép frázisból ma megélni nem képesek és munkájukat olyan odaadással, olyan lelkiismeretességgel, ahogyan azt évtizedeken keresztül végezték, végezni nem tudják. Ha tehát kell valakin segíteni, akkor ez elsősorban a tanitó volna. (Ugy van ! balfelöl,) Mert a tanitó nem aktát kezel, a tanitó nem az irodában ül és várja a feleket, amig jönnek, s ha ügyes-bajos dolgokat hoznak, elintézi és azután tovább vár. Nem sablonos munkát végez a tanitó, amint már mondottam, hanem lelkeket farag, lelkeket nevel, becsületes polgárokat, hasznos munkásokat ad a hazának. És ez a munka lelkiismeretes odaadást igényel. Ez a munka igényli azt, hogy a tanítót anyagi gondoktól mentesítsük, ez a munka igényli, hogy a tanítónak módja legyen arra, hogy kulturéletet éljen, hogy önmagát képezze, fejlessze. Ma a tanítók nem tudnak újságot vásárolni. Ismerek tanitóembert, aki másnap jelentkezik klubbokban vagy jobbmódu polgártársainál, hogy az előzőnapi lapokat megkaphassa, hogy igy mégis egy kis tájékozást nyerjen az eseményekről. Szeretünk hivatkozni kulturfölényünkre. Népgyűléseken kivétel nélkül majdnem minden politikus szokott beszélni arról, hogy Magyarország ereje a kultúrában rejlik, Magyarország ereje a körülöttünk lévő államokkal szemben épen az, hogy mi kulturnemzet vagyunk. Kultúránkra szoktunk hivatkozni, kulturfölényünkkel szoktunk dicsekedni, tanítóink azonban amellett koplalnak, lerongyosodnak és nélkülöznek. Giesswein Sándor : És az iskolák is el vannak hanyagolva. Szabó József : Nem tudom megérteni, miért nem kerülhet egy tanitó ugy, mint egy vele egyenlő képesítéssel bíró egyéb köztisztviselő, a VII. vagy VI. fizetési osztályba? Miért kell a tanítónak megállnia a VIII. fizetési osztályban, amikor ugyanazzal a képességgel bír, mint az a másik köztisztviselő, aki nemcsak a VII. vagy VI., hanem még ennél is magasabb fizetési osztályokba kerülhet. Égy főhadnagy a X. rangosztályban annyi fizetést kap, mint egy VII. fizetési osztályba beosztott gyakorló polgári iskolai tanár s több fizetést kap, mint egy VIII. fizetési osztályba beosztott tanitó. Drozdy Győző : Hallatlan ! Szabó József: Amit kapnak, azt is állandóan késedelmesen kapják. A főváros tanítóit nyugtalanítja az a helyzet, hogy nagyon sok járandóságukat, amelyet egyéb köztisztviselők már régen felvettek és régen elköltöttek, még mindig nem kapták meg. Azt a járandóságot, amelyet ki kellett volna nekik utalni, még talán 12-es, vagy 15-ös zürichi jegyzés alapján, még | ma sem kapták meg, amikor a korona 6—6 x /4 ' ponton áll. Méltóztassék most elképzelni, milyen ; elkeseredés és milyen jogos elkeseredés uralkodik a tanítók keblében, amikor illetményeiket megj kapják, de a megszavazott illetmény akkor már 1 teljesen értéktelen, hasznavehetetlen valami, mert ! azóta a korona rohamosan romlott lefelé, az
