Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-143
À nemzetgyűlés 143. ülése 192, így például az indemnitási törvényjavaslat 7. §-a módot és jogot ad a pénzügymmister urnák arra, hogy a kereseti adót, igaz, hogy 0'2— 7'5 °/o latitüdöt szab meg neki, de mégis rendeleti utón intézze el. Annak idején, amikor a pénzügyminister ur a nemzetgyűlés elé terjesztette a kereseti adóról szóló törvényjavaslatot, itt hosszas, komoly és tárgyilagos vita indult meg. Vitatkoztunk napokon keresztül, igyekeztünk megállapitani, hogy hogyan lesz jó, hogyan volna kívánatos, hogyan lenne elfogadható a törvényjavaslat. De mire való volt ez a vita, miért kellett a nemzetgyűlésnek foglalkoznia ezzel a javaslattal, ha most egyszerűen felhatalmazást adunk a minister urnák arra, hogy ezt a törvényt egy rendelettel kénye-kedve szerint szabályozhassa s olyan rendelkezéseket is kiadhasson, amelyek a törvény eddigi intencióit esetleg átlépik. T. Nemzetgyűlés ! Intézkedést . tartalmaz ez a törvényjavaslat arra vonatkozólag, hogy a kereseti adó kulcsának megállapításánál minimumként 0*2°/o, maximumként 7'5°/o adót vethet ki a minister, de nem szól egy szót sem arról, hogy mi lesz a létminimum adómentességével, nem szabályozza azt, hogy mennyi adót vethet ki a minister az alacsony munkabérért dolgozó, a megélhetésért, a mindennapi kenyérért küzdő emberekre, (ügy van! half elől.) Ezt felfogásom szerint szabályozni kellene. Már a múltkor is hosszabb vita folyt e kérdés körül. Akkor is hangoztattuk, hogy feltétlenül ki kellene kötni, hogy meddig terjed az adómentesség, vagy amennyiben a minister urnák nincs bizodalma a korona stabilizálásában, akkor valaminő más kulcs szerint kellene megállapítani a létminimumot és előre expressis verbis kimondani, hogy az minden körülmények között adómentes. Erről azonban semmi sincs a törvényjavaslatban. A pénzügyminister ur egyszerűen rendelkezni fog, a dolgozó polgárok pedig fizetni lesznek kötelesek. Itt van egy másik paragrafus, a kilencedik, a kincstári részesedós ügyét illetőleg. Ez egy igen súlyos adónem s erre csak egy szakaszban kér felhatalmazást a minister ur. Halász Móric : Van törvényjavaslat is róla ! Szabó József: Törvényjavaslat volt, t. képviselő ur, de erre a szakaszra vonatkozólag nem intézkedik, mert amint ón egyszer már itt a nemzetgyűlés előtt egy interpelláció alakjában szóvátettem, amikor ezt a kérdést a bizottságokban tárgyaltuk, akkor a drágasági bizottság nem tartotta magát hivatottnak az intézkedésre, a közgazdasági bizottság pedig nem tartotta keresztülvihetőnek és célszerűnek e súlyos adónem bevezetését, és igy történt, hogy egyszerűen megjelent a pénzügyminister ur rendelete, amelynek kibocsátását a minister ur most utólagosan kéri jóváhagyni. Ez az eljárás fumigálása a nemzetgyűlésnek. Mert miért van törvényhozás, '. évi június hó 22-én, pénteken. Ti ha a pénzügyminister ur önkényesen állapithat meg ilyen súlyos és még hozzá antiszociális adókat, aminő ez a kincstári haszonrészesedós címén kivetett adó is? Kiss Menyhért : A háborús vagyonokat azonban nem adóztatják meg! Meskó Zoltán : Hja, azok nebántsvirágok ! Azok az arany középúton haladnak, azokat nem szabad bántani. (Zaj. Elnök esenget.) Szabó József : Kincstári haszonrészesedést fizet a rendelet értelmében minden lakó lakbérének 25°/o-a erejéig. Sem a rendelet, sem a pénzügyminister ur nincs tekintettel arra, vájjon egyszobás, rossz levegőjű pincelakásban huzódik-e meg valaki, vagy fényes palotában lakik. Az egyetlen irányadó szempont, hogy kinek mennyi a lakbére, és ennek arányában egyformán fizet a főúr, aki tényleg palotában lakik, és a szegény munkásember, vagy földmunkás, aki dohos, nedves odúkban tengeti életét. Ha a háztulajdonosokat terhelné ez az adónem, akkor nem kelnék ugy ki ellene, de a lakókra, a szegény emberekre nehezedik, mint rá fogok mutatni, és a minister ur a kifogásainkat nemcsak hogy figyelembe nem vette, hanem még továbbment, mint eredetileg tervezte. Mi azt kértük á minister úrtól, hogy legalább az egyszobás, de ha lehet, a kétszobás lakásokat is mentesítse a kincstári haszonrészesedés alól, a többi lakásokra nézve pedig vezesse be a progresszivitást, mert nekem például nincs semmi kifogásom az ellen, ha az u. n. luxuslakásokra akár 100°/Ö-OS kincstári haszonrészesedést vet is ki a minister ur, s én csupán az ellen tiltakozom, hogy az egy szobában, a dohos levegőjű odúkban lakó, szegény, dolgozó emberek fizessenek ilyen súlyos adót. Ezt a kívánságunkat a minister ur nem teljesítette, hanem az történt, hogy meglepetésszerűen megjelent a törvényjavaslatnak egy szerényen meghúzódó kis szakasza, amely azt mondja, hogy az egy-két szobás lakással biró háztulajdonosok lakása adómentes. Nekem nincs az ellen kifogásom, t. Nemzetgyűlés, hogy akik saját házukban bírnak egy-két szobával, mentetesittessenek a kincstári haszonrészesedés alól, de méltóztassanak elképzelni azt a fonák helyzetet, hogy aki a saját házában lakik, az nem fizeti az adót, az a nyomorult lakó pedig, akinek nincs saját háza, az a jövőben is fizetni fogja. Forster Elek : Ebben teljesen igaza van a képviselő urnák. Szabó József : Olyan antiszociális intézkedés ez, amelyet nem tudok megérteni, és egész őszintén mondhatom, hogy én ezt még a kormánytól is csak tévedésnek tarthatom. Giesswein Sándor : Gyakran előfordulnak az ilyen tévedések! Reisinger Ferenc : Az is tévedés, hogy a helyén van ! Farkas István : El sem megy a helyéről ! (Zaj.) 11*
