Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-142

A nemzetgyűlés 143. ülése 1933. passzívnak mutatkozik, mint amilyen. Nehéz a behozatal, de nemcsak a behozatal nehéz, hanem még a kivitel elé is bürokratikus akadályokat gördítenek. Hogy ne mondjak mást, ha valaki kivisz innen valamit, a fuvardíjakat is megfizettetik, adó alá vonják, mint hogyha az árucikk lenne, bevonják a forgalmi adóba azokat a fuvarleveleket, sőt még ezeknek a fuvarleveleknek devizaszükségleteit sem hajlandók fedezni. Külföldi kereskedelmi mérlegünk lefelé zuhan, ellentétben minden más európai országgal. Kényes nép vagyunk, nem akarunk szóba állani azokkal a nációkkal, amelyek politikájával esetleg nem értünk egyet. Szijj Bálint : Kényesek vagyunk, sárga csizmában járunk ! Drozdy GyŐZŐ: Megvetjük példának okáért az oroszokat. Rassay Károly : Az a fontos, hogyan védi meg a csizma érdekét ! Propper Sándor : Kényes ember lakcipőben jár ! Drozdy GyŐZŐ : Rá sem he derítünk az orosz piacra, nem vesszük figyelembe azt, hogy Oroszországból rengeteg nyersolajat szállítunk be és nehéz nemes pénzzel, nemes valutával fizetjük meg annak árát, ahelyett, hogy a kormány okos politikával a magyar gépipar elhelyezésére keresne Dél-Oroszországban piacot. Tudvalevő ugyanis, hogy nekünk magyaroknak összes iparaink közül a gépiparból sikerült legtöbbet megmenteni, annak mintegy 80 %-a maradt meg csonka Magyarországon, amelyből nemcsak a belső szükségletet fedezzük gazdasági gépekben, hanem mérhetetlen kiszállításra, exportra is tud termelni iparunk. Hogyan termeljünk azonban a külföld számára, ha a kormány nem gondoskodik elhelyezési lehetőségről, nem gondoskodik piacról? Oroszországgal szóba mer állani Európának minden állama, benyújtja kezét oda a francia, német, angol, sőt Amerika is, hogy magának piacul megszerezze. Kérdezem, miért vagyunk mi olyan kényesek, amiért Oroszországnak olyan ma a belső állapota ! Hisz nem kell helyeselnünk azért azt, ami Oroszországban történik. Avagy például Olaszország, amikor velünk kereskedelmi szerződést köt, kifejezetten helyesli-e azt az ébredő, hangos politikát, ami Magyarországon folyik? Helyeselte-e a fehér terrort, amely nálunk uralkodott, mikor velünk gazdasági szerződést kötött? Azért, ha én valamely országot, mint piacot fogok fel és árucikkeimet el akarom helyezni, még nem bizonyos, hogy én annak a belső politikáját is helyeslem. Szijj Bálint : Szóval a pénznek nincs szaga ! Nagy Ernő : Jól néz ki ez a keresztény politika ! Meskó Zoltán : Csak a címet hagynák el már belőle ! (Egy hang jobbfdől : Pedig a keresztény poUtikát senki sem, hangoztatta jobban Drozdynál, mikor itt ült !) Drozdy GyŐZŐ : A közgazdasági politikának problémája után rátérek a legfontosabb kérdésre, .., évi június hó 31-én, csütörtökön. 61 Propper Sándor : Már szégyellik, hogy keresztények ! Drozdy GyŐZŐ : . . . amelyre nézve azt hiszem, hogy nem lesz közöttünk és a t. túloldalnak legalább is a kisgazda szárnya között semmiféle nézeteltérés. (Halljuk ! Halljuk !) Peidl Gyula : Majd elválik ! • • Drozdy GyŐZŐ : Ez a kérdés a földreform kérdése. Szijj Bálint : Együtt kellene tárgyalni az indemnitással azt is ! Csak mivelünk bajlódtok mindig ! Mi vagyunk az a vörös posztó ! Propper Sándor : Csak a kisgazdák vannak idebenn ! Hol van az egységespárt ? (Folytonos zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a közbeszólásoktól tartózkodni ! Rupert Rezső : Tessék ellenzékbe jönni, mindjárt nem veszekedünk ! Drozdy GyŐZŐ : Ezt a kérdést már az egész külföld megoldotta. Tudjuk azt, hogy Bulgáriában ma már nincs nagybirtok, mert három év alatt felosztották ott a nagybirtokokat. A magyar tudósok akkor azt jósolták : vigyázzatok csak rá, Bulgária tönkremegy, mert megszűnt benne a nagybirtok ! Peidl Gyula : Ausztriáról is ezt jósolták ! Drozdy GyŐZŐ : Ezzel szemben azt látjuk, hogy Bulgária pénze 50—60-szor annyit ér, mint a magyar pénz, annak ellenére, hogy ott három esztendő óta csak kisbirtok van. Az egész világ áttér a kisbirtokok rendszerére és csak a mi nagybirtokosaink hiszik azt, hogy a nagybirtok Magyarországon, mint egy szigeten fentartható. Ugy vagyunk a nagybirtokkal most, mint egykor voltunk Ausztriával : küzdöttünk ellene, de hozzákötöttük a sorsunkat teljesen Ausztriához ; hozzákötöttük ugy, hogy együtt kellett vele elpusztulnunk és meghalnunk. Most a halálraítélt nagybirtokhoz akarják kötni a mi gazdasági sorsunkat. Pedig tudni kell, bizonyítja egész Európának átalakulása, bizonyítja a feltörő demokrácia és a földbirtokreform eszméjének az egész világon történő hódítása, hogy a jövő a kisbirtokoké. A többtermelésről nagyon sokat hallottunk. Ijesztgetik állandóan a várost a nagybirtokosok, hogy a városok nem tudják ellátni élelmiszerrel a lakosokat, hogyha megszűnik a nagybirtok. Sőt a minap, amikor lenn voltam egy birtokfelosztási tárgyaláson a vidéken, kijővén a szállodából, kivel találkozom? Egy pesti újságíró barátommal, akivel itt a Ház folyosóján gyakran szoktam beszélgetni. — Miért jöttél? —kérdem. Azt mondja — Meg hívott egyik nagybirtokos, mert meg akarja mu tatni, hogy a 2—3 évvel ezelőtt kiosztott kis parcellák mennyire el vannak hanyagolva, hogy a kisgazda milyen rosszul termel és milyen rosszul mi véli a földet ; meg akarja mutatni, hadd lássam, hogy a nagybirtok ezzel szemben milyen kitűnően mi véli foldj ét, milyen nagyszerűen termel. (Mozgás és zaj a jobboldalon.)