Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-142
62 A nemzetgyűlés 142. ülése 1923, Csontos Imre : Majd elbírálja azt az újságíró ! Nagy Ernő : Menjenek csak le Zemplénbe, majd meglátják ! Rupert Rezső : A mocsaras részt adják a kisgazdáknak ! Drozdy GyŐZŐ : Én, mint ős agrárdemokrata, barátomat beinvitáltam a kocsimba és sikerült rábeszélnem, hogy ne várja meg a nagybirtokost. aki őt le citált a Pestről, hanem majd én vezetem őt végig a határon. CsontOS Imre : Kitűnő szakértők ! Megismertétek a búzát az árpától? (Derültség.) Drozdy GyŐZŐ : Igaz, hogy nem vagyunk valamennyien molnárok, de azért a mezőgazdasági intelligencia tekintet ében se kérünk onnan kölcsön. CsontOS Imre : Vedd tudomásul, hogy én gazda vagyok ! Tudatlan vagy hozzá nagyon ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Én gazdálkodók, testvér, mindenem van, vedd tudomásul ! Szeder Ferenc : A molnárok lisztet lopnak, azt mondják ! CsontOS Imre : Az a malom a szegényeket szolgálja, jobban mint ti mindnyájan, az nem csalja meg a szegényt ! (Zaj.) Elnök : Kérem képviselő urak, ha nem méltóztatnak csendben maradni, kénytelen leszek megnevezni és rendre utasítani a képviselő urakat ! (Folytonos zaj.) CsontOS Imre : Felelek mindjárt ! Elnök : Csendet kérek minden oldalon ! Drozdy GyŐZŐ : Amikor megmutattam újságíró barátomnak azokat az apró parcellákat, amelyek csak 2—3 év óta kisbirtoktulajdonok és amikor saját szemeivel győződhetett meg a viruló életről és arról, hogyha mással nem, a kapájával vagy tiz körmével, de megmíveli minden egyes ember azt a földet és amikor egyetlenegy tenyérnyi, egyetlenegytalpalatnyi földet nem látott az egész kisgazda határban, amit szorgalmasan meg nem míveltek volna és amely nem termett volna ; amikor aztán rámutattam a nagybirtok mérhetetlen óceánjára, rámutattam azokra a nagy gaz-sziget ékre, rámutat tam azokra a földekre, amelyeket csak máj us 18-ika után szántottak fel kukorica alá a kitűnő nagygazdák : akkor az én t. újságíró barátom azt mondotta : nagyon köszönöm neked, hogy ilyen szíves voltál engem felvilágosítani s azóta hiába várom azt a cikket abban a budapesti újságban, amely őt kiküldte : a nagybirtokot magasztaló cikk nem jelent meg. (Felkiáltások jobbfelől : Mert nem fizette meg a nagybirtok !) Szijj Bálint : Pedig rendszerint meg vannak fizetve ! Drozdy GyŐZŐ : Meg kell állapitanom, hogy ilyen szempontból én is érdeklődtem, de újságíró barátom kijelentette, — és nincs okom szavaiban kételkedni — hogy nem a nagybirtok fizette meg az útját, hanem lapjának szerkesztősége, illetőleg kiadóhivatala. Neubauer Ferenc : Akkor mjért nem számol be tapasztalatairól? évi június "hó 21-én, csütörtökön. Drozdy GyŐZŐ : Hogy a nagybirtoknak az a babonája és az a hamis hire, Hiób-hire, hogyha a nagybirtok nem fog termelni, akkor a város éhenpusztul, mennyire nem más, mint szédelgés, arról mindenki meggyőződhetik, ha megtekint egy olyan gazdaságot, amelyet a földreformtörvény alapján már felparcelláztak és idejében, még a gazdasági év előtt a kisemberek kezeire juttatták. Szijj Bálint: Dánia példája is azt bizonyítja, hogy a kisbirtok inkább többet termel, mint a nagybirtok ! Peidl Gyula : Drozdy is ezt mondja ! (Zaj.) Drozdy Győző : T. képviselőtársaim, még beszédem anyagának feléig sem jutottam el és ha mindig megakasztanak, nem fogom tudni azt befejezni. Ha látjuk ezt az igazságtalanságot, önkénytelenül is felébred bennünk az a kérdés, hogy kié hát ebben az országban a föld és kié a verejték. Nincs még egy országa a világnak, ahol a szin-nemzeti lakosságot annyira túlterhelné a nagybirtok, mint itt. A régi NagyMagyarországnak több mint fele volt nagybirtok és az uj Magyarország, csonka Magyarország e tekintetben még ennél is rosszabb helyzetbe került. Ha megnézzük ebből a szempontból csonka Magyarországot és ha azt nézzük, hogy kik itt a földkirályok, Krözusok, borzalmas kép tárul elénk. Ha elutazunk pl. az ország keleti részére, Debrecen városába és annak környékén tanulmányozzuk a birtokmegoszlást, azt látjuk, hogy magának Debrecen városának 84.000 katasztrális hold földje van. De sok szegény embert lehetne ebből boldogítani. Ott van a szomszédban a Nyírségen az egri káptalannak 51.000 holdja. Ez az 51.000 hold tiz bérlő kezén van. Ott van a Hartstein-család 7000 holdja. Ez a vidék, a Hajdunyirség vidéke, a koldusgrófok és középbirtokosok hazája, meg a gazdag cíviseké. Az igazi nagybirtokok: a Semseyek birtoka és a vallásalapitványi földek Püspökladány környékén, Biharban húzódnak el és terpeszkednek. A njirségi kiskirályok nem ilyen nagy birodalmaknak az urai, de mégis ott van a Dessewffy grófok csekély 43.000 holdja. Szomjas Gusztáv : Az a Nyírség, ahol olyan rossz a birtokmegoszlás, az egész háború alatt élelmezte az országot! Nagy Ernő: De a kisgazdák termeltek ám! (Zaj a jobboldalon.) Drozdy Győző: Ha végigmegyünk a FelsőTisza mentén, a 10.000 holdas birtokok egymás mellett sorakoznak. Ott van a Degenfeld grófok 15.000 holdja, az Andrássyak 14.000 holdja, a Forgáchok 14.000 holdja, a Vay grófok 11.000 holdja, Lónyayéknak 7000 holdja. Csupán a Kállay- család 4388 holdja kezd már eltűnni a kisemberek kezén és tölti be a maga nagy nemzeti hivatását. À Károlyi grófok sem olyan sajnálni valók Szabolcsban, mert igaz, hogy ott csak 7000 holdacskájuk van, de Bihar, Szatmár, Csongrád, Csanád, Békés és Szolnok megyében azután megvan ennek a kiegészitése 100.000
