Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-142

60 A nemzetgyűlés 142. ülése 1923. keveredett és még ma sem tud eleget tenni külföldi fizetési kötelezettségeinek. (Zaj jobbfélől.) Szijj Bálint : Ne felejtsd el, hogy kisgazdákat képviselsz. Csontos Imre: Az a baj, csakhogy nem ugy van, ahogy mondod. Peidl Gyula : Ugy van bizony ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Drozdy GyŐZŐ : Bocsánatot kérek, de elvárom t. képviselőtársamtól, hogy ha azt mondja, hogy nem ugy van, ahogy én mondom, majd, megmondja, hogy hogyan van, mert ha csak ilyen közbeszólással akarja elintézni a de viza problem át azt egyáltalán nem tartom jó szándékú cselekedetnek. (Zaj. Elnök csenget.) A devizaközpont politikája következtében kivitelünk nem hogy fokozódott volna, hanem csökkent, a korona azonban megindult a lejtőn lefelé, görgött és görög ma is. Ma már ott tartunk, hogy a behozatal hihetetlen módon meg van szőrit va és Magyarországra tulaj donképen semmit sem lehet behozni. Szijj Bálint : Mégis 37 milliárddal többet hoztunk be, mint amennyit ki vittünk ! (Zaj half elöl.) Hát ez hogy lehet, ha igaz az, amit Drozdv mond ? Peidl Gyula : Ez a jó kormánypolitika ! Drozdy GyŐZŐ : A kereskedelem ügyességén múlott, nem pedig a devizaközpont jóvoltán, hogy a szükséges nyers épület fa-anyag, továbbá a textiláruk számára, amelyet itt nélkülözni nem tudunk, a szükséges devizát meg tudja szerezni a devizakÖzponton kivül is, de a devizaközpont jóvoltából a behozatal teljesen megszűnt. A napokban kint jártam az egyik pályaudvarnál s az az állami közeg, aki a beérkező árukat vizsgálja ott, mesélte nekem, hogy például az utóbbi napokban megérkezett Magyarországra egy hölgy, karján egy ölebbel. Megállítják a hölgyet és azt mondják neki, hogy : tessék előmutatni a behozatali engedélyt. A hölgy elpanaszolta, hogy keresztül jött Angliától kezdve legalább nyolc országon, amigide jutott, de ez sehol sem történt meg vele ; nem tudta, hogy arra a kis ölebre is kell behozatali engedélyt szerezni. (Zaj jobbfélől.^Mondják meg nekem. — kérdezte a vámőröket — hogy most már mit csináljak. A vámőrök azt mondták, hogy a kutyát pedig be nem viheti addig a városba, nem viheti ki a pályaudvarról, amig a behozatali engedélyt fel nem mutatja. Erre azt mondta a hölgy, hogy akkor ott marad a kutyával. (Derültség és felkiáltások jobbfélől: Vízumot is kellett volna szerezni a kutya részére.) Szijj Bálint: Okosan tették ! Adják a szegényeknek azt, ami kutyára kell. Elég kutyául állunk ugy is. (Zaj.) Esztergályos János : Ne tessék az előadót zavarni. Szijj Bálint : Nem tudtam, hogy Drozdy az előadó. (Derültség. Zaj. Elnök csenget.) Drozdy GyŐZŐ : Lehet, hogy a kisgazda-politika abban kulminál, hogy a kutyának még útlevél és vizűm JLB dukál, de engedje meg a t. képviselőéi június hó 21-én, csütörtökön. társam, én nagyon humoros dolognak tartom, ha a mi pénzügyi politikánk olyan apró heccelődésekben merül H, hogy egy kis' ölebet sem lehet Magyarországra behozni anélkül, hogy behozatali engedélyt szereznének, amelyért két-három hétig is várakozni kell. (Zaj jobbfélől.) A devizaközpont azonban annak is útjában áll, hogy necsak ilyen öJebeket, hanem komoly árucikkeket sem hozhassanak be, melyekre az országnak szüksége van. A devizaközpont útjában áll annak is, hogy a magyar adós a külföldi hitelezőjét kifizesse" A devizaközpont ma abban látja a legfőbb hivatását, hogy megakadályozza, hogy a jóhiszemű külföldi adós megkapja az áruért a maga ellenértékét ; ezzel akarja stabilizálni a koronát. Amint látjuk, kiderült, hogy a korona stabilizálása egyáltalán nincs összefüggésben evvel a különösen rossz devizapolitikával ; kiderült, hogy ha ideig-óráig sikerült is megállítani a korona romlását, de a végromlástól a devizapolitika nem fogja megmenteni. A külföldnek bizalmát ennek folytán elvesztettük, mert most már csak akkor igényelhet valaki devizát, ha először az áru beérkezett, a külföldi eladó azonban ismervén a devizaközpont működését, természetesen nem akarja az áruját kiadni, mielőtt a magyar rendelő ki nem fizette, igy tehát az egész magyar ipar és kereskedelem lehetetlen vergődések között van. Tegnapelőtt pedig egy másik meglepetésre ébredt a magyar társadalom. Kiderült, hogy ha valaki külföldre akar menni, hivatalos dolga lévén ott . . . Giesswein Sándor : Országos ügyben ! Drozdy GyŐZŐ : . . . mint ahogy most egy parlamenti bizottság Bécsbe akart utazni országos, állami ügyben a saját költségén, akkor a devizaközpont csak ugy hajlandó devizát adni, ha 25 százalékkal túlfizetik annak árát . . . Propper Sándor : Valahol csak be kell hozni Kopiniesnek a kontóját ! Drozdy GyŐZŐ : . . . ha 25—29 százalékkal többet fizet azért a külföldi pénzért, mint ahogy a devizaközpont megszerezte. (Zaj.) Az állam tehát nyerészkedik a maga polgárain akkor is, ha a polgárok egyenesen államérdekben, országos érdekben utaznának külföldre. A devizaközpont azonban állandóan titokzatosságba burkolózik, nem ad ki jelentést arról, hogy azokat az összegeket, amelyeket kiad, tulaj donképen ki kapja. Mi tehát bizalmatlansággal viseltetünk a devizapözpont működése iránt és a kereskedelmünk, iparunk, közgazdasági életünk egyik megbénító szervének ilyen formában való megtürését nem helyeseljük, hanem azt akarjuk, hogy a devizaközpontot alakitsák át, a devizát a belső forgalomban szabadítsa fel a kormány és a devizaközpont ezután csak a magyar kifizetéseket ellenőrizze, csak a magyar koronának külföldi elhelyezését figyelje. (Helyeslés bal felől.) Szakács Andor : Egyetlen helyes megoldás ! Drozdy GyŐZŐ : Nem csoda, ha ilyen közgazdasági politika mellett a külföldi mérleg, amint a t. képviselőtársaim imént közbeszóltak, olyan