Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-142
A nemzetgyűlés 142. ülése 1923. évi június hó 21-én, csütörtökön. m parlament, az a nemzetgyűlés nem tölti be a maga hivatását, annak a nemzetgyűlésnek nincs jogosultsága. Az a parlament, amely az alktmányosságnak erről a két pilléréről, erről a két alaptényezőjéről lemond, lehet jószándéku naiv gentlemanoknak a gyülekezete . . . Propper Sándor : Imádkozó testület ! Drozdy GyŐZŐ : . . . . az lehet jámbor szószátyárok exklnziv társasága, de az alkotmányosságot őriző parlament nevet csak bitorolja. Rövidesen tiz esztendős jubileumát üljük meg annak, hogy zárszámadások nélkül gazdálkodnak, illetőleg talán garázdálkodtak Magyarországon a kormányok. (Zaj, mozgás és ellenmondások jobbfelöl. Felkiáltások : Micsoda beszéd ez !) Elnök : A képviselő urat figyelmeztetem, tessék a parlamenti illem kereteit megtartani' ! Rupert Rezső : Hogy nevezze az ember a választójogi puccsokat? Drozdy Győző : Tiz esztendő óta egyetlen egy ember sem tudja, hova teszik az ő adófilléreit. Nem számolnak el. A számvevőszék szinte talán nem is teljesiti kötelességét, mert esztendők óta nem szólitja fel a kormányzatot és nem mutat rá a nemzet előtt arra, hogy a nemzet millióival tulaj donképen mi történik. A politikai abszolutizmus után, amelyik megnyilatkozik az olyanféle kísérletekben, mint a rendtörvényjavaslat, megnyilatkozik a kivételes hatalomnak meghosszabbításában, Zalaegerszegben, a választói rendeletben és egyéb másban, íme, itt van a nyakunkon teljes mértékben, itt dühöng az egész ország felett a pénzügyi abszolutizmus is. Az angol parlament 1640-ben forradalmat csinált azért, mert a budget-jogot meg akarták csonkítani. Itt a háború utáni ötödik esztendőben sem gondolnak még arra, hogy a zárszámadásokat a nemzetgyűlés elé hozzák. Pedig őszintén szólva, szükség lenne egy kis komoly tájékozódásra. A ministerelnök ur külföldi útja után elmondott beszédében rendkívül sötét, komor képet festett a magyar jövendőről. Igaz, hogy ő csak három hónapot említett, mint olyant, amely nagy megpróbáltatások elé állítja a nemzetet, de adja a magyarok Istene, hogy az ő kormányzatuk alatt ne legyen ebből a hárem hónapból három esztendő. Elvesztettük a háborút, bizonyos tehát, hogy nekünk olyan politikát kell követnünk, mint amilyent egy vesztes állam követhet. A helyzet pedig ma az, ami körülbelül volt 1918-ban, amidőn felállott Tisza István és megmondotta, hogy elvesztettük a háborút. Halász Móric : Nem ugy mondta ! Propper Sándor : Október 17-én mondta itt a teremben ! Halász Móric : Tessék megnézni a naplót ! Peidl Gyula : Ezt is le akarják tagadni ? Klárik Ferenc : Tessék megnézni a naplót ! Halász Móric :. Azt mondom én is ! Propper Sándor : Október 17-én, Elnök : Csendet kérek ! Drozdy GyŐZŐ : Nem vitatkozom, mert nem a naplóból citálom Tisza Istvánnak ezt a mondását, hanem csak az emlékezetemből kaparom elő ; lehetséges tehát, hogy más kifejezéseket használt. Bizonyos azonban az, hogy még ma is él a közvélemény emlékezetében ehhez hasonló vagy ezzel egyértelmű kijelentése, hogy elvesztettük a háborút. Propper Sánor : így mondta : elvesztettük a háborút ! Szijj Bálint : Épen nagyatádi Szabó István rosszalta ezt a kijelentését akkor is ! Drozdy GyŐZŐ : Erre Lovászy Márton azt mondotta, hogy : mi entente-barátok vagyunk. Most, amidőn Bethlen István gróf felállott itt és azt mondta, hogy bizony a külföldi ut nem sikerült ugy, mint a hogy számított rá, mintha csak azt jelentette volna be, hogy elvesztettük a békét. Ezzel a politikával nem kerülhetjük el a katasztrófát, az államcsődöt ; meg kell tehát vizsgálnunk, van-e rá mód és eszköz, hogy valahogy talpraállhasson ez az ország, meg kell vizsgálnunk, hogy életképes-e ez a nemzet a jelen körülmények közt. Csak <1Z cl nemzet pusztulhat el, csak az a nemzet tűnhetik el a többi nemzetek sorából, amely elvesztette hitét a jövendőjében. Lovász János : Amely élni nem akar ! Drozdy GyŐZŐ : Mi azonban vitatjuk és mindenkivel szemben állítjuk, hogy Magyarország még így megcsonkított állapotában is elég erős, életképes, boldog ország lehetne. Hiszen Magyarország mezőgazdaságilag teljesen aktiv ország és épen ez az előnyünk Európa többi államaival szemben. Baross János : Ilyet nem szabad mondani ! Peidl Gyula : Mindent szabad mondani, ami igaz ! Drozdy GyŐZŐ : Ma az, hogy többet termelünk, rendkívül nagy előnyt biztosit számunkra, mert nemcsak 8 millió magyar tudná megkeresni kenyerét ebben az országban, hanem ez a föld még 4 millió magyarnak való élelmet is megterem, hiszen 4 millió magyar élelmét szállítjuk ki innen esztendőről esztendőre, sőt ha a többtermelés valóra válnék, ez még megduplázódnék és nem 12 millió, hanem 24 millió lakos is megélhetne, boldogulhatna ebben az országban. Mi tehát az oka annak, hogy mégis naprólnapra, őrült rohamban zuhanunk a lejtőn lefelé ? Mi az oka annak, hogy az a gazdasági züllés, amelynek útjára sodort bennünket a háború végzete, napról-napra tart? Legfőbb oka ennek a mi külpolitikai helyzetünk. Körül vagyunk véve ellenségekkel s ez megbénítja gazdasági helyzetünket, a kormány pedig az ellenségek tüzgyürüjében csak táncol, csak ugrál, mint ahogy Fabré leírja a »Skorpió öngyilkossága« című művében, hogy amikor a skorpiót körülveszik tüzes karikával, az előre, majd hátra ugrik, de mindig nekimegy a tűznek, a tüzes karika körében hanyatfekszik, magába ereszrti fullánkját és elpusztul vagy legalább is élettelenné válik. Szakasztott ugyanebben a helyzetben van ma Magyarország. A korma,nyzat nem tudja, hogy 8*
