Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-142

54: A nemzetgyűlés 14.2. ülése 1923. évi junim "hó 21-én, csütörtökön. merre menjen, nem mer nekimenni ennek a tüzgyürünek, ugrál előre-hátra, jobbra-balra és csaknem tehetetlenül esik össze magában. Most jött rá a ministerelnök ur arra, amit mi erről az oldalról három esztendőn keresztül hiába hirdetünk. Három esztendőn keresztül mondjuk példának okáért azt, hogy kölcsön nélkül nincs talpraállás ebben az országban. Most is rossz helyen fogta meg azonban a kormányzat ezt a kérdést. Nagy parádéval, sippal, dobbal elindult és hazajött üres kézzel. Farkas István : Nem fogott verebet ! Propper Sándor : Üies tarisznyával ! Drozdy Győző: Elismerem a ministerelnök urnák és az egész kormánynak a jó szándékát, elismerem legnemesebb intencióját, de viszont balfogásait honorálni mégsem vagyok hajlandó. Útja végén látta csak be a ministerelnök ur, hogy mennyire tévedett, útja végén látta csak be, hogy a kölcsönügyet tulaj donképen nem a nagyententenál, hanem a kisenfcente-nál kellett volna kezdeni. (Mozgás a jobboldalon, ügy van ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Esztergályos János : Előbb idehaza jöjjön a demokrácia, azután jön a kölcsön ! (Zaj jobb felől.) Pikler Emil : Seipel osztrák kancellár is ugy csinálta ! TankoviCS János : Lehet ilyent mondani ? Peidl Gyula : Lehet bizony ! Még ilyenebbet is lehet mondani ! Tankovics János: Elég szomorú ! Drozdy Győző : Ez a kölcsön-ut, nagyon sajnos, de mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a magyar ügyekben a nagyentente-nál a kisentente diktál. Nem remélhető tehát, hogy a kisentente, amely ennyire antipatiával viseltetik irántunk, meg fog enyhülni. A kis-entente ajánlása nélkül bizonyosra vehette tehát a kormányzat, hogy a nagyentente-nál nem tud eredményeket elérni. Barth OS Andor : Tehát menjünk Canossába a kisentente-hoz ! Rupert Rezső : így nem Canossába jár 1 Peidl Gyula: Meg is mondtuk előre a kormánynak ! Drozdy GyŐZŐ : Enélkül bizonyos volt a kudarc, kár is volt minden lépéséért, amelyet a kormány tett, amig nem szolgálta a kisentente-tal való megbékülést. Pedig nincs idő várni ; pirulva, szégyenkezve, de igenis itt az utolsó óra, amikor a kisentente felé kell nyújtanunk békességes kezünket. (Zaj a jobboldalon.) TankoviCS János : Hogy megszállhasson bennünket ! Drozdy Győző : Ez ellen lehet tiltakozni, t. képviselőtársaim, tiltakozott ellene a ministerelnök ur is beszéde végén, amikor a nemzeti önérzetről, a nemzeti büszkeségről beszélt, de én ezt nemzeti gőgnek is nevezhetném. Legnagyobb, legálnokabb ellenségéhez senki sem fordul örömmel ; nincs egyetlenegy magyar ember sem, aki talán ragyogó arccal és örömtelve nyújtaná nekik a békességes jobbot, mert az ellenséggel senki sem szeret ennyire barátkozni, ne feledjük azonban el a nagy Andrássy Gyulának egy mondását, azt a mondását, amelyet akkor hangoztatott, amikor az Oroszországgal való megbarátkozást és együttes politikát ajánlotta. Azt mondotta akkor a nagy Andrássy Gyula : »Ha én valakiről biztosan tudom azt, hogy az illető engem az árokba akar lökni, akkor én az árok partján karöltve megyek azzal.« Szakasztott ilyen' a helyzet itt is. Tisztáznunk kell tehát, milyen feltételek mellett hajlandó velünk megegyezni a kisentente. Vannak, akik azt tartják egy jobb jövő, egy szebb magyar jövendő reményében, amely egyszer talán mégis rávirrad erre a magyar nemzetre, hogy várjunk, tűrjünk, szenvedjünk tovább. Ha valaki ezt mondja, méltányolni tudom álláspontját. Vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy számoljunk le, csapjunk össze velük. Ezt is megértem. Akiknek nem volt elég a vérhullásból és akik azt hiszik, hogy győzni tudunk, vagy ha győzni nem tudunk, leszámolunk azzal, hogy jöjjön a nagyszerű halál, jöjjön a temetési nap, ezeket is megértem. De ha valaki azt mondja, hogy nincs erőnk a leszámoláshoz, az ne mondja azután azt, hogy a megbéküléshez sincs erőnk, mert ha leszámolni nem tudunk, akkor a megbékülésen kivül mást nem is cselekedhetünk. A kettő közül valamelyikre végre el kell határoznia magát ennek a nemzetnek, mert sem háború, sem béke, a kettő között való vacillálásban teljesen felőrlődünk. Ez a mai állapot a biztos halál. A mai állapot érthetetlen, esztelen, öngyilkos viselkedése egy nemzetnek. Szakasztott ugy vagyunk ma is, mint a háborúban : sem legyőzni nem tudtuk az ellenséget, sem békét nem akartunk kötni vele. Ma is igy vagyunk ellenfeleinkkel ; sem legyőzni nem tudjuk őket, sem a módját nem keressük annak, hogy velük békességet köthessünk. (Ellenmondások jobbfelöl.) Peidl Gyula : Nem látjuk a nyomát ! Drozdy GyŐZŐ : Szakasztott olyan a helyzet, . mint a háborúban volt ! Esztergályos János : A sörház-utcai direktórium nem akar békét kötni ! Nézzék meg a proklamációját ! Drozdy GyŐZŐ : A kormányzat csak nézi, nézi a katasztrófát, nézi koronánk züllését, romlását, nézi a nemzetnek fulladását, katasztrófáját, de a kormányelnök, a büszke gróf nem hajlandó kezét nyújtani Benesnek, ennek a cseh tanitónak. (Egy hang jobbfelol : Szép kollégája van !) Mi nemcsak a háborút, hanem már a békét is elvesztettük. Pedig ha megegyezünk, megkaphatjuk először is a kölcsönt és másodszor teljesen megjavulhat a mi gazdasági helyzetünk. Esztergályos János : Magyar területet visszakaphatnánk ! Drozdy GyŐZŐ : Az a kérdés, lehet-e egyáltalán velük megegyezni? Az a kérdés, hogy a lehetséges megegyezésnek mik a feltételei, mert ugyebár minden feltételt még se fogadhat el a magyar nemzet. Ezt azonban már tudnia kell a kormánynak. A kormány tudja is. Végre itt az ideje, hogy efelőj