Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-142

50 A nemzetgyűlés 142. ülése 1923, birtokokat meg tudják szerezni Magyarországon. Épen a Osecsovicska-féle esetre utalok, hogy a magyar határhegyeken az Ipolyvölgye felé külföldi ember erdőbirtokot szerzett a háború folyamán. Magyar nemzeti szempontból nekem nagyobb megnyugtatás az, ha ezek az erdők magyar kézben vannak, olyan magyar birtokos kezében, aki kénytelen volt síkvidéki birtokának egy részét a földreform céljára leadni, mintha azok Csecsovicska urak kezében vannak. Ezek a kérdések tehát megoldhatók és kiegyenlíthetők. Nagy hiány a törvényben az is, hogy teljesen elejti a telepítés kérdését. A Darányi-féle telepítési törvényjavaslat már a Ház előtt volt; azóta sem hallottunk egy komoly hangot a telepítés szükséges voltáról. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Rassay Károly: Ez a legnagyobb bűn volt. Forster Elek : Ez szükséges ! Telepítés nélkül nem lehet megoldani a kérdést. Baross János: No lám, megértjük egymást, t. Ház. Majd azt is megmondom, miért nem lehet megoldani. Azért nem lehet megoldani, mert Magyarországnak a legszabálytalanabb a birtokeloszlása. Vannak vidékek, ahol óriási latifundiumok állanak rendelkezésre birtokpolitikai célokra, és vannak sürün lakott vidékek, ahol csak középbirtokok vannak, amelyekből ugy is kevés van. Telepítés nélkül tehát a birtokreformot normálisan megoldani nem lehet. ( Ugy van ! balfelöl.) Nagy hiánya tehát a törvénynek, hogy a telepítés problémájával nem foglalkozik. Hogy a telepítésre szükség van, azt nem valami radikális földreformer mondta. Ezt gróf Károlyi Sándor mondta a székely kongresszuson 1902-ben (olvassa) : »Szükséges és pártolja a telepítést, mert embereink feleslegének helyet kell szereznünk.« Én csak konzekvens vagyok ahhoz a politikához, amelyet Károlyi Sándor gróf inaugurált az agrárpolitikában, ellenben kevesebb konzekvenciát látok ezekben a kérdésekben épen a túloldalon, elsősorban az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben. Ezek a birtokpolitikai kérdések a többtermelés kérdését is felvetették. Kétségtelen, hogy a többtermelés a városi közönség ellátása tekintetében fontos szempont, amelyet a földbirtokreform végrehajtásánál szem elől téveszteni nem szabad. A városi lakosság ellátása, a többtermelés kérdése mindenesetre olyan szempont, amelyet a földbirtokreformnál okvetlenül figyelembe kell vennünk. A termelés kérdésének és a jogos magánérdeknek összeegyeztetése a szociális ós a nemzeti érdekekkel, olyan négy kardinális pont, amelyeknek harmóniába hozatalától függ a földreform helyes megoldása. (Helyeslés balfelöl.) De amennyiben én ezt el is ismerem és kívánatosnak is tartom ennek a többtermelési szempontnak honorálását, meg kell állapitanom, hogy nem áll az, hogy mindenben aránylag többet termel a nagybirtok, mint a kicsi. (Ugy van! jobbfelöl.) évi június hó 21-én, csütörtökön. Szijj Bálint: De nem ám! Baross János : A nagybirtok gabonából holdanként körülbelül egy mázsával többet termel — ezt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kritikájának statisztikája állítja — de például állatban nem termel többet, mert a kisbirtok aránylag több állatot termel — különösen szarvasmarhát — mint a nagybirtok. Sokkal többet ! Arról nem is beszélek, hogy fontos éleimicikkeket, aprójószágot különösen, többet termel a kisbirtok : tojást, tejet, vajat és főleg baromfit és más egyéb fontos piaci cikkeket. Ha tehát elismerjük, hogy gabonában, igenis, holdanként körülbelül egy métermázsával többet termel a nagybirtok, azért apodiktice azt állítani, hogy mindenben többet termel, meghamisítása lenne a hivatalos statisztikai adatoknak. ( Ugy van ! jobb felöl.) Ha a nagybirtokból 15—20 százalékot felhasználunk a földreform céljaira, az városi lakosságunk ellátását még nem' veszélyezteti, hiszen exportunk van. De nézzük csak meg ezt a gabonaexportot. Három esztendőn keresztül addig taktikáztak, addig bürokratáskodtak felesleges gabonánk és lisztünk kivitelével, amig minden évben elmulasztották a külföldi konjunktúrát, amig kivárták, hogy a legrosszabbul tudják eladni Magyarország felesleges lisztjét a külföldön. Sokkal több volt valutáris szempontból is az a veszteség, — körülbelül 30 percent — amelyet ezzel a rossz üzleti politikával a magyar kormány okozott az államnak, mint lenne az a veszteség, amely egy földreform után a lisztexport csökkenésében mutatkoznék. A legkritikusabb pontja ennek a vitás kérdésnek a járadékéiv alkalmazása. Ez az utolsó tétel, amellyel a t. Ház türelmét még igénybe akarom venni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl) Nagyon csodálkozom azon, hogy olyan ideges hangulatot látok az OMGE-ben a járadékelv alkalmazása ellen. Megint csak elő kell vennem a régi gazdakongresszusi jegyzőkönyveket. Találomra az 1902. évi székely kongresszust vettem elő, mert a székely kongresszuson a birtokpolitikái osztály alelnöke a jelenlegi miniszterelnök ur, gróf Bethlen István volt. Szilágyi Lajos: Halljuk csak! Baross János: Az előadó Máté József, a székely társaság titkára volt, amelynek elnöke, ha jól tudom, szintén Bethlen István gróf volt ezelőtt 21 esztendővel. A székely kongresszusnak elfogadott határozati javaslata a következő volt (Halljuk ! Halljuk ! balfelol. Olvassa) : »A telepítés a székelység viszonyaira és missziójára való tekintettel megkönnyítendő. Evégből a kongresszus egy országos járadékintézet létesítését ajánlja, járadékkötvények kibocsátását kívánja a megvett birtokrészletek vételárának fedezésére.« Ugyanezen javaslat mellett szólalt fel gróf Károlyi Sándor is. Kiss Menyhért: Az agráriusok atyja!