Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-142
A nemzetgyűlés 142, ülése 1923. Baross János: A novellatervezetnek egyik legnagyobb hibája épen a járadékbirtok tekintetében mutatkozik, és pedig az, hogy szembeállítja egymással a régi és uj tulajdonost és nem kapcsolja közbe az államot, vagy egy állami járadék intézetet, amely ezt a kérdést megoldaná. De hiszen nagyatádi Szabó minister ur is több izben kijentette, hogy ez csak előadói tervezet, amelyre nézve most hallgatja meg a szakköröket, hogy hozzászóljanak és épen a szakköröknek kötelessége, hogy az ilyen hiányokra rámutassanak. Igenis szükség van tehát a járadékelvre azzal a módosítással, hogy az uj és régi birtokosok közé lebonyolítónak, közvetítőnek, sőt garantálónak odaálljon az állam a maga erejével. Járadékelmélet nélkül ma már Magyarországon birtokpolitikai kérdéseket megoldani nem lehet. Három évvel ezelőtt még inkább lehetett volna, akkor még volt falun pénz, akkor még volt a pénznek vásárló ereje is. Ma már a 0'06-os pénz mellett egy hold földnek az ára 23 millió korona, némely vidéken, például Abonyban Pest megyében 80—90 mázsa búza a földnek 3JZ £11* £1. (Mozgás.) A járadék elmélet évtizedeken át az egész agrárpolitikának alapja volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben. Mi a járadék elmélet ? Az az alapelv, amely azt mondja, hogy a földnek igazi értékét nem lehet megmérni a forgalmi értékkel, csak azzal, amit a föld termelni bir, amit hoz, vagyis csak hozadék értéke van. Normális viszonyok között ennek az elméletnek sok praktikus jelentősége nincs, de mindig óriási jelentősége van olyankor, amikor a pénz értékmérő erejében kilengések vannak. Miért követeltük mi agráriusok a 80-as években a járadékelmélet alkalmazását ? Mert akkor a pénznek becsén felül való vásárlóereje volt. Ma pedig miért kell követelni? Azért, mert a pénznek ma semmi értéke nincs és olyan ingadozásoknak van kitéve, hogy pénzbeli értékmegállapitás alapján ma a földbirtokreformot reálisan keresztülvinni nem lehet, Aki tehát a járadékelméletet ki akarja kapcsolni a földreformból, az mondja meg őszintén, hogy nem akar földreformot. (Igaz! TJgy van! half elöl.) Szilágyi Lajos: Ugy van! Mondja meg! Baross János : A járadékelméletet nem én találtam ki. Ez az egész agrárpolitikának egyik sarkköve és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület évtizedeken és generáción keresztül ennek az elméletnek alapján állott. (Zaj.) Ami azt illeti, hogy Posenben nem sikerültek a járadékbirtokok, SLZ cl válaszom, hogy Németországban a lengyel vidékeken, a járadékbirtokkal szemben álló lengyel nemzetiségi visszahatás okozott nehézségeket, de csonka Magyarországon — sajnos — ma már nincsenek olyan nemzetiségek, amelyek ezzel szembehelyezkednének. Egyébként az elméletek alkalmazásánál a helyi viszonyokat is mindig figyelembe kell venni. NAPLÓ xin. évi június hó 21-én, csütörtökön. 51 Midőn tehát teljesen elismerem azt az álláspontot, hogy feltétlenül szükség van az állam közbekapcsolására a járadékelmélet alkalmazásánál, ki kell fejeznem azt a meggyőződésemet is, hogy feltétlenül ragaszkodniuk kell a járadékelmélet alkalmazásához azoknak, akik komolyan akarnak földreformot Magyarországon. De nem is értem ezt a nagy felzúdulást, hiszen a törvény szerint is a föld becsértékének csak 10 év múlva való megállapítását is lehet kérni. Már maguk a törvényhozók érezték tehát azt, — pedig akkor még sokkal jobb pénzügyi viszonyok voltak — hogy valami átmeneti intézkedés kell, mert a financiális helyzet mellett ilyen áthidalás nélkül a földreformot becsületesen végrehajtani nem lehet. Koncedálom, hogy az, amit ma a latifundiumok tulajdonosaitól egy komoly földreform keresztülvitele kivan, az óriási áldozat, mert bebizonyosodott, hogy semmi más valódi érték nincs, mint a föld. Ezért lett olyan éles, olyan kényes a kérdés ; ezért olyan izgatottak az emberek pro és kontra ebben a kérdésben, mert minél becsesebb a föld, annál nagyobb a vágyuk azoknak, akiknek nincs földjük és annál erősebben védik magukat azok, akiknek van földjük. E között a két nagy érdekellentét között nemzeti szempontból à békés megegyezést, megértést megtalálni elsősorban nekünk, a nemzetgyűlés tagjainak kötelességünk. (Elénk helyeslés balfelöl.) De igyekeznünk kell — ismétlem, egymás meggyőződésének megbecsülésével, személyeskedés nélkül — keresni a tárgyilagos alapot, mert ennek a kérdésnek megoldásától függ Magyarország regenerálása és talpraállitása. Végre is az utóbbi években mindenki hozott áldozatokat a nemzetért. (Egy hang a jobboldalon : A háziurait is ?) Igen, a háziurak is hoztak áldozatot, lássuk csak, ha már valaki közbevetette ezt a kérdést. A háziurak keze is meg volt kötve és meg van kötve a lakbérek emelésénél. De nemcsak a háziurak hoztak áldozatokat, . . . Esztergályos János: Abból élnek! (Derültség.) Baross János : ... de áldozatot hoz a tisztviselői kar is a hazáért, áldozatot hoznak azok a kúriai birák is, akik maguk talpalják a cipőjüket. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ezeknek egyetlen birtokuk a szellemük, az eszük, a munkájuk. Amikor a munkabérüket az értéknél alacsonyabbra szabták meg és mégis hiven és becsületesen dolgoztak a hazájukért abban a pozícióban, ahova őket hivatásuk és esküjük köti, ezek a tisztviselők is áldozatot hoztak abból, amijük van, — az életerejükből! A tisztviselők, közalkalmazottak, katonatisztek mind áldozatot hoznak. Áldozatok nélkül tehát ezt a kérdést sem lehet megoldani és nyíltan ki kell mondanom, hogy a legnagyobb áldozatot azoknak kell majd hozmok, akiknek a sors a legkedvezőbb helyzetet adta, akiknek az egyedüli valódi értékből, a földből 8
