Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-142
46 À nemzetgyűlés 142. ütése 1923. évi június hó 21-en, csütörtökön. 1867 óta a magyar politikába döntőleg befolytak. 1867 óta a világháborúig kellett volna idejének lenni Magyarországnak arra, hogy ezeket az anomáliákat megszüntesse. (Ugy van ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon,) Horváth Zoltán : De még most sem akarják ! Baross János : De nemcsak a hitbizományi, hanem általában a holtkézi birtokok eloszlása is épen ilyen szomorú és épen ilyen magyar fajellenes, mint a hitbizományoké. A holtkézi szántóföldekkel legjobban megkötött 25 megye közül 19-ben a magyarság, kettőben megint a hozzánk hű németség és egyben — Berekben — a hozzánk hű ruténség volt többségben. Jellemző, hogy az a négy megye, amelyben a szántóföldeknek több mint ötödrészét kötötték le a holtkézi birtokok — körülbelül 25% ot —, az mind tiszta magyar vagy némettel vegyes magyar megye : Somogy, Esztergom, Komárom és Csongrád megye, ellenben a holtkézi szántóföldek által legkevésbé sújtott 16 szabad vármegye közül csak egyetlenegy magyar volt : Erdélyben Udvarhely megye, a többi 15 kivétel nélkül nemzetiségi, elsősorban oláh. Ennek a birtokpolitikának logikus következménye volt azután az a katasztrofális és rettenetes tény, hogy Nagy-Magyarországon a kisbirtokosságnak számszerűleg is, percentuálisan is a többsége nemzetiségi volt. Volt ugyanis 50-től 10 holdig 908.000 kisbirtok, ebből nemzetiségi 547.000; 10-től 5 holdig 784.000 kisbirtok, ebből nemzetiségi 494.000, magyar pedig 289.000, tehát majdnem duplája volt a nemzetiségi; 5 holdon aluli pedig volt összesen 958.000, ebből 591.000 nemzetiségi és 367.000 magyar. Ne feledjük, hogy ezen 50 holdon aluli birtokkategóriába tartozott Magyarország földbirtokosainak 96°/o-a és ennek a domináló kisbirtokos-tömegnek átlag 61%-a nemzetiségi volt. így ne nagyon csodálkozzunk, ha Trianonban ilyen nemzetiségi és békehatárokat szabtak. (Igaz! ügy van ! half elöl.) A kisbirtok egészségtelen pulverizálódása, szétporlása is természetszerint rohamosabb volt a magyar kisbirtokosság körében, amely a holtkézi birtokok vasgyürüjébe volt szorítva. Azokon kisebb volt természetesen a szarvasmarhák tekintetében is az arányszám. Az elmondottak alapján természetes £IZ fiz ellentétel, hogy az agrárius proletárságnak, a földnélkülieknek viszont 62%-a magyar volt. Hiszen logikus is az, hogy amikor a földbirtokosoknak, kisbirtokosoknak többsége nemzetiségi, akkor a földetlen emberek többsége magyar kellett, hogy legyen. És nemcsak földet nem juttattunk Magyarországon a magyar népnek, hanem nem juttattunk neki még házacskát sem, hiszen azok közül a családok közül, amelyeknek nem volt önálló lakóházuk, 67% volt a magyar. Sőt még csak önálló lakást és külön konyhát sem juttattunk nekik, mert az ilyen hijján szűkölködők közül 65% volt a magyar. A magyar nép legnagyobb része tehát a saját országában nem jutott se földhöz, se házhoz, se külön konyhához. (Egy hang a szélsőhaloldalon : Se kenyérhez !) Kiss Menyhért: Ezért mentek Amerikába! Baross János : De egyben mégis vezet a magyarság statisztikája, a pincelakások tekintetében, mert ezeknek 91%-ában magyar lakott. Kiss Menyhért: Szégyen, gyalázat! Rupert Rezső : Ezt akarják most is folytatni ! Gaal Gaston : Falun laknak pincelakásban, vájjon? (Zaj.) Elnök." Csendet kérek, képviselő urak ! Halász Móric : Falun nincs viz a pincelakásokban ! Peidl Gyula : Falun disznóólban laknak, nem pincében ! Baross János: A pincelakásokban élő magyar ember nekem ép ugy fáj, akár falun lakik, akár városban. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gaal Gaston : Csak a proletárdiktatúra alatt laktak falun disznóólban az emberek. Addig nem ! Baross János : Épen egy mégegyszer elkövetkezendő proletárdiktatúra megakadályozására szükséges az egészséges földreform. (Helyeslés halról.) Gaal Gaston : Próbálják meg mégegyszer ! Peidl Gyula : Folytassák csak ezt a politikát! Állati sorba döntik a tömegeket! Ez törvényszerűen odavezet. (Zaj hal felől) Gaal Gaston : Próbálják meg ! Elnök : Csendet kérek! Baross János : A megdönthetetlen valóság az, hogy Magyarország a birtokpolitikái végleteknek hazája volt. Ebben az országban az összes birtokoknak 54%-a esett az 5 holdon aluli törpe birtokokra, vagyis a pulverizált birtokokra és a magyar birtokosok ezen nagy többsége 'részére a mezőgazdasági területből összesen nem jutott több, mint csak 6%. (Mozgás jobbról) Tehát a íegegészségtelenebb birtokpulverizálódásnak h volt Magyarország. A pulverizált kisbirtokra azt mondja a magyar ember, hogy meghalni sok, megélni kevés, de hogy ennek milyen egészségtelen szociális hatása van, arról a német agrár-irodalomban köteteket irtak nem felforgatók, hanem a német agrárpolitikának, a német nemzeti birtokpolitikának úttörői és legnagyobb tudósai. Nálunk tehát a birtokoknak többsége pulverizált, vérszegény törpebirtok volt és ezzel szemben áll kevés számú, de óriási nagyterületű latifundium. A két nagy véglet között áll a magyar középbirtokos-osztály, amelyet azonban egykedvűen hagytunk tönkremenni. így a két véglet ellentéte annál élesebb. Ha Magyarország birtokstatisztikáját nézzük, az előbbi számok azt bizonyítják, hogy ez olyan volt, mint az élére, a hegyére állított piramis, mely a legkisebb szociális földrengésre