Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-142

À nemzetgyűlés 142. ülése 1923. dor is, aki különösen a telepítést forszírozta és aki a székelykongresszus jegyzőkönyve szerint egy erős mondattal kijelentette, hogy szükség van telepítésre, mert embereink feleslegének helyet kell teremteni. Ezt a Nagy-Magyarországon mondta gróf Károlyi Sándor, annál inkább áll ez a kis és csonka Magyarországra, Ezeknek az agrárius gazdakongresszusoknak követelményeinek következménye volt azután a Darányi-féle telepítési és parcellázási javaslat, amely, hogy miért nem lett törvény, azt csak a jó Isten tudja. Az bizonyos, hogy láthatatlan kezek ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedését megakadályozták. (Mozgás.) Ezeken a gazdakongresszusokon tárták fel először elsősorban Magyarország rettenetes földbirtokeloszlását azok a régi agráriusok, akiknek nagyrésze már a sirban pihen és akiknek nagy agrárpolitikai munkájában én még tejfeles szájjal, mint ostoros gyerek segítettem az ekét tartani. Ezek állapították meg legelőször azt, hogy Magyarországon a földbirtok eloszlása nemzeti szempontból olyan rettenetes, hogy ha azt a magyar fajnak egy halálos ellensége eszelte volna ki, az sem tudta volna ellenünk tökéletesebben megcsinálni. Nem frázisokat akarok én, t. Ház, önök elé tárni, hanem pontos preciz hivatalos statisztikai adatokat és tényeket. Meg kell gyújtani az emlékezés szövétnekéb egy kiváló lelkes magyar publicista és tudós Beksics Gusztáv emléke előtt, aki nagy ellenmondást, nagy viharokat váltott ki a brosúráival, de a végén azután a kérdéssel komolyan foglalkozó minden ember belátta azt, hogy Beksics Gusztávnak igaza van, különösen a holtkézi és a hitbizományi birtokok eloszlása tekintetében. Meg kell mondani, t. Ház, őszintén azt, hogy a szerencsétlen véletlen folytán hitbizományaink és holtkézi birtokaink fekvése olyan, hogy ez a magyar fajnak halálos sebeket okozott. A hitbizományoknak különböző hibái vannak és voltak Magyarországon, amelyekkel most egy általános indemnitási vitában itt részletesen nem lehet foglalkozni. Csak egy-két nagy szempontra akarok rámutatni. E hitbizományok, teljesen figyelmen kivül hagyva a nemzeti szempontokat, nem a nemzetiségi, főleg erdő vidékeken voltak — ott nagyon kevés volt —, hanem azok túlnyomó többsége a sík, magyarlakta vidéken, elsősorban a Dunán túl volt. Vitán felül áll, — hivatalos statisztikát néztem meg az este, amely a legutolsó, háborúelőtti mezőgazdasági statisztika, ebben külön hangsúlyozva van — hogy a hitbizományi szántóföldeknek több mint fele a Dunántúlra esik. (Ugy van! j obi felöl.) A másik nagy hibája a hitbizományoknak, hogy nem közép-, nem normális, egészséges nagy birtokokat kötöttek meg, hanem diluviális mammut latifundiumokat. Ennek gazdaságtörténelmi fejlődési okai vannak; mert a legnagyobb hitbizományok a törökök kiűzése után a XVIII. évi június hó 21-en, csütörtökön. 45 században alakultak, amikor nagy pusztaságok voltak Magyarországon és amikor — a XVIII. században — ezeket a latifundiumokat ugy kellett ráoktrojálni az emberekre. Ugy tudom, Eble Gábornak egy gazdaságtörténelmi munkájában van megírva, hogy a budai Heinrieh-családnak választása volt a budai Rácfürdő, meg a budai malom és Békés vármegye között és ők a Rácfürdőt választották Békés vármegye helyett, amelyet azután a Harruckern-család kapott meg. (Mozgás.) Ezek a nagy latifundiumtulajdonosok a XVIII. században a török pusztítás után kulturmissziót teljesítettek. De ami háromszáz esztendővel ezelőtt indokolt volt, az a XX. században, a mai csonka Magyarországon elavult anakronizmus. (Ugy van! bal felől.) Csak az a szerencsétlenség, hogy nem volt meg az átmenet ; háromszáz esztendőn keresztül nem volt meg a fokozatos fejlődés a birtokpolitikában. Most tehát, a legkritikusabb pillanatban kell, de feltétlenül kell, megoldanunk ezt a kérdést. Megdöbbentő az, hogy például Poroszországban, amelyet pedig az agrárreakció főfészkének szoktak Európában tartani, a hitbizományok átlagos nagysága 3400 katasztrális hold, Magyarországon pedig az átlagos nagyságuk tízszer akkora: 35.000 hold, de vannak köztudomásúlag 100—200—400.000 holdas hitbizományok is Magyarországon. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Poroszországban a hitbizományilag lekötött 3 és */a millió holdon több mint 1200 hitbizomány alakult; nálunk a hitbizományilag lekötött 2 és 1

/g millió holdon csak 97 hitbizomány. Ott tehát a közép- és normális nagybirtokok vannak lekötve, nálunk ellenben antidiluviális abnormis latifundiumok. És ezek a mozdulatlan óriások jóformán kizárólag csak a magyarok és a hozzánk hü németek által lakott sik vidéken és a Dunán túl terpeszkednek. Ugyanis a régi Magyarország 63 vármegyéjéből 25 olyan megye volt, amelyen a hitbizományilag lekötött szántóföld arányszáma nagyobb az országos átlagnál, 30-ban pedig eléri ezt. E lekötött 25 megye közül 20-ban nagyobb a magyarság arányszáma az országos átlagnál, tehát világosan bizonyítja a statisztika, hogy a hitbizományilag lekötött latifundiumok elsősorban a fajmagyarság terjeszkedését akadályozták meg, ellenben nemzetiségi vidékeken, főleg Erdélyben, alig volt hitbizomány. Erdélyben a 80-as évekig egyáltalán egyetlenegy hitbizomány sem volt ; a 80-as években a báró Kemény-féle és még egy-két erdőhitbizományt lehetett csak nagy kinnal alakítani. (Felkiáltások balfelöl : Ez császári politika volt ! Es hívják a Habsburgokat! Ellenmondások jobb felöl.) Kiss Menyhért: Hívják! Puccsok voltak! Kímélték a nemzetiségeket! Baross János: 1867 óta Magyarországnak megvolt az önrendelkezési joga, ebben tehát hibásak vagyunk valamennyien, mindazok, akik „