Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-142

44 A nemzetgyűlés 142. ülése 1923. (TJgy van! TJgy van!) Teljesen helyeslem azt az álláspontot, hogy pártpolitikának ezen kérdés megoldásába belejátszania nem lehet, de azt mondani, hogy ez a kérdés nem politikai kérdés, megint lehetetlen állítás, mert ha van politikai kérdés, ha van nemzeti politikai kérdés, mely minden nemzet életében, különösen egy agrárius nemzet életében fontos, ugy az az, hogy az ország földje miként van megoszolva. A legelhibázottabb taktikának tartanám azt, amire, sajnos, jeleket lát az ember, hogy most egy frontba akarják állítani a legkülönbözőbb latifundiumok és nagybirtokok tulajdonosait, kvázi osztályharcszerü felvonulást lát az ember. Ez veszélyes jelenség. Osztályharcot nem hirdetnek a reform hivei sehol, nem szabad tehát, jobboldalról játszani az osztályharccal, mert ehhez a baloldalon mindig jobban értettek. Ez a világért sem akar fenyegetés lenni, én nem állok sem a jobboldalon, sem a baloldalon, én ebben a kérdésben középen állok, de az ország szempontjából nagy veszélynek tartanám, ha egy jobboldali osztályharccal most megint megakasztanánk egy becsületes, mélyreható földreformot, mint ahogy elgáncsolták annak idején a Darányi-féle telepítési és parcellázási törvényt. Mándy Samu.' Senki sem akarja megakasztani ! Baross János : Ha a Darányi-féle telepítési javaslatból törvény lett volna, Trianontól valószínűleg más országhatárokat lehetett volna kapni. De lehet, hogy sikerülni fog ennek a jobboldali koncentrációnak ezt a kérdést ideigóráig jégre tenni, ez azonban katasztrófa lehet az országra és a nagybirtokosságra nézve is, mert minél jobban elodázzuk ennek a kérdésnek komoly és mélyreható megoldását, annál nagyobb, annál elementárisabb erővel fog a visszafojtott energia kicsapni és attól lehet félni, hogy el fogja söpörni a mai agrárreformereket, akiknek helyébe agrárdemagógok fognak jönni s azok fogják majd megoldani ezt a kérdést az ország kárára. Szabó István (öttevényi) : Ez igy van ! Csak ismerni kell a nép hangulatát s akkor az ember tudja, hogy igy van ! Baross János : Ennek a reformnak tehát komolynak és mélyrehatónak kell lennie, toldozgatásokkal-foldozgatásokkal nem lehet a kérdést megoldani. Amikor tehát újból és ismételve hangsúlyozom a kérdés békés megoldásának, a különböző érdekek összeegyeztetésének szükségét, kénytelen vagyok rámutatni azokra a rettenetes hibákra, amelyek Magyarország egész földbirtokeloszlását és eddigi földbirtokpolitikánkat jellemezték, és amelyek — sajnos — az ország tönkremenésének fő- és alapokai voltak. Amikor feltárjuk a mai Magyarország birtokeloszlásának nagy hibáit, egyúttal meg kell vizsgálnunk, hogy mennyiben képes az 1920: XXXVI. te. ezeket a hibákat kiküszöbölni, és hogy vájjon évi június hó 21-én, csütörtökön. szükség van-e novelláris módosításra vagy sem. (Felkiáltások a baloldalon: Egy minister sincs itt!) Meskó Zoltán : Ez nem volt még, mióta parlament van ! Nincs itt egy minister sem, még az előadó sincs itt ! Ez nem komoly dolog ! (Zaj a baloldalon.) Az elnök felhívása után mást vártunk ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kiss Menyhért: Nagyobb dilettantizmussal nem is lehet országot boldogítani ! (Zaj a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk a szónokot !) Gubicza Ferenc : Olyan gyönyörűen beszél, hát halljuk! Elnök : Csendet kérek ! Baross János : En nem a kormánynak' beszélek, hanem az országnak! Klárik Ferenc : Mondd, hogy kibeszélsz az ablakon, nem a kormánynak! Kiss Menyhért: Az elnök intézkedhetik! Baross János : Magától értetődik, hogy amikor Magyarország földjének megoszlását vizsgálat tárgyává teszem, ezt nem tehetem más szempontból, mint a régi Nagy-Magyarország ós a — remélem — eljövendő Nagy-Magyarország látószögéből. Először : mert irredenta vagyok, másodszor : mert nincs is más birtokstatisztikánk, mint a régi Nagy-Magyarország birtokstatisztikája, mert bár évek óta beszélünk földreformról, sajnos, csonka Magyarországra nézve pontos, preciz, de még megközelítő birtokstatisztikánk sincs. Harmadszor : mert szükségesnek tartom azt, hogy a régi Nagy-Magyarország szempontjából és annak statisztikája alapján vizsgáljuk meg, hogy miként oszlott meg Magyarország földje. Ismétlem ugyanis, hogy Magyarország tönkremenésének egyik fő- és alapoka az a rettenetes sok és nagy hiba volt, melyben a régi Nagy-Magyarország birtokeloszlása leiedzett. (TJgy van ! TJyy van ! a baloldalon.) Hogy a magyar föld eloszlása nemzeti szempontból milyen veszélyes, azt 25—30 évvel ezelőtt épen az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben kezdték feszegetni. Ezelőtt 20—22 évvel tartottunk a Országos Magyar Gazdasági Egyesület égisze alatt az ország összes vidékein, a Felvidéken, Dunántúl, Délvidéken, Székelyföldön a nagy gazdakongresszusokat, legelsősorban a birtokpolitikai reformok sürgetése céljából. Előkerestem könyvszekrényem legporosabb fiókjaiból azokat a régi nagy köteteket, amelyek ezen gazdakongresszusok nyomtatott jegyzőkönyveit foglalják magukban. Ezek a gazdakongresszusok 25—30 évvel ezelőtt követelték már a nagy és mélyreható földreformot. Azokon a gazdakongresszusokon nem felforgató urak elnököltek. Zselénszky Bobért grófra pl. senki sem foghatja rá, hogy túlságosan felforgató, vagy radikális ember lenne. Azokon a kongresszusokon még szerepelt az agráriusok atyamestere és vezére, gróf Károlyi Sán-