Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-142
A nemzetgyűlés 142. ülése 1923. éri június hó 21-én, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Almásy László elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az összeférhetlenségi itélő-bizottság kisorsolása gróf Hoyos Miksa ügyében. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Walko Lajos, Szabó István (nagyatádi), gr. Klebelsberg Kiirtó. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 15 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja él.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bartos János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Perlaki György jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Baross János. Baross János : í. Nemzetgyűlés ! A költségvetés tárgyalása, amelyet pótolni akar ez a pótkávészerü indemnitási vita, egyetlen alkalom arra, hogy a nemzetgyűlésnek módja legyen foglalkozni a kormány egész politikájával és az összes fontosabb politikai kérdésekkel. Felszólalásom kizárólagos tárgya a földreform lesz, mert ne dugjuk fejünket a homokba : ez a kérdés lesz a legközelebbi időkben tengelye a magyar belpolitikai életnek, e körül fog minden és mindenki forogni. (TJgy van ! TJgy van ! oalfelol.) Elsőrendű nemzeti érdeknek tartom tehát azt, hogy ez a kérdés rövidesen nyugvópontra jusson, megoldassák, még pedig békésen oldassák meg, a különböző nagy szempontok figyelembevételével és lehetőleg józan kiegyeztetése mellett. Nézetem szerint a novelláris módosításra feltétlenül szükség van, mert ez a törvény gyenge, hiányos és határozatlan. (TJgy van! half elől.) Előre is mondom, hogy az előadói tervezetben, amely közkézen forog, vannak hiányok és kodifikatórikus szempontból is bizonyos tekintetben kifogás alá eshetik, de előre is kijelentem, hogy abban vannak olyan NAPLÖ XIII. nagy elvi szempontok, amelyeket én helyeseknek tartok és amelyeknek törvénybe való iktatása szükséges, én azonban nemcsak azokat tartom szükségeseknek, de másokat is. Felszólalásomban lehetőleg igyekszem tárgyilagos lenni, mert végzetes hibának és szerencsétlenségnek tartanám az országra nézve, hogy ha a földreform kérdésében a szenvedélyek lennének úrrá. Sajnálattal kell látnunk azt, hogy különösen jobboldalon, ahonnan pedig az ember a mérsékeltebb hangot szokta meg, ennek a kérdésnek nagyon aggressziv tárgyalási módját tapasztaljuk, sőt oly személyes piszkolódásokat, személyes támadásokat is olvassunk, az utóbbi időben a magyar lapokban, amelyek a magyar politikai életnek arra a legszomorúbb évtizedeire emlékeztetnek, amikor nagy kérdések megoldását rendesen személyes piszkólodások és személyes viták akasztották meg. Mindenesetre egyedülálló, pártonkivüli helyzetem megkönnyíti azt, hogy osztály- és pártérdekre való tekintet nélkül tisztán nemzeti szempontok alapján igyekezzem keresni az igazságot, és talán azt a célhoz vezető utat, amely ezeket a nehéz kérdéseket megoldani segíthet. T. Nemzetgyűlés! Mégegyszer vissza kell térnem a legutóbbi heteknek eseményeire és a legutóbbi hetekben olvasott sajtóközleményekre. Tücsköt-bogarat összeirtak ebben a kérdésben, a leglehetetlenebb tendenciákat tulajdonították azoknak, akik a hiányos földreformtörvényt egy novelláris törvénnyel akarják módosítani. A legkülönbözőbb ráfogásokat olvastuk : először is azt, hogy ez a kálvinisták harca a katholikus egyházi javak ellen, ez a kisgazdák harca a mágnások ellen, ez a keresztény kurzus harca a zsidó birtokosság ellen. Nem, t. Nemzetgyűlés, józan eszű embert ennek a kérdésnek megoldásánál ilyen szempontok nem vezethetnek. Ezen kérdés megoldásánál semmi másnak nem szabad latba esnie, mint általános, nagy nemzeti szempontoknak.