Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-141
A nemzetgyűlés 141. ülése 1923. évi június hó 20-án, szerdán. 37 hát 6000 koronát meg tudott volna takarítani métermázsánként. Van azonban, mint ahogy én tudom, még elhibázottabb dolog is. En nem támadom a kormányt. Esztergályos János: Hiszen támadhatja egészen bátran! Tankovics János: Ezt kérem, tessék rámbizni ! Reisinger Ferenc : Igaza is van ebben a kérdésben ! Tankovics János: En csak felhívom a kormány figyelmét arra, hogy hagyjon fel az ilyen intézkedésekkel, amikor egyes egyéneket, mint például a vám-malmosokat — bár a kormány ezt nem tudja — a tönk szélére visz. Itt vannak a nagybankok. Bocsánatot kérek, nem kérkedésből mondom, de élettapasztalat alapján én is egy kis pénzintézet vezetője vagyok, ez azonban nem zárja ki, hogy épen erre nézve is meg ne tegyem a megjegyzésemet, ha érzem, hogy ez a nemzet javát célozza. (Helyeslés jobbfelől.) Mondom, itt vannak a nagybankok. Ugy hallottam, hogy ezek körülbelül 70 milliárdot kaptak 8—9, maximum 12%-os kamat mellett, amely összeg egy év alatt — hiszen tudjuk, milyenek a kosztpénzek, milyen a tőzsdézés — körülbelül még egyszer annyi lett. Pikler Emil: Még több is annál! Tankovics János: Hát ez a kormány nem tudná ugy megcsinálni? Szégyen volna erre a nemzetre, hogyha mindent meg nem ragadna, hogy kijöjjön ebből a lehetetlen helyzetből! Ott vannak a nagymalmok. Ezek igen nagymennyiségű pénzt kaptak. Ezen az olcsó pénzen bevásárolták a gabonát, nagymennyiségű gabonát. Mire a pénzt visszafizették, a pénz a felére romlott le, a liszt pedig a háromszorosára szökött fel. Pikler Emil: Ebben ^teljesen igaza van! Tankovics János : Én, mint a kormányzópárt tagja, a legnagyobb sajnálattal mondom ezeket, de mégis szives figyelmébe ajánlom a kormánynak, hogy az ilyen nagy dolgoknál iparkodjék eredményt, illetőleg megtakarítást elérni és helyesebb pénzügyi politikára helyezkedni, nem pedig azokat a kisiparosokat úgyszólván tönkretenni. Egy olyan kis vámmalom, amely, mondjuk, egy évben — a mai pénzt véve figyelembe — húszmillió korona forgalmat csinál, fizetne az egyenlő teherviselés alapján 600.000 korona forgalmi adót, a kontingens címén pedig több mint hétmilliót kellett fizetnie. Ez csak nagyon alacsonyan van számítva, mert tényleg ennél sokkal nagyobb összeget is.fizettek. Szomjas Gusztáv: Öt és fél vagont adtak! Tankovics János: Igen, annyit adtak. Az őrlési adótörvény szerint a kormány a malmokkal szemben ezt alkalmazhatja, itt azonban ennél a törvénynél történt valami. T. i. — azt hiszem — a törvény 6. pontja azt mondja, hogy a vámmalom 15 százalékot köteles kivenni, és abból öt százalék az államé. Minthogy én ismerem ezt a dolgot és a törvény ezen részének roppant sérelmes voltát, — ez a hatodik pont ugyanis tisztán az uradalmi cselédeket, a napszámosokat, a kepés aratókat sújtotta — nem is egyszer felszólaltam abban az irányban, hogy ezt a 15 százalékot el kell törölni. Pikler Emil : Miért nem szavazták le azt a törvényjavaslatot ? Szomjas Gusztáv: Mert az olcsó kenyeret oda kellett adni a munkásoknak. Reisinger Ferenc : A Szomjas lisztjéből kell az olcsó kenyér, nem a cselédekéből. Tankovics János: Eltörölték az öt százalékot, maradt a 10 %. (Zaj.) A kormány erre a tiz százalékra, ha a malom keres 10 vagon gabonát, elvisz négy, öt vagon gabonát. Tavaly aratás után a gabona legmagasabb ára 4500 korona volt. Nekem is van egy malmom és számadatokkal tudom igazolni, hogy három vagon gabonáért csak 900.000 koronát kaptam, holott a húszezer koronás gabonaár mellett, amely ma divik, — csak ezt veszem figyelembe — hatmilliót kellett volna kapnom. Fizettem 5,100.000 K forgalmi adót, holott az egyenlő teherviselés alapján talán csak 450.000 korona forgalmi adót fizettem volna. . Minden a földön levő ember a törvény alatt áll és a törvényt tisztelnie kell. En is tisztelettel vagyok a meghozott és fennálló törvények iránt. Engedje meg azonban az igen t. Nemzetgyűlés azt, hogy arra kérjem az igen t. kormányt, hogy iparkodjék ezt a törvényt egy módosító törvénnyel megváltoztatni. Olyan törvényt nem lehet megtartani, — nem akarom azt mondani, hogy nem lehet tisztelni — amely különbséget tesz az ország polgárai között. Pikler Emil : Sok olyan törvényünk van ! Tankovics János: Ha reám a törvény áll és azt látom, hogy a másik polgártársamra nem áll, akkor a legegyszerűbb ember is azt mondja : lehetséges ez? akkor hogyan tiszteljem azt a törvényt ? Én ígértem, hogy nem leszek hosszú. Azt hiszem, hogy ebből a rövid magyarázatból is megérthették szándékomat. Amikor rámutattam arra, hogyha úgyis áll a dolog, hogy a kormánynak erre szüksége van és nem is vonom kétségbe, mert ismerem ország és a nép nyomorát, mégis hangoztatnom kell, hogy azt a törvényt meg kell változtatni, mert eléggé kitűnt, hogy ennek szüksége tényleg fenforog. Még egy percre kérem a t. Nemzetgyűlés szives türelmét. (Halljuk ! Halljuk !) Nem értem azt a politikát, hogy egyetlen egy budapesti nagy intézetnek háromszor annyi értékű papírja fordul meg a börzén, mint az egész jegybank kibocsátása. Pikler Emil : Ez az úgynevezett okos defláció, amellyel tönkreteszik az országot. Tankovics János: Nem olyan ördöngösség ez, csak egy kis jóakarat kell hozzá, amit fel-
