Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-152
390 A nemzetgyűlés 152. ülése 1923. évi július hó 10-én, kedden. azok is olyan megdöbbentő számok, amelyeknek láttára valóban gondolkodóba kellene esniök azoknak, akik újra, meg újra ilyen módon akarják az állami deficiteket ellensúlyozni, hogy az állami üzemekben akarják behozni azokat a deficiteket, amelyeket minden oldalról felidéztek. Pl. június 1-én, a múlt hónap elsején volt a zsir 2300 K ; a múlt hónap végén, tehát csak négy hét alatt, épen a duplájára, 4600 K-ra ment fel, anélkül azonban, hogy ennél az árnál megállott volna ; hiszen tudjuk, hogy ma a zsir már 6000 K-án is túl van. A cukor június 1-én 1380 K volt, négy hét alatt felment 2000 K-ra és itt sem állott meg. Sándor Pál : Azóta nem termett cukor ! Pikler Emil : A kincstári részesedést is emelték 220 K-val kilónként! Kéthly Anna : A marhahús ára 2760 koronáról négy hét alatt 3000 koronára ment fel és ma már ez a hus is a budapesti piacokon 4000 koronába kerül. A többi élelmiszerről is fel lehetne sorolni, hogy négy hét alatt mennyivel ugrott fel, fel lehetne sorolni azt, hogy az négy hét után sem állott meg, nem tudom azonban, hogy érdemes-e felsorolni, hiszen azok, akik ezeket az árukat a piacon a kereskedelemben vásárolják és nem a maguk birtokáról szállitják fel háztartásuk részére, valószínűleg mind nagyon jól tudják, hogy mit jelentenek ezek az árak. Az olcsó husakciónk, az olcsó zsirakciónk is megérdemli, hogy beszéljünk róluk. Hiszen számtalanszor megmondtuk már és számtalanszor kritizáltuk azt s hogy itt Budapesten az amerikai hus minden vámmal, minden szállítási költséggel megterhelve is, olcsóbba kerül, mint a benti, magyarországi marha- vagy sertéshús és akkor nem talál senki feltűnőt, nem talál senki megbotránkozni valót ezen, hogy hol van különbség, amely a két ár között fennáll! A mi élelmiszerüzemünknek, a budapesti élelmiszerüzemnek szerepe is arra zsugorodik, arra szorítkozik, hogy megvárja, amig élelmiszerkészletének piaci ára a duplájára felmegy és akkor adja el élelmiszereit azon az áron, amelyen akkor kellett volna adnia, amikor még ez az eladás tényleg alkalmas lett volna az árak leszorítására. Propper Sándor : Spekulál a keresztény községi párt az áruval! Kéthly Anna: Ennek az élelmiszerüzemnek a szerepénél meg kell jegyeznem azt, hogy pl. a tojásakciónál 35 koronáért adja a tojást, de minden második tojás romlott, záptojás. Tulajdonképen tehát épen ugy jár az a háziasszony, aki az élelmiszerüzemben vásárol tojást, mintha azt a rendes kereskedelemben vásárolná be. Beszélnem kell arról is, amit a múlt héten egy interpelláció keretében Patacsi Dénes képviselő ur is szóvá tett, nevezetesen arról, hogy a vidéken a tej 80, 100, 120 koronára van maximálva, itt Budapesten pedig a tejet 300 és 320 koronáért adják. (Igazi Ügy van! jóbbfélol.) Batitz Gyula : Feleresztve persze vízzel ! Kéthly Anna : Hol van az a különbség, amig az a tej Pestre kerül : a vasúti fuvarban, vagy a közvetítő kereskedelem hasznában? S ha itt illetéktelenek illetéktelenül hasznot vesznek ezeken az árukon, akkor miért nincs a kormányban elég erély és elhatározottság, hogy ezekbe a piszkokba, ezekbe a rossz szagú üzletekbe belenyúljon s ha odalenn megmaximáltatja az árakat 80—100— 120 koronában, akkor Budapesten is legyen rá gondja, hogy meg legyen a két ár között a megfelelő arány. Szijj Bálint : Hát van egy cikk, amelynél a drágaság oka nem a paraszt, mert ő olcsón adja oda ! Propper Sándor : Nem is bántjuk a parasztot, csak a nagybirtokost ! Kéthly Anna : így van ez más áruknál, más élelmiszereknél is. Amit odalenn összevásárolnak, idefenn pedig a spekuláció céljaira elraktároznak, azt csak akkor bocsátják a kereskedelembe, a fogyasztó elé, amikor már elegendően felverték az árát, amikor már elegendő hasznot találnak rajta. Csöngedy Gyula: Kik? Sándor Pál: Elmondták ezt már itt sokszor, de önök tudomásul vették az interpellációra adott választ! Propper Sándor: Mindent tudomásul vesznek ! Szeretnék olyasmit látni, amit nem vesznek tudomásul ! Sándor Pál : Mi történt a gyufa-kartellel ? Kéthly Anna: Épen a napokban mutatott reá Györki Imre képviselőtársam azokra az üzelmekre, amelyeket a malomkoncern ezen a téren elkövetett, arra a nagy aránytalanságra, amely a kenyérliszt és a nullás liszt ára között fennáll. Erre megkaptuk rögtön a választ: ha aránytalan a két lisztár, akkor a nullás liszt árát feljebb emeljük és akkor aztán meglesz a kettő között a megfelelő arány. (Derültség a szélsobalóldalon.) Barthos Andor: Majd jön intézkedés! Peyer Károly: Jó kis logika! Kéthly Anna : Ugyancsak a malomkoncern jó kis üzlete az is, amiről a magyar gyáripar tesz jelentést, hogy kompromisszumos megállapodást létesítettek a kereskedelemügyi minister úrral, hogy a kenyérárakat 10 naponként fogják felülvizsgálni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy majd minden 10 napban engednek a kenyér árából, hanem ellenkezőleg azt jelenti, hogy minden 10 napban el lehetünk készülve arra, hogy a kenyerünk drágább lesz. Peyer Károly: A munkabért is 10 naponként kell felemelni. Gubicza Ferenc: Semmi kifogásunk nincs ellene ! Rothenstein Mór: Az más! Szijj Bálint: Fel kell emelni!
