Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-152

§86 À nemzetgyűlés 152. ülése 1923. évi július hó 10-én, kedden. ják nézni, azok nem számolnak azzal, hogy nem lehet a hurt a végsőkig fesziteni ; nem számolnak azzal, hogy ennek valahol mégis csak kell határának lenni és hogy ennek valahol mégis csak van határa. Nézzék csak meg, vegye mindenki a fáradságot és nézze meg a piacokon azokat a szegény asszonyokat, akik ott járnak tétován, üres szatyorral a boltok és piaci kofák előtt ; csak megnézik az árakat, csak végignéznek a kifüggesztett árjelzőtáblákon, de vásárolni nem tudnak és kétségbeesetten, üres tekintettel ugy mennek haza, hogy a kétségbeeséstől már nem tudnak hova lenni. Hiszen ha valaki venné magának a fáradságot, érdeklődnék ezek után a dolgok után, és meglátná, hogy milyen állapotok vannak a piacokon, akkor meglátná azt is, hogy ezek az árak, ezek az állapotok már több helyen odáig ragadtatták ezeket a végső kétségbeesésbe kergetett asszonyokat, hogy felbontották a piacon a kofáknak és kereskedőknek áruit és olyan kitörésekre ragadtatták magukat, amelyeket ezek mellett az állapotok mellett még csak csodálni sem lehet. Rupert Rezső : Mindent megmagyaráz az 50 koronás zsemlye ! Propper Sándor : Azért hozzák a sajtóbilincset és a szájkosarat, hogy ezekről ne lehessen beszélni. (Zaj. Elnök csenget.) Kéthly Anna : Amikor ezeket a jelenségeket látják a piacokon és a boltokban, akkor nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy ez egynéhány elkeseredett asszonynak elkeseredett kitörése. Olyan szjmptóma ez, amely kell hogy világosságot gyujtson ezekre a dolgokra, világosságot gyujtson azoknál, akik ezt nem akarják meglátni, hogy meglássák végre, mennyit s hogyan szenvednek azok, akik dolgoznak, akik ennek az országnak a legértékesebb elemei. Propper Sándor : Mit törődik ezzel a nagybirtokosok és nagybankosok pártja ! (Zaj.) Nemes Bertalan : Erre kell a szájkosár ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Rupert Rezső : Ezzel akarnak gyógyítani ! Erdélyi Aladár : A nagybirtokosnál nem éhezik senki ! (Zaj balfelôl.) Kéthly Anna : Hallottuk ugyan azt is, hogy a dolgozók libapecsenyét esznek, meg azt is, hogy szombattól hétfőig kocsmázások vannak a munkáskerületekben, munkásnegyedekben. Erdélyi Aladár : Az igaz ! Propper Sándor : ön levizsgázott Szentesen ! Még a locsolás és a mentőkocsi ellen is kifogása van ! Erdélyi Aladár : Ha ott lett volna, tudná, hogy mi volt ! Ostobaság|! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Klárik Ferenc : Olvastuk az újságban, hogy mit mondott ! Elnök : Klárik Ferenc képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni ! Szeder Ferenc (közbeszól). Elnök : Szeder Ferenc képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni ! Erdélyt Aladár : Rosszul olvasták ! Elnök : Erdélyi Aladár képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Propper Sándor : Megdöbbenéssel olvastam, amit ön mondott ! Elnök : Propper képviselő urat hasonlóképen kérem, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. Kéthly Anna : Pedig, ha ezek az igen tekintélyes urak nemcsak ócska frázisokat hangoztatnának, hanem egyszer komolyan, igazán, közelről megnéznék azt a libapecsenyés munkásházat és azt a szombattól hétfőig kecsmázó munkásembert, nem hiszem, hogy maguk is nem döbbennének meg attól a képtől, amely azokban a házakban elébük tárul. Propper Sándor : Nem mennek oda, mert nem szeretik a szegényszagot ! Erdélyi Aladár : Nem megyünk vámot szedni ! Propper Sándor : Beszéljünk a locsolásról ! (Zaj.) Kéthly Anna : Látnák ott, hogy ezek a dolgozó tisztviselők és munkások sápadtak, koraöregek, koravének a rossz táplálkozás miatt ; látnának a munkásnegyedekben ferdesarku, ócska férficipőben, vagy cipő nélkül piacrajáró munkásasszonyokat, látnának gyermekeket katonabluzokban és katonasapkákban, melyeket, mint a nagy háború emlékeit viselik, mert azóta sem került rájuk egy ruhadarab. Klárik Ferenc ; Azok is rongyosak ! Kéthly Anna : Megkérdezhetnék ezek az urak, ha másokat nem, a tanítókat, akik ezeket a gyermekeket tanítják, akik megmondhatnák, hogy a munkásgyermekek és a tisztviselők gyermekei nem képesek az iskolában az előadásra odafigyelni, mert éhesek szegények, mert sem reggelit, sem tízórait nem kaptak, nincs ott a figyelmük, annyira ki vannak merülve testileg, lelkileg és olyan fáradtak, hogy képtelenek a tanítást figyelemmel kisérni. Ugron Gábor : ötvenezer koronás tandíjak a jövő esztendőben a fővárosban S Tízezer korona beiratási díj ! Ez a magyar kultúra ! Propper Sándor : Tandíj buzavalutában ! Ruppert Rezső : Nem törődnek ezzel az igazgatósági tagok ! Propper Sándor : Mintha a munkásemberek búzát termesztenének a konyhákban ! (Zaj.) Kéthly Anna : Ha benéznének egy ilyen mun" káslakásba, meglátnák, hogy minden hiányzik onnan, ami felesleges volt, sőt még az is, ami nem volt felesleges. Hiányoznak az ágyból a párnák, az ágynemű, lepedő, mert mindent, amit lehetett, pénzzé tettek már. Azt a pár piszkos rongyot, ami ott maradt, még eladni sem lehet. Megnézhetik a vasárnapi munkást és tisztviselőt, aki azelőtt a béke idejében mégis legalább vasárnap magára tudott venni egy tisztességes ruhadarabot, most pedig hétköznap és vasárnap ugyanazt viseli, ünnepen sem tud mást magára venni, mert nem kerül neki abból a pár koronából, amit megkeres. A fehérnemű a dolgozó családokban nem-