Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-152

À nemzetgyűlés 152. ülése 1928, évi július hó 10-én, kedden. fö Rupert Rezső : Amit azonban a mai zsarnokság megakadályoz abban, hogy lehessen. (Zaj a jobboldalon.) PetrovitS György : Kiizködve, gyötrődve éljük az életet, nem tudjuk, mi vár reánk, de én sem a magam, sem a gyermekeim sorsát nem tudom elképzelni ugy, hogy kapcsolatba ne hoznám azt a régi haza feltámadásával. És amikor itt és másutt látok dühös elkeseredéssel egymásra támadni magyar embereket, oly idegennek érzem magam közöttük, mert nem tudom megérteni, miért nem forrasztja őket össze a régi nagy múltnak dicsőséges emléke, megaláztatásunk fájdalma és az uj magyar jövő reménysége. Nekem publikus ambicióm semmi sincs, csak egy vágyam, sóvárgásom, imádságom és sziklaszilárd hitem, a módcsitott dantei mondás : »0 beata Hungáriáé intégra !» I Elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : S ólásra következik? Perlaki György jegyző : Kéthly Anna ! Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szóló igen t. képviselő ur azt mondta többek közt, (Zaj. Halljuk/ Halljuk/) hogy a nemzetgyűlés egyik súlyos hibája a múlt bűneinek felhánytorgatása. Amilyen igaz ez a megállapítás, annyira kétségbeejtő is, mert ez a megállapítás azt jelenti, hogy ezzel a folytonos multakban való turkálással a jelennek legszomorúbb és legnehezebb problémáiról akarják a figyelmet elterelni. El akarják terelni a figyelmet ezekről a problémákról főleg azért, mert egyáltalán nincs is szándék a kormányban, a kormányzati rendszerben ezeknek a hibáknak megszüntetésére, ezeknek a problémáknak megoldására. Én a jelennek egy ilyen súlyos problémájáról, a drágaság kérdéséről akarok beszélni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Az egyesztendős nemzetgyűlés tartama alatt ezekből a padokból számtalan felszólalásban tettük kritika tárgyává azt az álláspontot, amelyet a kormány tanusit az egyre növekedő árakkal szemben. Kimutattuk a drágaságnak okait, kritizáltuk azokat az intézkedéseket, amelyeket tettek és amelyeket kielégítőknek nem lehetett tartani. Számadatok tömegével támasztottuk alá ezeket a felszólalásokat és a feltétlenül bekövetkező katasztrófa veszedelmére figyelmeztettük az illetékeseket. Ezek a felszólalások mind a mai napig falrahányt borsónak bizonyultak — amint a mai szörnyű helyzet mutatja — és azt mondhatjuk, hogy ezeknek a napoknak uralkodó témája sokkal inkább, mint valaha, ahova megyünk, akivel beszélünk, mindenütt a megélhetés, a drágaság kérdése, Akárhol, akár Budapesten, akár vidéken, akár a falusi vagy városi szegénységgel beszélünk, érdeklődünk náluk, hogy hogy megy a sorsuk, mindenünnen csak panaszt, elkeseredést és jajgatást hallunk. A piacon, utcán, otthon, akárhova megy az ember, mindenütt ez a kérdés foglalkoztatja a fixfizetésü embereket, jobban, mint valaha, és nem látszik semmi nyoma annak, hogy ez a kérdés rövidesen le akarna kerülni a napirendről. Propper Sándor : A búza pedig mászik az ötvenezer felé ! Szabó Imre : Nem is mászik, hanem rohan ! Kéthly Anna : Ezeknek az embereknek, a fixfizet ésüeknek, munkásoknak, falusi és városi szegénységnek nincsenek papírjaik, nem játszanak a tőzsdén, emiatt nincs is nyugtalan éjszakájuk és nyugtalan nappaluk, de annál inkább nyugtalanok éjjel-nappal azért, mert nem tudják, hegy a második, harmadik napra jut-e már abból a keresetből, abból a sovány egypf r koronából, s hogy a második és harmadik napon tudnak-e valamit az asztalra adni, tudnak-e enni adni a gyermekeknek és az asszonynak. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az illetékes tényezőknek nyugalmát csak politikai viharok zavarják meg ; azok az állapotok, amelyek leint vannak a falusi és városi szegénység között, ezt a jól megérdemelt vagy jól meg nem érdemelt nyugalmat ugyancsak nem zavarják meg. Azalatt pedig, mig ott a legteljesebb nyugalom honol, odakint pusztul napról-napra a magyar nemes valuta, a legnemesebb valuta : a magyar dolgozóknak munkaereje, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Szinte megdöbbentő és érthetetlen az a közömbösség, az a nemtörődömség, amellyel ezeket az állapotokat nézik és nem segítenek rajtuk. Mi már nem is reklamáljuk a fajvédelmet, mert tudjuk, hogy az utolsó négy esztendő eseményei beigazolták, hogy ez a jelszó csak takarója azoknak a szinte grandiózus szélhámosságoknak, ( Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) amelyeknek fedezésére ezt a jelszót felhasználják. Ezt a jelszót tökéletesen kompromittálták és veszni hagyták azokat az értékeket, a fajta számára és mindenki számára is értékeket, amelyek hivatva voltak itt uj értékeket és uj életet teremteni. (Ugy van ! balfelől.) Soha ebben az országban nem volt ilyen hallatlanul nagy halálozási arányszám, mint most. Soha ebben az országban a tüdővész és a népbetegségek nagyobb áldozatot nem követeltek és nem szedtek, mint most. Hiszen ma már a legutolsó kimutatás szerint naponta 10-n él több tuberkulotikus beteg hal meg csak itt a főváros kellős közepén. Hányan halnak meg odakint az országban, ahol ebben a tekintetben ugyancsak nincsenek jobb állapotok ! Azt mondhatjuk, hogy a tüdővész pusztítása felér az egész háborúval, hogy a második háborút éljük, amikor ezeket az áldozatokat összeszámoljuk. És ha megnézzük a dolgozókat, egy lelkiismeretes orvos a ma dolgozó munkások és tisztviselők 90%-át kénytelen volna munkaképtelennek nyilvánítani, annyira le vannak romolva, annyira tönkre vannak téve, a szervezetük annyira vesztett az ellenállóképességéből. A kórházakban, betegpénztárakban jelentkező betegek legnagyobb százaléka a drágaságnak áldozata ; szervezetük a folytonos nélkülözések következtében tökéletesen elvesztetté ellenállóképességét. T. Nemzetgyűlés ! Akik ezt nyugodtan tud-