Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-152
384 A nemzetgyűlés 152. ülése 1923. évi július hó '10-én, kedden. választják őket. Az autonómia lényegének jobban megfelel a választási rendszer és jó közigazgatást inkább lehet várni választott, mint kinevezett tisztviselőtől. (Ugy van 1 Ugy van! a jobboldalon.) A pénzügyi adminisztráció államositva van, s azért nem jobb a megyeinél, az állami rendőrség sem bizonyult jobbnak az ezelőtt volt városi rendőrségeknél. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos : Ezen lehet azért vitatkozni ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Sőt !) Propper Sándor : Csak pofozni tudnak jobban ! Petrovits György : Tehát nem ez a kérdés, hanem az, hogy mivel az a társadalmi osztály, amely a múltban a vármegyei önkormányzatot ellátta, lassankint egészen eltűnik, mely társadalmi osztály jön a helyére. Épen ezért nem is tartanám kivánatosnak ezt a kérdést egyelőre megbolygatni. Roppant fontos volna, hogy a kisgazdaosztálynak olyan műveltséget adjunk, hogy az a nemzeti közvélemény és közakarat kialakulásában méltóképen és komolyan résztvehessen (Helyeslés.) s a kisgazdaosztály műveltségben meggyarapodva és a kellő erkölcsi magaslatra emelkedve, a magyarság igazi középosztályává fejlődjék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Barthos Andor : A törvényhatósági bizottságban is helyet kell nekik adni. (Felkiáltások a jobboldalon : Ott van !) Petrovits György : T. Nemzetgyűlés ! Visszatérek oda, ahonnan elindultam. Ebben a széttagolt társadalmu, lelkileg meghasonlott korszakban a magyar léleknek az átformálása, az erős nemzeti lélek kifejlesztése a legmagasabbrendü feladat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a társadalmak és államok összeomlását mindig meg szokta előzni a lelkek dezorganizációja és összeomlása. Az emberiség lelke ma túlérzékeny, ideges, beteg. (Egy hang a jobboldalon : Önző !) A szélsőséges vagyoni ellentétek, a nagy pauperizmus, egyes társadalmi osztályoknak, némely helyen a földmivesmunkásoknak, a köz- és magántisztviselőknek hihetetlen nyomora, a lelkek felkorbácsoltsága ugy látszik ismét kifejlesztik és általánosítják a vágyat}, amely vagy egy erőteljes, sőt erőszakos uj irányzattól, vagy csupán egy nagy egyéniségnek, egy uj Messiásnak az eljövetelétől várja a nemzet sorsának jobbrafordulását. Szilágyi LajOS : A közalkalmazottak a nemzetgyűléstől várják ! (Zaj a jobboldalon.) Majd meglátjuk a szavazásnál ! Horváth Zoltán : Azt mondják az egységespárton, hogy Bethlenen kivül nincs más ember ! Propper Sándor : Itt van a providencia lis államférfiú, Gömbös Gyula (Zaj.). Elnök : Csendet kérek ! Horváth Zoltán : Mint megfigyelő ! Petrovits György : Hatalmas erejű, gyönyörű megnyilvánulása ennek a Messiást váró kornak Bárd Miklós egy csodálatos költeménye, amely igy szól. Propper Sándor : Odaát csupa Messiás ül ! Petrovits György (olvassa) ,• »Álmodom Egyről, aki Tőle jönne. Ki fakupából inna, Ki mind e szennyes üzleten És gyilkcs hazugságokon Végig tiporna. Ki végig szántna Tróján, Aquileján, Rómánál meg nem állna S nem döntené egy vizigót királylány Idő előtt habágyba. Ez végigszántna Szodomán ekével, Vassal szivébe nyitna, Ugy jönne mint a Végezet S ha itt mindennel végezett Rá fakupából inna. Egy nagy szántóról álmodom, Aki az Ur cselédje Nehézkes léptű, zord Titán, De kizöldülne nyomdokán Az uj tavasz vetése.« Én azonban, t. Nemzetgyűlés, nem csodatévő nagy, hatalmas egy embernek jövetelét várom, nem egy embernek az erőszakos uralmát,.hanem a magyar nemzet lélek uralcmrajutását, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) nem egyéni, nem katonai, nem csztálydiktaturát óhajtok, hanem a magyar nemzeti lélek lelkidiktaturáját. Rupert Rezső : Szóval a mai viszonyok megváltozását ! Petrovits György: Uj közszellem kell ide, amely erőteljesen nemzeti irányú, erőteljesen népies és erőteljesen szccialis tartalmú. (Helyeslés.) Ait vártuk az egységes párt megalkotásától, hogy hatalmas lépéssel viszi előbbre egy ilyen közszellem kialakulását, mert létrejövetelének alapgondolata és főcélja egy nagy eszme volt : lelki összeolvasztása a magyar társadalom két osztályának : a középosztálynak, a földmives kisgazdacsztállyal. (Ugy van/ Ugy van! a jobboldalon.) Ezt tartom ma is a magyar közélet egyik legfőbb problémájának. (Helyeslés a jobboldalon.) Cet erűm censeo ... És most jönne az, amiért esetleg fölényes és gúnyos mosolyban lesz részem némely oldalról. Egypár szó a magyar irredentáról. Nagyon sok Gambettája van ma e csonka, kis országnak, aki szerint »nem szabad beszélni róla«, és sok megértő magántudósa, aki azt mondja, bele kell nyugodnunk a változhatatlanba, íme ott van a kis Dánia, megtudunk mi is élni ugy, mint az a másik kis ország. Mikor a múltkoriban Lovász János barátom szép lelkes, hazafias beszédet mondott, azt kiáltották feléje: önképzőköri szavalat. Nem is tagadom, önkép:ököri élmények, diákkori emlékek soha nem újultak fel lelkemben annyiszor, mint mostanában. Mikor elvittek hazulról diákkoromban tanulni, a tanév legelső napjától az utolsóig egy szüntelen vágyakozás volt a lelkem az otthon, a szülők, a testvérek után. Ilyen örökös sóvárgó vágy most is az életem, az epekedés, a régi, a szép, a nagy, az igazi Magyarországért. (Élénk helyeslés és tafs a jobboldalon.)
