Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-141
23. évi 'június hó 2ö-án } szerdán. 32 A nemzetgyűlés 141. ülése 19; ellen küzdeni, hanem egy ügy érdekében szólalok fel. Hogy mennyire mennek a kereskedők tönkretételében, azt a következő dolog is mutatja, 1921-ben, ugyanakkor, amikor a koronánk felmászott, a gyufa ára lezuhant 1 korona 10 fillérre. Mit tett akkor ugyanez a gyufakar tel], Laknerrel az élén : Figyelmeztette a pénzügyministeriumot, hogy miután a gyufa ára visszafelé megy, ezeket a kincstári részesedéseket és adókat a kereskedők a raktáron lévő áruikból fizessék le azonnal, A minister urnák módjában volt, hogy ezeket prolongálhatta volna a 38.800. számú rendelet és végrehajtási utasitás alapján, azonnal irgalmatlanul bekasszirozta ezt a kereskedőktől, s voltak olyan kereskedők is, akiknek vérző szívvel el kellett adniok a házukat, csakhogy a kincstári részesedést megfizethessék, de nem voltak abban a helyzetben, hogy a drága árujukat olcsóbban piacra dobják. Ezt is csak azért mondom el, mint részletezést, hogy jellemezzem, mennyire mennek a kartelitörekvések, hogy mindent letörjenek, hogy azután mint monopolisztikus árut kezelhessék az árut itt Magyarországon. Ilyenkor persze mindig a kereskedő az uzsorás, mert mindig azt hiszik, hogy a kereskedő drágit, ezeket a dolgokat pedig senki sem veszi tekintetbe. Most kérdezem mi a mai állapot ? Lakner ur eddig mindig tagadta, hogy általában létezik gyufa-kartell. Az utolsó napokban azután publikálták hivatalosan is a gyufakarteilt és azt, hogy ennek a gyufakartellnak Lakner a vezetője. A tagadás tehát nem használt semmit. Megvették az utolsó nagy gyárat, a Pálffy-gyárat Szegeden és most az a gyujtóipar, amelyről önök hallanak, egyszerűen csak egy álnév ; mi szőröstől-bőröstől ki vagyunk szolgáltatva a Fürthdinasztiának. Ez a mai helyzet. Ha ez önöknek megfelel, én többet nem tehetek, mint hogy felhívjam rá a figyelmüket. Hogy számszerűen is lássák, mit jelent ez az adó és kincstári részesedés, fáradságot vettem magamnak, hogy bár ez nem az én szakmám, kiszámítsam az egész dolgot. Az 56 gyufaszámnál kisebb gyufaskatulyák után a kincstári részesedés 13 korona 90 fillért tesz ki, az adó 10 fillér. Az összes állami részesedés tehát a gyufának 40 koronás ára után, ahogy eladják a gyufát, 14 korona. Az 56-nál több szálúnál a kincstári részesedés a duplája: 27'80, az adó 20 fillér, a vám körülbelül 3 korona, a forgalmi adó a vámra, amelyet külön kell fizetni, 1'50, tehát összesen 32 korona 50 fillér, 14 koronával szemben, ha megmarad az eddigi 17 aranykoronás vám, amelyet most 26-ra akarnak emelni. Ebből azt méltóztatnak látni, hogy ha jóformán ingyen adja a gyufát az az osztrák, cseh vagy az a tót gyufagyáros, aki mégis csak kissé közelebb áll hozzánk, akkor se tudja behozni ebbe az országba. Én azt hiszem, hogy általában Magyarország gazdasági helyzete nem olyan rózsás, hogy azt a luxust megengedhetnők magunknak, hogy egy kartell érdekében mi feladjuk szükségleteinknek más országok részéről való kielégítését. Ilyen politikával nem lehet a népet boldogítani és megvalósítani azt a célt, hogy annak megadjuk olyan olcsón, amint lehetséges, a legfontosabb szükségletet ; ez az önök felfogásának sem felelhet meg ; meg vagyok arról győződve, hogy ebben mindnyájan teljesen egyek vagyunk ; tisztességes ember erről máskép nem gondolkozhatik. (Helyeslés.) A gyufa semmiképen sincs rászorulva a magas védvámokra, mint ahogy más cikkek sincsenek arra rászorulva. Tessék a dolgot ugy venni, ahogy van. Ez semmi más, mint kapitalisztikus túltengés, ezt én merem állítani, mint kapitalista. Ugyanannak a kapitalistának van gyufagyára Csehországban, Ausztriában és Magyarországban. Mindegyik kormánynál ki fogja vinni, hogy magas vámot szedjenek a határnál, mert őneki teljesen mindegy, ő monopóliumot akar Csehországban, monopóliumot akar Ausztriában és Magyarországban egyaránt. Őneki nincs szüksége arra, hogy egyik országból a másikba terelje ezt az árut, hanem mindegyik országban meg akarja szerezni — amint ez a kapitalizmusnak általában a természetében rejlik — a lehető legnagyobb hasznot. Ezt a legnagyobb hasznot illetőleg én nem mondom, hogy az állam erőszakkal avatkozzék bele ezekbe a dolgokba. (Egy hang a szélsőbaloldalon : De igen !) En ezt nem állítom, azonban az állam ne adja meg a lehetőséget arra, hogy ezek a kartellek mint a duvadak garázdálkodjanak Magyarországon, (Élénk helyeslés jobb- és balfelöl.) Ugyanaz a tőkeérdekeltség, amely odakünn tartja fenn ezeket a gyárakat, ugyanaz tartja fenn e gyárakat itt is. Semmi érdekük sincs e gyáraknak abban, hogy egyik gyár a másik köreit zavarja. Nekem a külföldhöz semmi közöm sincs. Közöm van azonban a hazai publikumhoz, közöm van ahhoz az emberhez, akinek mégis csak gyufa kell, aki petróleummal füt és világit, közöm van ahhoz, hogy az ő gyujtószerét erővel megdrágítjuk, ami nincs is az állam érdekében. És itt ismétlem azt, amit voltam bátor kezdetben mondani. A kofákat, a grájzlerosokat becsukatjuk és kiplakátozzuk a legnagyobb erélylyel, megmutatjuk, hogy van árvizsgáló-bizottságunk, aber die grossen Diebe lässt man . laufen. A nagytolvajokat nem bántja senki, sem az állam, sem a társadalom. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez igaz!) Azok között meglehet, hogy még főtanácsosok is lesznek egyesek, annyira kitüntetik magukat. Én őket nem irigylem ezért a főtanácsosságukért, csak azt mondom önöknek t. uraim, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyek etikai alappal birnak s ettől eltérni nem lehet. Az önök pártja keresztény alapon szerveződött. Ha azt akarjak, hogy az csak szólamokban legyen keresztény, akkor hagyják ezeket továbbra is ugy üzérkedni, ahogy eddig üzérkedtek. Ha azonban önök mindezen felsorolt tényeket figye-
