Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-152

380 A nemzetgyűlés 152. ülése 192, szere kimerült. Nagyobb része van a forradalmak győzelmében a régi rend gyávaságának, mint a forradalmárok bátorságának. (Igaz ! TJgy van! a szélsobalóldalon.) így volt ez nálunk is 1918-ban. Nem volt-e akkor valósággal kétségbeejtő a polgárság pipogyasága és szervezetlensége, és nem voltak-e méltók őszinte sajnálatra azok a régi, megcsökönyösödött gondolkozású konzervatív emberek, akik akkor félelmükben váltig hirdették, hogy ők tulajdonképen mindig republikánusok, szociáldemokraták voltak, de nem merték ezt az érzésüket kimutatni. (Igaz! TJgy van ! Derültség balfelöl) Ha mégis kutatni akarjuk, hogy a forradalom kitörésére alkalmas atmoszférának, tömeghangulatnak előidézésében mely pártnak vagy szervezetnek munkája játszotta a főszerepet, akkor is kétségtelen, hogy ebben nagyobb részük volt a radikális irányú polgári pártoknak és társadalmi szervezeteiknek, mint a szociáldemokratáknak. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Szeder Ferenc: Végre egy okos beszéd a túloldalról ! Petrovits György : Volt a szociáldemokráciának a forradalom első heteiben egy igen nagy és tagadhatatlan érdeme, az hogy mindenütt a legjobb akarattal igyekezett fentartani a közrendet, a személyi és a vagyonbiztonságot, és nagyrészben ennek köszönhető, hogy a forradalom első hetei aránylag kevés emberáldozatot kívántak. Olyan városokban, ahol régi és erős szervezete volt a szociáldemokrata pártnak, folyt le legnyugodtabban a forradalmi átalakulás, mig az olyan községekben, ahol a párt még megszervezve nem volt, nagyon csúnya dolgok, fosztogagatások, rablások és gyilkosságok történtek (Igaz ! TJgy van! a szélsobalóldalon.), mert semmi szervezett karhatalom, semmi katonai erő nem állott akkor rendelkezésre. Egyetlen szervezett politikai hatalom volt ebben az országban, a szociáldemokrata párt, mert voUak nagy tömegei és, legalább eleinte, fegyelmet tudott a tömegek fölött gyakorolni. Mint Jászi mondja: a szociáldemokrata párt kezében volt akkor az ország sorsa letéve. Ebben a helyzetben a szociáldemokrata párt politikailag nem bizonyult méltónak nagy poziciójára. Ha akkor megelégedett volna óriási térhódításával és nem követelte volna a maga részére az egyeduralmat, ha hajlandó lett volna megosztani a közhatalmat a polgári pártokkal, akkor valószínűleg nem következett volna el a bolsevizmus. Ez a józan belátás hiányzott a szociáldemokrata párt többségéből ugy a fővárosban, mint a vidéken. Mindent elkövettek, hogy a polgári pártokat, amelyekkel pedig szövetségben voltak, lejárassák és maguk legyenek a helyzet urai. A kormánynak tűrnie kellett, hogy a kommunisták orosz pénzen a legteljesebb akciószabadságeal szervezkedjenek, ezzel szemlen a szociáldemokrata párt sehol sem tűrte, sőt )3. évi július hó 10-én, kedden. erőszakkal is megakadályozta a polgári pártok szervezkedését. Mikor a pártok a nemzetgyűlési választásokra készülődtek, a szociáldemokraták Budapesten tettleg inzultálták a Károlyi-kormány vallásügyi ministerét, Nyiregyházán pedig a nemzetőrség országos kormánybiztosát. A polgári pártok kormánybiztosait az 1919. év elején erőszakkal eltávolították helyükről. A kormányzás egyre inkább a szociáldemokrata párt diktatúrája alá került, és a párt nem tűrt meg sem szervezkedési, sem sajtó-, sem gondolatszabadságot. (Zaj a szélsobalóldalon.) Mindezt gyönyörűen fejtegeti egy tanulmányában gr. Andrássy Gyula és a vele szemben ellentétes világnézetű Jászi Oszkár, aki ezt irja szószerint (olvassa) : »Voltakép megszűnt minden különbség bolsevizmus és szocializmus között,« és hogy (olvassa): »... a szocialista párt egyre inkább kezdett a polgári társadalommal, sőt a szövetséges pártokkal szemben is bolsevista elveket alkalmazni.« Ugyanő, a Tisza-korszak fanatikus gyűlölője, mondja azt is, hogy (olvassa): »A szociáldemokrata párt a Tisza-féle közéleti morál ellen csak addig küzdött, amig az ellene irányult ; amikor javára vált, egy percig sem habozott azt igénybe venni.« Még egy nagy hibája volt a forradalom alatt a szociáldemokrata pártnak: ellenszenve a magyar társadalom két legértékesebb rétege, a művelt középosztállyal és a parasztsággal szemben. Az intellektuellek gyűlöletét szintén Jászi panaszolja könyvének 29. oldalán. A parasztgyülöiet, ha meg is volt már az októberi forradalom alatt, főleg a kommunizmus alatt vált erőssé, amikor Kun Béla a június 21-iki szovjetgyülésen féktelenül izgatott a kisparasztok ellen és felszólította a földmives munkásokat, hogy törjék le a kis-parasztokat. Mindezekkel szemben az én nézetem szerint sem a bolsevizmus kitöréseért, sem a bolsevizmus alatt történtekért nem volna igazságos és politikailag helyes a mai szociáldemokrata pártot tenni felelőssé, amely rendszerrel minden közösséget ismételten és épen az előbb is Esztergályos képviselő úr a maga felszólalásában megtagadott. Az egy lelki epidémia volt, amely úrrá lett az embereken. Én jól emlékszem, kitörése napján Pesten voltam és egész éjjel nem aludtam, remegve a félelemtől és magam előtt látva az orosz bolsevizmus borzalmait. Amikor másnap kimentem a főváros utcáira, csak örvendező arcokat láttam. A középosztály ós a polgárság örült akkor a fordulatnak. Egyébként visszatekintve az eseményekre, nekem sokszor jut eszembe Kemény Zsigmondnak vagy Csengeri Antalnak egy évtizedekkel ezelőtt olvasott fatalista mondása : »Végzet intézi az egyesek életét, végzet a nemzetekét.« Mi lett volna, ha ez vagy amaz nem történik, ki tudná megmondani. A tanulságokat azonban le kell vonni és a főtanulság az, hogy pártok, ha ura-