Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-151

368 A nemzetgyűlés 151. ülése 1923. évi július hó 6-án, pénteken. a törvényhozó hatalom. A mi kormányaink bűneit megméri a Bulgáriával való összehasonlitás. Bulgária körülbelül olyan összetételű agrárállam, mint mi vagyunk. Azonban a kis Bulgária pénze százszor annyit ér, mint a mienk, pedig Magyarország szerencsésebb viszonyok között lévő és a többtermelésre inkább berendezett állam. Ott azonban becsületes, puritán kormányzat volt, ha talán politikai értelemben kifogás alá eshetik is. Nem is értem meg, hogy nagyatádi Szabó István földművelésügyi minister ur miért tiltakozott annyira a Stambulijszkivel való össze hasonlitás ellen. Stambulijszki tulajdonképen talpra állította Bulgáriát, bevezetett egy olyan puritán kormányzati rendszert, amely az 1922/23. költségvetési évben három milliárd kiadással szemben négy milliárd bevételt, tehát egy milliárd fölösleget mutat fel. Szabd István (nagyatádi) földmivelésiigyi mimister : Nem erről volt szó ! Rupert ReZSő : A Stambulijszkivel való szolidaritást nem kell megtagadni, mert ő csakugyan meghalt a bolgár földmives népért Dénes István : Csak a lapok állították be hamisan a dolgot ! Rupert Rezső : Stambulijszkit legfeljebb egyért lehetne megtagadni, azért, mert époly erőszakos politikával kormányzott, épugy korrigálta a választások rendjét és eredményét, épugy oktrojált választási rendszerrel kormányzott, mint a mi kormányunk. Ebben az egyben a mostani magyar kormány és Stambulijszki egyformák voltak. Olyan politikának, amely a korona kétszázszoros leromlására vezetett attól az időtől kezdve, amikor a nemzet sorsának intézése ismét a kezébe került, amely politikában a Bethlen-kormány követte el a legnagyobb hibákat, a bűnök tehertétele az ő nyakába szakad, nem lehet jó vége. Ez eddig is oda vezetett, hogy nemcsak államgazdasági életünk omlott össze, hanem nemzetgazdasági életünk is. Más országokon is végigment ez a leromlás, de Németországnak és Ausztriának megvan legalább az a vigasztalása, hogy nemzetgazdasági életrendje érintetlen maradt. Ausztria és Németország egy termelési befektetési inflációs politikát folytatott, ott a pénz leromlásával szemben a befektetések és a termelés révén nagyarányú vagyoni szaporulatra és jövedelemre tettek szert. A német és az osztrák kis cselédlány is dollárban gyűjthette össze kicsiny keresményét a márka és az osztrák korona helyett. Ma ezek az államok megfelelő ellenértékű valutával rendelkeznek, a nemes valuta alapján számítanak és dolgoznak. Ott nem számit az, hogy a pénzük leromlott, azonban igen sokat számit nálunk, ahol a vagyonunk magyar koronában van. De nem is lehet másként olyan politikában, amely külforgalmi és belforgalmi politikáját ilyen gyászosan, végzetesen tudtam megvalósitani s amely politikának koronája az a devizaközpont, amely egyszerűen arra rendeltetett, hogy a magyar közgazdasági életet megfojtsa, a magyar kereskedel- j met, a magyar ipart és a magyar mezőgazdaságot töméntelenül megkárosítsa s amely arra hivatott, hogy ide értékeket behozni, rongy papirkoronánkat aranyra változtatni ne lehessen. Ilyen előzmények, ilyen megalapozottság és ilyen politikai rendszer után, amelyet vázolni szerencsés voltam, illetőleg amelyet vázolni szomorú kötelességem volt, ilyen belpolitika, ilyen erkölcsi, jogi rend és ilyen gazdasági rend után nagyon természetes, hogy a külfölddel szemben kellemetlen helyzetben vagyunk, hogy külpolitikánknak nincs meg a kellő bázisa, nincs meg a kellő alapja, nincsenek meg azok a feltételei, hogy mi egészséges, jó, eredményes külpolitikát folytathassunk. Amikor innen az alkotmányosságot nélkülöző, a ruinait gazdasági rendű országból a ministerelnök és a pénzügyminister kölcsönért kimentek, nagyon természetes, hogy ezt a kölcsönt nem kapták meg, mert hiszen annak a kölcsönnek nem volt meg a bizalmi alapja. Dénes István : De meghosszabbították az életüket ! Rupert Rezső : A ministerelnök ur foglalkozott azzal a kérdéssel, vájjon időszerű volt-e kímenniök ezért a hitelért. Szerintem nemcsak időszerű volt, hanem már nagyon is későn mentek ki. De el kell ismernem, hogy előbb nem mehettek, mert a feltételek nem voltak meg arra, hogy előbb kimehessenek. Mert ebből az országból, ahol ziláltság és anarchia volt jogi, politikai és gazdasági tekintetben is, innen az atrocitások atmoszférájából nem lehetett előbb elmenni a művelt nyugatra, hogy ott azután egyenrangú félként mint olyanok, akik anyagilag is, erkölcsileg is bizalmat érdemelünk, valamit kérhessünk. A t. ministerelnök ur tanulhatott volna, csak az szomorú, hogy amikor eredménytelenül, sikerek nélkül hazajött, akkor sem tanult, idehaza akkor is azzal akarta kivédem a nagy fiaskót, hogy elkezdte : konzervatív-politikát kell folytatnunk, mert ne higyje az ellenzék és ne higyjék idehaza a demokratikus elemek, hogy tetszik a külföldnek a demokratikus politika. Én csak Peidl t. képviselőtársam megállapítását citálom erre, aki azt mondotta : csodálatos, hogy a demokratikus, sőt túldemokratikus Ausztria tudott kölcsönt kapni azoktól, akik csak a konzervatív politikát kedvelik, ellenben a konzervatív politikában élő Magyarország nem kapott kölcsönt azoktól, akik pedig a konzervatív politikát szeretik. Nem kell a szavakkal játszani. Konzervatív vagy nem konzervatív politika ; nem tudom, hogy a ministerelnök ur mit ért ezen, mert hiszen ebben a Házban senki sincs, aki egy tisztességes konzervatív politikát helyesnek ne tartana, hiszen azt sokféleképen lehet érteni. Ha például az 1914. évi Magyarország jogrendjét, erkölcsi rendjét, gazdasági rendjét és politikusainak és kormányainak tisztességét önmagukban akarja érteni a t. ministerelnök ur, ahhoz hozzájárulunk, mert szívesen konzerválunk egy becsületes, tisztességes állapotot. Ahhoz azonban nem akarunk hozzájárulni, hogy az atrocitások mai rendszere és más efféle egyéb