Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-151
À nemzetgyűlés loi. ülése 1923. évi július hó 6-án, pénteken. 365 bele és pedig igazi törvények alkotásába. Mert azok a törvények, amelyek a nemzetgyűlés elé hozatnak, s amelyeket itt a többség keresztülenged, legnagyobb részben a maguk lényegében nem törvények, hanem csak a formájukban azok, t. i. hiányzik azokból az a tartalom, amelynek egy törvényben meg kell lennie, ha az a törvény névre igényt akar tartani. Minden törvénynek az összesség érdekeit kell felölelnie, az összesség érdekeit kell megvalósítania, az összesség életviszonyait kell rendeznie pártatlanul és igazságosan, mert lehet a törvény formájában zsarnokoskodni, reakciós rendszabályokat is érvényre emelni. Az ilyen törvényjavaslatokkal szemben természetesen nekünk megvannak a kötelességeink és senki se csodálkozzék azon, ha az ilyen törvényjavaslatokat egészen könnyen átengedni nem akarjuk. Az igazságügyminister ur szándékait nem ismerjük. Az igazságügyminister úrral szemben, legalább a magam részéről, jó véleményben vagyok, azt hiszem, hogy ő jószándékkal jött ide. Ne emlegessen tehát ilyen tiszavárkonyi vezéreszméket, amelyek, ugy látszik, az abszolutizmus továbbfejlesztését akarják szolgálni. Ha a t. igazságügyminister ur csakugyan ilyen abszolutisztikus rendszabályokkal fog foglalkozni, ha odaadja magát ahhoz, hogy a nemzetgyűlés szabadsága letöressék, hogy szinte kodifikáltassék az a rágalom, mintha a nemzetgyűlés nem tenne eleget kötelességének, tehát rendszabályokra szorul, akkor senki sem fogja tőle elhárítani azt a gyanút, hogy ő tulajdonképen valakinek mandatáriusaként jött ide, hogy ideküldötték, és nem a saját becsületes eszejárása és hazafias érzése szerint jár el. Azok a viták és rendzavarások, izgalmak, amelyek helyenként itt ki szoktak törni, szintén nem ok arra, hogy a nemzetgyűlést halódónak tekintsük és megrendszabályozását szükségesnek tartsuk, mert ezeket az izgalmakat mindig olyanok robbantják ki, akikkel más tisztességes időkben nekünk diskusszióba sem kellene bocsátkoznunk, mert más tisztességes időkben fegyházban ülnének. Nem érdeke tehát a t. többségnek sem, hogy azzal az egy-két emberrel, aki itt az ellenzéket provokálja ilyen szenved elmés vitákra vagy izgalmakra, magát azonosítsa és a minister ur is azonosítsa magát velük, és hogy ebben lássa a parlament tekintélyének lehanyatlását. Majd az idő mindent meghoz ; a tisztességes idő mindenkit a maga fajsúlya és értéke, bűnei és erényei szerint a maga helyére vet. Semmikép sem lehet azonban ezt a kérdést egyszerűen csak igy, ilyen mesterséges rendszabályokkal, a nemzet egyik legféltettebb és legnagyobb jogának, a nemzetgyűlés szabadságának letörésével elintézni. \ Az igazságügyminister ur törődjék azzal, — ez a főhivatása — hogy a törvények tartalma jó és üdvös legyen, mindenekelőtt pedig törődjék a maga reszortjával. Törölje el azokat NAPLÓ xin, a törvényeket, amelyek rosszak, s amelyek a romlás útjára vitték ezt a nemzetet. Sok olyan incidentaliter meghozott szégyentörvényünk van, — az igazságügy körébe tartozó is — amelynek eltörlése ennek a nemzetnek csak becsületet fog szerezni. Lehet, hogy talán bizonyos kritikával szóltak a minister úrról; de ha a minister ur nem tesz egyebet, mint hogy eltörli ezeket a rossz, a nemzetet megszégyenítő törvényeket, a történelem akkor is meg fogja örökíteni a nevét' Avatkozzék bele a t. igazságügyminister ur más kormányzati ágak törvényhozásába is. En igen sok tennivalót látok, mert hiszen ezek a törvények jogi szempontból rendesen nem állják ki a kritikát. Hogy az igazságügyminister urnák egy példát is felhozzak, itt van rögtön ez az indemnitási javaslat, amelynek 8. §-a utolsó bekezdésében pl. az van, hogy ha eredetileg érvénytelen is valamely átruházási szerződés, az illetéket még akkor is le kell utána róni; szó van itt arról is, hogy ha nem is jön létre Írásbeli okirat az ingatlanokra vonatkozólag, azért az átruházási illetéket mégis meg kell fizetni. A törvény, jogrendünk megmondja, hogy ingatlanra vonatkozó ügylet csak Írásban jöhet létre, ha tehát nem Írásban jött létre, akkor egyáltalában nem jött létre, s akkor nem tudom megérteni ezt az atrocitást, ezt a monstrumot, hogy mégis átruházási illetéket kell fizetni annak, aki abszolúte nem szerződött. De nemcsak ez az egyetlenegy eset van, hanem a törvényhozási alkotásoknak egész sora van, amelyek jogi szempontból, a jogászi bírálat szempontjából a helyet meg nem állják. Az igazságügyminister úrra igen megtisztelő és nagy feladatok várnak, igy az is, hogy jogászi szemmel nézze meg már egyszer ezeket a törvényeket. Mert mi itt hiába beszélünk, ha az igazságügyminister ur nem siet segítségünkre, egyik monstrum a másik után fog megszületni az egységespártnak, a kormányzőpártnak sem valami nagy dicsőségére. Nagyon helyes lesz, ha a t. igazságügyminister ur — sajnálom, hogy nem volt az előbb itt — bizonyos igazságügyi reformokat is életbe léptet, nevezetesen, ha magánjogunkat az élettel egy színvonalra hozza. T. i. az afféle magánjogi szabályok, amelyek ma a birói Ítéletekben megrögzittetnek, mint amilyen a 24. számú döntvény, kissé lemaradtak az élettől. Ezek csak igen szép jogászművészeti tények és igen vigasztalóak a tekintetben, hogy ime a bíróság nem lépi át a maga hatáskörét, nem alkot törvényt, hanem egyszerűen alkalmazza a jogot, de azért mégis az igazságügyi kormányzatnak ezeket a kérdéseket most már valamiképen szabályoznia kell, hogy a biróság ne legyen kénytelen a merev jog szabályaihoz alkalmazkodva, valósággal igazságtalan döntéseket hozni. Nagyon helyes lesz, ha a t. igazságügy53
