Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-151

§66 A nemzetgyűlés 151. ülése 1923. évi juliuä hó 6-án, pénteken. minister ur beavatkozik a földbirtokreform rendezése kérdésébe is. Én erről bővebben most nem akarok beszélni, mert kissé nehéz helyzetben vagyok. Olyan romboló elemek kezébe került ennek a kérdésnek propagálása, hogy én nem akarok e tekintetben most szót sem ejteni, nehogy ugy lássék, mintha segítségemmel valamikép én is e romboló elemek közé akarnék sietni. Mindenesetre meg kell fontolni a dolgot és mindenesetre szeretettel kell ezt a kérdést rendezni a magyar nép javára, mert hiába fordulunk szeretettel a magyar nép felé, hiába hangsúlyozzuk a nép nemzetfentartó hatalmas jelentőségét, a tény mégis az, hogy Magyar országon, ebben a földmivesországban a földmivesnépnek majdnem kétharmada alig élhet meg a földből, illetőleg van egy része a földmivelőknekj — talán egyharmada — amely egyáltalában nem részesül a föld révén, a földből megfelelő áldásban. Hiányoznak azok a szociálpolitikai alkotások, amelyek ezek exisztenciáját biztosítanák. e Utalok itt a földmunkásokra. Bizony azok kétségbeesett helyzetben vannak, és ha valaki a földbirtokreformot jól akarja megalkotni, akkor tulajdonképen szociálpolitikával kell kezdenie a dolgot. Először ki kell elégítenem az összes földmivesigényeket, — értem a munkás- és cselédkérdést, — mert ha ezeket kedvezően meg tudom oldani, ha el tudom helyezni a fölös számú földmunkást, és munkaalkalmat tudok nekik biztosítani, amellett tudok valósággal egy szolgálati pragmatikát is alkotni részükre, hogy ezek az emberek ne érezzék magukat örökké az ég és a föld között lebegő helyzetben, hanem biztosított legyen az exisztenciájuk, akkor azt hiszem, reálisabban lehet a földbirtokreform kérdését is megoldani, mert akkor kevesebb lesz az olyan jelentkező, aki, ha, földet is adunk a kezére, nem tudja azt megtartani, szóval, aki nem életre való. A föidmivelésügyi kormány elhalasztotta ezeket a szociálpolitikai alkotásokat, elmulasztotta velük szemben a védelemnyujtást is, mert hiszen az, amit ő a földmunkásvédelem szempontjából itt egy törvényben pártolt, képviselt, az ezeket a szociálpolitikai igényeket nem elégíti ki. Yégre is legyünk tisztában azzal, hogy közigazgatási fórumokra ezeket az exisztenciális kérdéseket bizni nem lehet. Jellemző a t. igazságügyminister úrra, "hogy hogyan képzeli el ezeknek a nincsteleneknek, a földmunkásoknak jogvédelmét. 0 tiltakozott az ügyvédek ellen, és mint valami nagy vívmányt tünteti fel, hogy nem enged ügyvédet szegődni ezeknek a nincsteleneknek oldala mellé . . . Halász Móric : Igaza is van ! Rupert Rezső : . . . t. i. abban a formában és olyan értelemben, hogy lehetőleg ugy szabályozza a dolgot, hogy ügyvéd ne legyen a nincstelen mellett, mert nem ítélik meg abban a perben, abban a vitában az ügyvéd költségeit. Halász Móric : Eddig is így volt ! Rupert Rezső: ISÍagyon természetesen eddig is igy volt, a derestörvény szerint is igy volt, de rosszul volt, . . . Halász Móric : À régi törvények szerint is igy volt! Rupert Rezső *. . . . mert védelem nélkül maradtak. A munkáltatónak mindig van ügyvédje, ellenben a munkás, akinek magának kell fizetnie a költségeket, nincs képviselve, már pedig a pernek, eljárásnak költségeit meg kell fizetnie még akkor is, ha csakugyan neki van igaza. Ennek következtében sokszor, amit egyik részen nyer, a »másik részen elveszíti. A munkás nem vesz maga mellé ügyvédet, már pedig nagyon jól tudjuk, hogy a jogban nem járatos ilyen ügyetlen ember, akinek nincs meg a kellő társadalmi befolyása, összeköttetése sem, bizony sokszor elesik az igazságtól. A föidmivelésügyi minister ur azt mondotta, hogy ezért jó, hogy a költségek nem Ítéltetnek meg. Ez jellemző arra, hogyan itéli meg a kérdést. Súlyos tévedés és önámitás azt hinni, hogyha az illető elveszíti a pert, nem kell a költséget fizetnie. mert ha elveszíti, úgysem kell neki költséget fizetnie, mert ugyan min vegye meg az ügyvéd vagy az ellenfél attól a szegény embertől azt a költséget ; annak tehát mindig csak hasznára válik. ha ügyvédje van, mert az nem fogja belevinni semmiféle rosszba, támogatni fogja, és ha előre látja, hogy ügyét nem lehet megnyerni, akkor megmondja neki, hogy ezzel az üggyel hagyjon fel. mert nincsen igaza, ejtse el követeleseit. Halász Móric: Ritka ügyvéd az ilyen! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Általában ügyvédellenes hangulat nyilatkozik itt meg a földbirtokreform-novellával kapcsolatban is, és egészen érthetetlenül. Állítom, hogy akik az ügyvédet el akarják zárni attól, hogy képviseletet vigyen akár a megtámadott, a megváltást szenvedő oldalán, akár pedig mint az igénylő képviselője, az rossz szolgálatot tesz az ügynek, de különösen az igénylőknek, mert hiszen azt tapasztalatból tudjuk jól, hogy ezek a járatlan, ügyetlen és tudatlan emberek, ha mellettük jogtudó ember nincs, olyan, aki egyúttal meri is képviselni az ő érdekeiket, elüttetnek igényeik érvényesítésétől. Magam is pár helyen ilyen előkészítő eljárásban részt véve, szomorúan tapasztaltam, hogy valósággal terrorizálják az igénylőket, ámítják, félrevezetik őket még jogmagyarázattal is, és nagyon sokszor megtörténik, hogy a fele igénylő is elmarad egy-egy faluban, épen azért, mert az egyik biró azt mondja nekik, hogy nagyon drága az én boltom, itt nem lehet vásárolni, a másik pedig azt mondja, hogy csak közérdekből van igénylésnek helye, — mert ezt a frázist mindig erősen hangsúlyozzák — azt mondja, maga nem kérhet, mert maga egyén. Ugy magyarázzák, mintha a közérdek nem az egyének utján és nem az egyéneken keresztül érvényesülne. Száz és száz ügyben, házhelyhez