Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-150

â44 À nemzetgyűlés 150. ülése 1923. évi július hó 5-én, csütörtökön. ügyminister urnái, aki a pénzügyi bajokon való hamleti töprenkedést állandóan folytatja s ebből mérhetetlen kárai vannak az országnak, bátor vagyok a következő határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyministert, hogy a jegyintézet kereskedelmi hiteleinek engedélyezéséről és felhasználásáról terjesszen kimutatást a nemzetgyűlés elé.« (Zaj a jobboldalon) Nunc venio ad fortissimum, most jövök a legfontosabb határozati javaslatomhoz. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Hány van még ?) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon. (Helyélés balfelöl,) Kiss Menyhért: Beszédemben már utaltam arra, hogy ha az állam a magyar nép munkáját jónak látja a gazdasági életben igénybevenni, ha a magyar nép katonai ereje jó volt a harctéren és jó lesz a munkaereje és katonai erénye a jövőre vonatkozólag is, akkor ennek megbecsülését mutassa ki a magyar kormány azzal, hogy a politikai jogok teljességében részesiti. Ezért indítványozóin (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az alkotmányos élet alapfeltételét alkotó általános, titkos, községenkinti választói jogról szóló törvényjavaslatot haladéktalanul terjessze a nemzetgyűlés elé.« (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Azt már nem !) Schandl Károly: Ezt már elfogadjuk! Biztosan elfogadjuk! Kiss Menyhért : Még néhány szót kívánok szólani, nem mintha nem volna még néhány javaslatom, amelyeket Schandl Károly t. képviselőtársam is, mint szociális szellemű és demokratikusan gondolkodó férfiú, akit a nép legszélesebb rétegei választottak meg, szívesen venne, de ezek a határozati javaslatok is elegendők arra, hogy a jobboldal megmutassa, hogy tényleg gondol a nép gazdasági talpraállitására és politikai jogainak tiszteletben tartásával. Nagyon sokat beszéltek itt arról, amiről nem kellene beszélni. (Élénk derültség.) Beszélnek irredentizmusról. Ezt a szót Olaszországban találták ki Ausztriával szemben és jelentette az olasz nemzeti gondolkozást, amely nem tűrte meg, hogy idegen osztrák járom alatt éljenek az elszakított olaszok százezrei. A magyar nép gondolatvilágából és szólásából ez a kifejezés hiányzik még. Ep ezért ezt az olasz szót átültették. De épen ez az, amiről nem kellene beszélni, mert ez olyan gondolat, amelyet feltétlenül cselekedetekkel és tettekkel kell megvalósítani és minél kevesebbet kell róla beszélni. (Helyeslés.) Szabóky Jenő: Járjon elő jó példával! Kiss Menyhért: Ezt azonban demokratikus és szociális törvényekkel kell előmozdítani, mert a dolgozó magyar millióknak először meg kell szerezniök a gazdasági függetlenséget az országon belül és ha itt megerősödött ugy, ahogy Kenéz Béla »Föld és nép« című könyvében irja, hogy felaprózódik a föld annyira, hogy mindenkinek lesz háza és birtoka és tud teremteni, alkotni, akkor lehet csak szó arról, hogy ez a gondolat megvalósul, de erről a kérdésről nem kell beszólni. Nekem nem kell elmennem az olaszokhoz ezért a szóért, példát kell vennünk a nacionalizmus tekintetében azoktól, akik minket legyőztek. Amikor a franciák 1870-ben elvesztették Elszász-Lotharingiát, ez a fájó seb égette minden francia lelkét. Aki 1913-ban kint járt Franciaországban, láthatta, hogy az elszakított részek szobra állandóan friss virágokkal volt felékesítve, és ha elment akárhova a Montmartre-ra egy kocsmába, ahol előadást tartottak, akár egy viccet, akár egy verset, akár egy színdarabot adtak elő, ebben mindig benne volt ez a gondolat, de olyan finoman és olyan szépen, hogy ezt igazán csak a franciák tudták élvezni, de az idegenek annál inkább észrevették és kellett, hogy tanuljanak belőle. Ennek a kornak nagy publicistája: Gambetta mondotta : »Nous parlons jamais, pensons y toujours!« Nem beszélni kell erről, hanem gondolni rá. Ezt én egy gondolattal tovább viszem : cselekedni keli! Ha a kormány szociális és nemzeti politikát fog csinálni, akkor naggyá és hatalmassá teszi Magyarországot. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés bálfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a házszabályok 250 §-ára való hivatkozással ötvennél több képviselő az indemnitási törvényjavaslat tárgyalására a sürgősség kimondását kéri. A házszabályok 250. §-a értelmében kötelességem megállapítani, hogy azok közül, akik az ivet aláirtak, ötvenen jelen vannak-e? Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az aláirók névsorát felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa az aláirók névsorát). Elnök : Miután az aláíró képviselők közül ötvenen jelen vannak, az indítvány felett a házszabályok 250. §-a értelmében holnapi ülésünk kezdetén fogunk határozni. Szólásra hövetkezik? Perlaki György jegyző : Csontos Imre ! Csontos Imre : Igen t. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni nekem, hogy az indemnitási vitához, mint a kormányzópárt egyik tagja hozzászóljak. A túlsó oldal törekvése általános hangulatkeltés az országban azzal, hogy minden meggondolás nélkül fogadja el a kormányzópárt azokat a súlyos terheket, amelyeket az ország polgárságára ezzel a javaslattal ráraknak. (Félkiáltások a baloldalon: Ugy van! Igaz!) Ugy az ország népének, mint az ellenzéknek megnyugtatására kijelentem a valóságos kisgazdapárt részéről, (Felkiáltások balfelöl : Olyan nincs! Olyan is van?) hogy igenis mi pénzügyi kormányzatunktól más irányzatú politikát fogunk követelni. (Helyeslés és taps a báloldalon.) Követelni fogjuk pedig abban az irányban . .