Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-150

A nemzetgyűlés 150. ülése 1923. {Felkiáltások balfelöl : Mikor ?) . . . akkor

3 abban a percben, amikor annak ideje eljön. Pikler Emil : Már rég itt van az az idő ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Halljuk! Halljuk!) Csontos Imre : Követelni fogjuk ezt azon a címen, hogy ez az ország agrárállam és csak azután következnek a többiek. Ennek az országnak az adófillérei mind onnan jönnek, . . . Farkas István : Azért hal éhen az agrármunkásság ! Csontos Imre : . . . mind odakapcsolódnak a földhöz, ennek az országnak jövedelemforrása a föld, onnan jön a dolgozó munkásság megélhetése, onnan jön a tisztviselői kar fizetése. Amikor gazdasági téren a magyar állam polgársága meg van bénítva, . . . (Zaj.) Farkas István : Négyszáz korona a napszám ! Szijj Bálint : Hol ? Ne ferdítsen mindig ! Háromezer korona! Elnök: Csendet kérek. Csontos Imre : . . . amikor a magyar állam gazdasági fellendülésének lehetősége meg van bénitva, azt megsínyli minden állampolgár, elsősorban megsínyli a munkásság, de megsínyli az óriási tisztviselői kar is. (Egy hang a baloldalon : A földmivesnép is.) Mi a pénzügyi kormányzat elé határozottan azt az irányt kívánjuk szabni, hogy hozzásimuljon a gazdasági fejlődéshez. Kijelenthetem egészen nyugodtan, hogy nem egyedül mi, a kisgazdák, hanem azt hiszem, általában az egész kormányzópárt is ezen a véleményen van. Nem igyekezünk minden téren kormányt buktatni, ezt ki kell jelentenem, (Derültség a bal' oldalon.) de azt akarjuk, hogy a pénzügyi tanács határozottan átformáltassék, mert a pénzügyi tanács szerintünk nem lehet ugy berendezkedve, hogy annak határozottan semmi gondolata, semmi érzelme a földmivesosztályhoz, a gazdasági érdekekhez ne kapcsolódjék. Mi itt látjuk a hibát, mert látjuk folyvást a pénzügyministerek jövését-menését, aminek okát pedig abban látjuk, hogy a pénzügyi tanács a ministereket nem olyan tanácsokkal látja el, amelyek az ország érdekeinek megfelelnek. Az ellenzéknek nem szabad rólunk azt feltennie és azt hirdetnie, hogy határozottan nem látjuk, nem érezzük azt a súlyos terhet, amely ezen a téren van. Pikler Emil : Ennek a konzekvenciáját is tessék levonni. Csontos Imre: Igen t. képviselőtársam, mi ennek a konzekvenciáját le fogjuk vonni, mert az adófizetésben mi veszünk elsősorban legsúlyosabban részt. (Mozgás.) Méltóztassanak nekem megengedni, hogy rámutassak arra, hogy pl. a nagybankok határozottan állami segítséggel szedték össze a magyar gazda terményét, amelyen elsősorban nem a magyar állam nyert, NAPLÓ XIII évi július hó 5-én, csütörtökön, 345 sem nem a gazda, hanem nyertek a kapzsi uzsorások, (Igaz! Ugy van!) amit mi világosan látunk, épen ugy, mint Pikler t. képviselőtársam, ez ellen tiltakozni fogunk és azért akarjuk innen, a kisgazdapártból megindítani a mozgalmat és követelni a kormánytól, hogy a pénzügyi tanácsot elsősorban alakítsa át és távolítsa el onnan azokat az urakat, akik a gazdatársadalomnak pénzügyi téren határozottan ellenségei. Alakítsa meg azt a pénzügyi tanácsot olyan emberekből, akik gazdasági téren kellő tudással rendelkeznek, mert ez az ország, ez az agrárállam megérdemli azt, hogy agráremberek legyenek a tanácsban, ne mindig bankárok. (Felkiáltások a szélsobaloldalon ! ügy van ! Ugy van !) Ez az ország a nagytőkének áldozatául fog esni maholnap. Nem vehetjük könnyen és komolytalanul a pénzügyi kormányzatnak alapját ott, ahol magunk is pusztulunk. (Helyeslés balfelől) Homonnay Tivadar: Várjuk a határozati javaslatot ! Szijj Bálint: Ne tessék instrukciókat adni, nemcsak Homonnaynál van ész ! Platthy György: Van Csontosnak elég esze! Csontos Imre : Hogyan akarná akár Homonnay képviselő ur, akár más alátámasztani a tisztviselői kart, ha elsősorban megölik az alapot, a földmivelő társadalmat. Ezt kell elsősorban kisegíteni, hogy az termelőképes legyen, hogy adófizető legyen, hogy a nemzet számára elegendőt tudjon átadni. Meg kell akadályozni, hogy a termények olyanok kezébe kerüljenek, akik teletömött zsebbel nézik majd a kormány szerencsétlen helyzetét, rakásra felhalmozzák az árut, felemelik duplára az árakat és egymás ellen uszítják a polgárságot, amivel határozottan anarchiába kergetik ezt a szerencsétlen országot. (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon.) Pikler Emil: Tessék megbuktatni a kormányt, mert az csinálja ezt! Csontos Imre: Vagy elfogadja a kormány a mi gondolkozásunkat, vagy nem. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Nem fogadja el !) Akkor, amikor ezt a kormány elfogadja, támogatnunk kell, ha pedig nem fogadja el, akkor majd másképen fogunk gondolkozni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Cselekedni! Taps.) Rendelkezni fogunk annyi erővel, hogy ezt meg fogjuk valósítani, vagy pedig ki fogunk menni ezekből a padokból. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Csontos Imre: Nekem, mint kisgazdának nem szabad szótlanul tűrnöm azt, ami itt az országban történik. Az urak ezt nem is érzik, onnan a túloldalról csak dobálják a szavakat. A közellátás terén igen nagy nehézségekkel terheli meg a közélelmezési minister az ország egy osztályát. Ez a közellátás, amely Magyarország összességének tehertétele, ráró mindent egy osztályra, amelyet elnyomorít, elpusztít és bele50